Mozgalmas hetek állnak a belarusz elnök mögött. Hosszú idő után ismét ellátogatott az Európai Unió egyik tagállamába, majd lezavart egy előre hozott parlamenti választást Belaruszban. Közben pedig azt üzente Moszkvának, hogy nem írja alá a két állam integrációjának elmélyítését célzó útitervet, ha a Kreml nem ad további gazdasági kedvezményeket országának. Aljakszandr Lukasenka tehát folytatja a hintapolitikát Oroszország és a Nyugat között.
Lukasenkát – különösen az unió nyugati országaiban – nemrég még előszeretettel nevezték „Európa utolsó diktátorának”. A Belarusszal szembeni nyugati kritikák azonban az utóbbi időben elcsendesedtek. Értékelték ugyanis, hogy a belarusz főváros adott helyt a kelet-ukrajnai rendezésről folyó tárgyalásoknak. Még nagyobb elismeréssel illették, hogy Lukasenka nem volt hajlandó a Krímet elismerni Oroszország részének. De pozitívan fogadták azt is, hogy Minszk nem szeretné, ha az ország területén orosz katonai bázis létesülne. Még akkor is, ha Lukasenka sokszor Moszkvát puhítandó kacsingat Európa felé.
Európai körökben nem is tagadják, hogy a Minszk és Moszkva közötti feszültséget igyekeznek a saját javukra fordítani. Mindenekelőtt Varsó aktivitása nőtt meg a keleti szomszédban: Lengyelország jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy Minszket leválassza Moszkváról. Ebben érdekelt az Egyesült Államok is, amely az utóbbi időben rendezte a kapcsolatait Belarusszal. Még lemondása előtt ellátogatott Minszkbe John Bolton, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, és megegyeztek, hogy újra a legmagasabb szintre emelik a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat. Néhány éve már eltörölte a belarusz vezetőkre kivetett szankciókat az Európai Unió is.
A neokonok alkonya? | Magyar HangLukasenkát már tavaly májusban is várták a keleti partnerség (Eastern Partnership – EaP) jubileumi csúcstalálkozójára, ám ő akkor a külügyminiszterét, Uladzimir Makejt küldte. Most viszont ellátogatott Bécsbe. Nem véletlenül ide, hiszen Ausztria tökéletes első úti cél egy, az elszigeteltségből kitörő ország vezetője számára. Nem véletlen az időzítés sem, hiszen Lukasenka a szövetségi államon belüli integráció körül Moszkvával folyó alkudozásban ezzel is emelhette a téteket.
Mindezek fényében aligha véletlen, hogy az egy évvel előre hozott választásokat most nem kísérték oly feszült figyelemmel a nyugati politikusok, mint korábban. A sajtó is inkább arra az érdekességre koncentrált, hogy képviselő lett a mindössze 22 éves, 2018-ban a Miss Belarusz, majd a Miss World Europe címet elnyerő, az utóbbi időben gyakran Lukasenka oldalán feltűnő Marija Vaszilevics.
Pedig az orosz sajtó szerint a mostani voksolás durvább volt, mint a korábbiak, és az előkészületek valamint a lebonyolítás során minden eddiginél több törvénysértést regisztráltak. A független megfigyelők közül minden harmadikat eltávolították, mint ahogy kirostálták az ellenzéki jelölteket is. Míg a legutóbbi parlamentbe a látszat kedvéért két ellenzéki azért befért, most egyetlenegy sem. Lukasenka ki is jelentette, hogy nem érdekli a felfújt demokrácia, több jelöltet személyesen támogatott, és nem izgatja, hogy a Nyugat elismeri-e tisztának a választásokat, vagy sem. A befektetőket úgyis az érdekli, hogy betartják-e a törvényeket, nem pedig a parlament összetétele. A belarusz elnök beszélt arról is, hogy indulni szándékozik jövőre és valószínűleg 2025-ben is, ami már csak azért is valószínű, mert az általa kiszemelt utód, legkisebb fia, Nyikolaj még csak 15 éves.
Lukasenka szavazata leadása után röpke egyórás sajtótájékoztatót rögtönzött, amelyen az államszövetség elmélyítésének kérdése vitte el a show-t. Mint ahogy erről szól valójában a „nyugati nyitás”, és – a hatalom átadásának előkészítéseként – a mostani választás is. A megbízható képviselők fogják majd megszavazni ugyanis a hatalmi jogkörök megosztásáról szóló törvényeket. Persze csak akkor, ha Moszkva is így akarja. Mert a Kreml érezhetően a két ország integrációjának elmélyítésében gondolkozik, ami keresztezheti Lukasenka terveit. A belarusz elnök nem véletlenül tiltakozik, és kacsingat a nagy lavírozásban a Nyugat felé. Nem szívesen adná át ugyanis Oroszországnak az ország irányítását.
Minszk mozgástere azonban meglehetősen behatárolt. A nyomott áron importált energiahordozók és az orosz hitelek nélkül ugyanis a már így is ingatag belarusz gazdaság megrogyna. Lukasenka azonban nem adja olcsón a hatalmát, így mindenki érdeklődéssel várja december 8-án a belarusz–orosz alkudozás következő fordulóját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/48. számában jelent meg, 2019. november 29-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/48. számban? Itt megnézheti!
