„Először csak azt láttam, hogy fut a tömeg, szóval futottam én is velük. Nem volt kedvem kérdezősködni”

„Először csak azt láttam, hogy fut a tömeg, szóval futottam én is velük. Nem volt kedvem kérdezősködni”

Képkocka egy a menekülésről készült amatőr felvételből

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Ágoston László operaénekes, blogger is a London Bridge-en volt, amikor egy ismeretlen támadó késsel több embert megsebesített. A késelőt a híradások szerint a rendőrök lelőtték.

A művész a kitört pánikról és a menekülésről hivatalos Facebook-oldalán, nyilvános posztban számolt be. Ebből kiderül, hogy több más menekülővel együtt egy irodaházba jutott be, amelynek ajtaját bezárták mögöttük.

Security Check Required

null

„– Mondd, mit kell tenni, ha terrortámadás közepén vagyok?
– Hülyéskedsz.
– Nem. Te katona vagy, gondoltam van ötleted.

Egy lépcsőházban állok és próbálok bejutni az irodaház valamelyik irodájába. Sikerült telibe beleszaladnom a london bridge-i támadásba. Először csak azt láttam, hogy fut a tömeg, szóval futottam én is velük. Nem volt kedvem kérdezősködni. Berohantunk egy irodaházba, amit hamar ránk is zártak a biztosnagiak. Remek. Minden oldalról üveg, de tovább menekülni, ha úgy van, nem tudok... Senki sem tudja mi történt. Idegesen telefonálgat az aulában úgy száz ember. Valaki felhív, hogy hogyan tudja megrendelni az új könyvemet. Nem, ez nem a világ leggusztustalanabb marketingje, ez tényleg az élet leghülyébb játéka. Mást nem tudok tenni, válaszolok.

Leteszem és ekkor válik szárrá a helyzet. Mert a bezárt épületben kezdenek el futni az emberek. A BEZÁRT épületben, ahol nincs hová... Valahogy egy lift elé kerülünk. Én úgy döntök, ha mindenki liftezik, nekem jó lesz a lépcsőház... keresek valami búvóhelyet. Ekkor hívom fel katona barátomat suttogva, tippekért. Minden ajtó zárva minden emeleten. Megszívattam magam. Léptek. Síró női hang. Óvatosan a közelébe megyek, hogy lássam. Valaki arra jár és beviszi egy irodába. Utánuk megyek. Beengednek.

– Ön is az utcáról?
– Igen.
– Menjen beljebb az iroda hátsó részére.

Azóta itt üldögélünk úgy húszan. Az iroda személyzete osztott teát és fel kellett írnunk a neveinket egy papírra. Egy kissrác nagyon meg volt ijedve, ezért valahonnan szereztek neki egy Lego markolót. Meglátta, azóta azzal játszik, boldog. Várjuk, hogy kiengedjenek. (…)”

Ágoston László egy másik bejegyzésében azt is közölte, hogy az említett kisfiú azért volt megrémülve, mert szemtanúja volt a támadásnak.