HIRDETÉS
Kezdőlap Külföld Katasztrófába...

Katasztrófába torkollott a nagy amerikai demokráciaexport

Kérjük, támogassa a Magyar Hangot...

és a szabad sajtó megmaradását! Olvasóink segítségére is szükségünk van, hogy még több riportot és tényfeltáró cikket közölhessünk. Részletek ITT.

HIRDETÉS

Exportálható-e a demokrácia? – ezt a kérdést járta körül a Republikon Intézet és az Athenaeum kiadó szerdai konferenciája, amelyen a téma legelismertebb magyarországi szakértői osztották meg gondolataikat a közönséggel.

HIRDETÉS

De volt-e már egyáltalán sikeres demokráciaexport a történelem során? Rostoványi Zsolt iszlám-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem volt rektora szerint nem tagadható, hogy a második világháború során, illetve után Németország és Japán esetében sikeres volt ez az akció, ott viszont egészen más volt a helyzet, mint a Közel-Keleten, ahová az Egyesült Államok a 2000-es évek elejétől megpróbálta exportálni a demokratikus berendezkedést. Az utóbbi esetekben nem csak más civilizációról és társadalmi viszonyokról van szó, hanem mesterséges államképződményekről, a határokat ugyanis a Sykes–Picot-egyezmény alapján húzták meg, így Iraknak, Szíriának vagy Libanonnak a mai formájában nincs történelmi múltja. Ettől függetlenül viszont ezek nagyon összetett országok, ahol olyan tényezők játszanak szerepet, amelyek Európában nem – ilyen például a törzsiség, ami az államiság szétesésével most még jobban megerősödött.

– Demokráciát exportálni ebbe a térségbe így nem lehet – hangsúlyozta Rostoványi, aki szerint a demokrácia ide csak kis lépésekben tudna eljutni. Irak esetében azonban a demokrácia exportja csak az egyik ok volt a beavatkozásra, itt a kőolaj mellett még az ifjabbik George Bush apakomplexusa is szerepet játszott abban, hogy az amerikai hadsereget odaküldjék. Végeredményben így az egész térségből talán csak Tunézia emelhető ki pozitív példaként a demokráciaexportra, másutt – Líbiában, Jemenben és Szíriában – kaotikus viszonyok maradtak mind a mai napig.

Ezért nagyon óvatosan kell bánni Iránnal, ahol szerencsére most egyik félnek sincs szándéka a komoly katonai konfrontálódáshoz. Ez az ország ugyanis korántsem nevezhető teokráciának, az ottani rendszer inkább a teokrácia és a demokrácia sajátos keveréke, ahol egymással versengő hatalmi központok vannak, melyek közül egyik sem tud teljhatalomra szert tenni.

HIRDETÉS

Hasonlóan látja az amerikai demokráciaexport sikertelenségét Magyarics Tamás Amerika-szakértő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója, aki emlékeztetett: az Egyesült Államok alapvetően a felvilágosodás gyermeke, ennek megfelelően ott racionálisan gondolkodnak. Azonban igen gyakran előfordult, hogy leegyszerűsítve gondolkodnak – ez történt a vietnámi háború idején is, mikor azt képzelték, hogy fegyveres erővel megbuktathatják a kommunista rezsimet. Így amikor Washington a régebbi analógiáiból indult ki – például Németország és Japán demokratizálásából –, éppen arra nem gondolt, hogy a Közel-Keleten a törzsi viszonyok mennyire meghatározzák a hatalmi struktúrákat. A neokonzervatívok egy egyfajta elsősegély-csomagként képzelték el a demokráciaexportot, ami aztán meghozza a sikert. – Ezt viszont nem tudták megoldani, a Közel-Kelet ellenáll az ilyen kísérleteknek – tette hozzá a szakember.

De igényli egyáltalán a Közel-Kelet a demokráciát, legfőképpen azt a demokráciát, amit nyugaton annak neveznek? Spät Eszter kurdológus – aki hosszú időt töltött iraki Kurdisztánban – úgy tapasztalta, hogy a térségben élő jezidiek például inkább azt mondják, hogy több szabadságot szeretnének. Viszont ha felteszik nekik azt a kérdést, hogy mit értenek szabadság alatt, akkor inkább olyan válaszok születnek, hogy jelen körülmények között nem ihatnak meg egy sört a piacon. Azonban a Közel-Keleten is átalakulóban van a társadalom, amely egy igazságosabb rendszerben szeretne élni. Arról viszont, hogy ez hogyan nézne ki, már csak ritkán van konkrét elképzelésük, inkább hiányérzetük van az iránt, ami nem jutott nekik.

Dobrovits Mihály, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Doktori Iskolájának tagja emellett figyelmeztetett: egyáltalán nem biztos, hogy bizonyos társadalmak igénylik azt, hogy a külföld oldja meg a problémáikat. – Ahogy Karinthy is fogalmaz, a nyuszi nem szereti, ha simogatják, így ha jót akarunk neki tenni, először elfut, aztán harap – hangsúlyozta a szakember, aki szerint ennek a „nyuszinak” a legjobb példája éppen Afganisztán, amelyet ugyan már nagyon sokan próbálták „megsimogatni”, mégsem sikerült ez senkinek.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

31,554lájkolóTetszik
3,047követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

A NER közepén állva – Magyar Hang-ajánló

Interjú Udvaros Dorottyával, kádári módszerekkel megosztott magyar közösségek és az Edda, ózdi és sályi riport. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Nincs jele koronavírusnak, újra járnak az olasz-osztrák vonatok

A gyanú alaptalan volt, nem találtak koronavírust a Velencéből Münchenbe tartó vonaton. Már négy halálos áldozat van Olaszországban.