Hivatalosan december 1-jén, vasárnap kezdte meg működését az új Európai Bizottság, az első munkanap tehát 2-a, hétfő volt. Ezen a napon találkoztak Brüsszelben az uniós belügyminiszterek, akiknek egyszerre két uniós biztos is elmondta, hogy ismét nekilátnak a menekültügyi szabályok megreformálásának, egy közös menekültügyi rendszer kidolgozásának. Margaritisz Szkínász, az európai életmód támogatásáért és Ylva Johansson, a belügyekért felelős biztos tájékoztatta a tagállamokat arról, amit már július elején elmondott Ursula von der Leyen bizottsági elnök: rendezni kell ezt a kérdést, mert jelenleg nincs működőképes szabályozás, és ez azt jelenti, hogy a déli tagállamoknak kell viselni a migráció minden terhét. Sőt, Szkínász biztos most azt mondta, hogy ez nem fair, teljesen méltánytalan azokra nézve, akik mások helyett hoznak áldozatot. Úgy gondolja, hogy a szolidaritás az EU olyan értéke, ami nélkül nem létezhet a közösség.
A magyar kormány az elmúlt pár hónapban számtalanszor elmondta, azért támogatja az új Bizottságot, az új elnököt, mert remélhetőleg szakít a “bevándorláspárti” politikával, bármit is jelentsen ez. S lám, az új uniós testület első munkanapját követően a magyar belügyminiszter rémült közleményben tájékoztatta az MTI-t, majd a cikknek az lett a címe, hogy “Továbbra is napirenden a kvóta és a migránsok elosztása az unióban”.
És itt most álljunk meg egy pillanatra. E sorok írója hat éve követi figyelemmel Brüsszelben az uniós eseményeket. Ez idő alatt - és végig ő volt a belügyminiszter - Pintér Sándor egyetlen egyszer tartott sajtótájékoztatót, amikor 2014-ben az Európai Parlamentben örült annak, hogy az uniós rendőrakadémiát (CEPOL) Budapestre helyezik. Egyébként soha. Miközben kollégái rendszeresen eleget tesznek ennek az alapvető kötelezettségnek.
Pintér Sándor tehát az MTI-nek küldött egy közleményt, amiben azt mondta, hogy “az illegális bevándorlókat nem behozni és szétosztani kell Európában, hanem kivinni innen őket”. A teljességhez tartozik, hogy soha, senki sem akarta az illegális bevándorlókat Európába hozni, a szándékok ezzel éppen ellentétesek. Mint ahogy Pintér belügyér nagyon bölcsen el is mondja: “az új jogalkotási ciklusban az uniós migrációs és menekültpolitika kialakításakor célként kell kitűzni az illegális migráció megállítását, az illegális határátlépők és a menekültügyi rendszerekkel visszaélők visszaküldését, valamint a harmadik országokkal való hatékony együttműködést.” Igen, mindenki ezt akarja. És ez akarta eddig is.
Persze, felsejlik a magyar kormány régi félelme is, miszerint a menedékkérelmek elbírálásába minden tagállamnak be kell szállnia, ha a frontországok adminisztrációja nem képes megbirkózni a feladattal. Erre vonatkozóan egyébként nincs – nem is lehet – bizottsági javaslat. Tagállami azonban van, például a németek és a franciák is ezt szeretnék. A kérdés az, hogy azt a bizonyos “szolidaritást” hogyan értelmezik majd a tagállamok és hogy lesz-e közösen elfogadott értelmezés. Csak hogy az arányokkal tisztában legyünk: az előző Bizottság kötelező kvótákra vonatkozó javaslata alapján egy nagyon kemény, a 2015-öshöz hasonló menekülthullám esetén a Magyarországra háruló menedékügyi eljárások száma (ami nem jelenti azt, hogy mind pozitív lesz és be kell fogadni a menekültet) csak a töredéke a kötvényprogram révén letelepítettek számának.
Az új biztosok a következő napokban sorra felkeresik a tagállamokat, például ezzel a témával is. A cél az, hogy valamennyi kormány a megoldás és ne a probléma része legyen.
