Túrabakanccsal tojásokon lépkedni – talán ehhez lehetne hasonlítani azt a lavírozást, amit az Európai Unió végez Afrika egyes területeinek stabilitása érdekében. Erről szólt az uniós külügyminiszterek hétfői brüsszeli találkozója is, csakúgy, mint a hétvégi berlini konferencia a világ vezető hatalmainak részvételével.
Líbia és a Száhel-övezet az a két terület, amelyhez Európát csak a diplomácia szálak és a jól felfogott érdek köti. Ezen a téren kivételesen egy hangon beszél az EU és Magyarország is, Szijjártó Péter nem mulasztotta el megdicsérni a német vezetést a líbiai rendezés érdekében tett erőfeszítésekért és az uniós külügyi szolgálatot azért, hogy igyekszik az EU-t – befolyását növelve – visszahelyezni a térképre.
Líbiában a helyzet rendkívül cifra, hiszen az egyik lázadó hadúr, Haftar tábornok a fővárost és az EU által elismert kormányt fenyegeti. Haftart támogatja Egyiptom, Oroszország, az Egyesült Arab Emirátusok, míg a líbiai kormány a törököktől kért és kapott segítséget. Ebben az helyzetben az uniós erőfeszítések a tűzszünetre vonatkoznak, illetve arra, hogy fejeződjön be a fegyverembargó folyamatos megsértése. Közben megy az aktív gondolkodás, hogy mi történjen Haftar tábornokkal, akinek hadserege van, ellenőrzi az ország jelentős részét, sőt, számos olajkutat is, illetve ő képes arra, hogy a dél felől, a Száhel-övezet irányából érkező terroristákat megfékezze. A feszültség szítása azért sem lehet jó, mert az ország szétszakadásával még nagyobb lenne a káosz.
Tűzszünetre szólítja fel az EU a líbiai harcoló feleket | Magyar HangA másik gócpont a Száhel-övezet által érintett közép-afrikai országok, illetve Líbia déli része. Utóbbi jelentős részben helyi nomád törzsek felügyelete alatt van, velük elég nehéz tárgyalni arról, hogy fékezzék meg a dél felől érkező a migránsokat és a terroristákat. Persze nem lehetetlen, de az EU könyvelése számára nehezen értelmezhetők a törzsi vezetőknek bőröndben átadott eurós bankjegy-kötegek...
Éppen ezért figyelhető meg az a törekvés, hogy Dél-Líbiát inkább a déli szomszédok északi határainak védésével kellene ellátni. Az EU erősíti is a kiképző missziókat például Maliban, de ezek a csapatok még nem alkalmasak arra, hogy a jól felszerelt terrorista egységekkel felvegyék a küzdelmet. Ráadásul a terroristák azzal, hogy a Közel-Keletről fokozatosan kiszorulnak, Afrika középső részébe teszik át a székhelyüket, területeket kezdenek ellenőrizni és Nyugat-Afrika felé terjeszkednek. A helyzet nem jó, „ebben a térségben vesztésre állunk” – mondta egy magas rangú diplomata.
– Mind a líbiai mind a Száhel-térségben zajló eseményekről szóló tárgyalásokról azt lehet megállapítani, hogy továbbra is magas az a migrációs kockázat, amellyel az Európai Uniónak szembe kell nézni. Mind Afrikában, mind a déli-, dél-keleti szomszédságunkban továbbra is súlyos konfliktusok és súlyos kockázatok vannak, amelyek a migrációs nyomás kiújulását, illetve további erősödését okozhatják – mondta Szijjártó Péter magyar külügyminiszter a brüsszeli találkozó után. Egyúttal azt is bejelentette, hogy májustól a térségben szolgáló magyar kiképzőkontingens létszáma háromszorosára nő: akkortól már 21 magyar katona okítja az antiterrorista erőket.
A jövő egyébként hasonló lehet, csak nagyobb léptékkel, de erről még nincs döntést. Egyre többen mondják ugyanis, hogy az ENSZ kötelékein belül békefenntartó missziót kellene telepíteni Afrika középső részére.
