Egy bécsi szállodában készített jegyzetek miatt fájhat Trump feje

Miközben a demokraták egymással csatáznak azon, ki nyeri el a kihívás jogát, a republikánus oldalon egyedül Trump áll készen a 2020-as elnökválasztásra. Van ugyan néhány kihívója, ám nekik a republikánus országos szervezet nem oszt lapot, pár államban még előválasztást sem tartanak. Trumpnak inkább amiatt főhet a feje, hogy új szakaszba érkezett az ellene folyó impeachmenteljárás: Nancy Pelosi, az alsóház és így a kongresszus elnök asszonya, előző kedden megküldte a szenátusba az alkotmányjogi felelősségre vonásról szóló határozatot, hogy innentől kezdve a felsőház vitázzon róla.

A demokraták reményei szerint ez jó sokáig fog tartani: minden egyes vitával eltöltött nap egy-egy tőrdöfés Trump szívébe. Nancy Pelosi szerint akármit is mond Trump, még ha fel is menti a szenátusi többsége, akkor is letörölhetetlenül a neve mellé kerül, hogy alkotmányos vádeljárás alá vonták. Szerinte az amerikai alkotmány betűje és szelleme is megköveteli, hogy Trump el legyen távolítva a hivatalából.

Hasonlóan érvelt Adam Schiff, az alsóház hírszerzési bizottságának elnöke: szerinte azért kell elfogadni a szenátusnak a határozatot, mert az a helyes döntés, és ez különbözteti meg az amerikaiakat a régi országoktól. Lehet – mondta –, hogy az ilyen cselekedeteket, melyeket Trump tett, meg lehet úszni máshol, de az USA nem erre épült. A szenátusban elmondott beszédében hangúlyozta, az igazság számít, az, hogy mi a jó, és mi a rossz. Trump mindig csak a saját érdekeit fogja nézni, az ország érdeke elé helyezve, és ha az igazság nem számít, akkor semmi sem számít.

Érzelmi fűtöttségű beszéde valószínűleg azt a célt szolgálta, hogy meggyőzzön legalább négy republikánus szenátort arról, bárhogyan is fognak szavazni, legalább ne tegyék komikussá az eljárást: igenis legyenek meghallgatások, ne zavarják le az egész procedúrát olyan gyorsan, ahogy azt a republikánus szenátorok vezetője, Mitch McConnell, illetve a volt elnökjelölt, Lindsay Graham szenátor tervezte. Végül is, mind a 100 szenátor felesküdött arra John Edwardsnak, a Legfelső Bíróság elnökének, hogy részrehajlás nélküli igazságot fognak szolgáltatni. Mitt Romney korábbi republikánus elnökjelölt már jelezte is, ő szívesen meghallgatna tanúkat az üggyel kapcsolatban, elsősorban John Boltont, a volt nemzetbiztonsági tanácsadót.

Bolton saját maga jelezte, amennyiben idézést kap, szívesen elmenne tanúskodni. A hétvégén robbantotta a bombát: igen, Trump valóban amiatt tartotta vissza az Ukrajnának járó katonai segélyt, hogy nyomást gyakoroljon Volodimir Zelenszkij elnökre Bidenék ügyében. Trump csapata ellenben azzal védekezik, hogy a pénz visszatartására az elnök jogosult volt, és a korrupció felszámolását kérte csak ukrán elnöktársától. Ezek után a demokraták már követelték, hogy legyen Bolton beidézve – (Romney-n kívül még legalább három másik republikánus szenátornak kell így döntenie, hogy így legyen). Trump elítéléséhez (azaz, az elnöki címétől való megfosztásához) kétharmados szavazatarány kell, vagyis húsz republikánus szenátornak kellene együtt szavaznia a demokratákkal. S mivel ez már csak azért sem valószínű, mert saját politikai jövőjük szempontjából is negatív hatású lenne.

Nagyon azért nem lehet nyugodt Trump, hiába a szenátusi többség, ugyanis egyre kellemetlenebb részletek kerülnek elő az üggyel kapcsolatban. Nem annyira politikailag veszélyes ez az elnökre, inkább az önérzetét bántja.

Az ember, aki túl sokat tudott

Néhány nappal ezelőtt kiderült, hogy Rudy Giuliani egyik munkatársának (Giuliani Trump egyik ügyvédje és az ukránügyben fő embere), a tavaly októberben letartóztatott Lev Parnasnak olyan anyagok vannak a birtokában, amelyek alátámasztják a demokraták állításait.

Parnas letartóztatása után elmondta, hogy együttműködik a hatóságokkal, és átad nekik minden információt. Pár napja már egy hangfelvétel is kikerült a nyilvánosság elé, amelynek létezését az ukrán születésű amerikai üzletember előre bejelentette: ebben Trump szóban intézkedik az ukrajnai amerikai nagykövet azonnali kirúgatásáról. A felvétel bizonyítja, hogy vannak Parnas birtokában hangfelvételek, ezen kívül azt, hogy az elnök valóban ismerte őt, és valóban bizalmi viszonyban voltak (vagy legalábbis, a párbeszéd alapján ilyennek tűnt ez a viszony), szemben az elnök azon állításával, hogy nem is ismeri. 

Sokkal súlyosabb azonban Parnas jegyzeteinek tartalma, amelyeket a bécsi Ritz-Carlton szálloda fejlécével ellátott papírra írt:
„*Rávenni Zelenszkijt, hogy jelentsen be egy vizsgálatot Biden ellen,
1) Összeállítani egy csomagot,
2) Elmenni D.C.-be (Washingtonba) a csomaggal,
2) varázsolni”

A szöveg végén, csillagok között: RUDY – ami egyértelműen Rudy Giulianira utal.
[Az eredeti szövegben másodszorra is kettes szám szerepel, továbbá szó szerint ez áll: „do my magic and cut deal”.]

Parnas egy interjújában megerősítette, Trump tudott mindenről, ami Ukrajnában folyik, más szavakkal, visszaélt elnöki hatalmával belpolitikai előnyök reményében. Ráadásul még azt is mondta, hogy Trump már Porosenko elnökre is megpróbált nyomást kifejteni.

Az elnök emberei

Trump tekintélyes létszámú ügyvédi csapatot küldött csatába, hogy harcoljanak az igazáért. Tagja Alam M. Dershowitz is, aki például Mike Tysont vagy O. J. Simpsont is védte. Dershowitz a Fox News kábeltévében többször kikelt a Trump ellen folyó nyomozások ellen. A legismertebb név a védőügyvédek közül Ken Starré: ő képviselte a vádat Bill Clinton alkotmányos vádeljárása idején, így a hasonló ügyek eljárásmenetét tekintve nagy tapasztalata van. Starr az utóbbi időben szintén sokat szerepelt a a Fox News csatornán. Az elnök védelmének irányítója Pat Cipollone, a Fehér Ház hivatalos ügyvédje.

Az elnök védelmén dolgozó ügyvédi csapat pont azzal vádolta meg a demokratákat, amivel ők vádolják az elnököt: szerintük a demokraták aláássák az amerikai demokráciát önző pártpolitikai céljaik érdekében; és Trump védői is úgy vélik, nincs elég bizonyíték egy felelősségre vonási eljáráshoz. Ilyen körülmények között egyetlen későbbi amerikai elnök sem lehet mandátumában biztos, ha az ellenérdekelt párt szerzi meg az alsóházi többséget – mondják –, sőt, szerintük a demokraták azok, akik súlyosan bele akarnak avatkozni az amerikai demokráciába, hiszen a törvényesen megválasztott amerikai elnököt nem csak el akarják távolítani a hatalomból, jogi eszközök segítségével, hanem még azt is meg akarják akadályozni, hogy neve egyáltalán felkerüljön 9 hónap múlva a szavazócédulákra. Az sem igaz, hogy visszatartotta volna Ukrajnának a megszavazott katonai segélyt a Fehér Ház, hiszen azt a pénzt végül is átutalták, az időleges visszatartás melletti több érvet pedig a demokraták szándékosan nem vettek figyelembe. Az egész impeachment-eljárás alapjának mindössze Gordon Sondland spekulációját tartják, miszerint az Egyesült Államok egykori, EU-ba akkreditált nagykövete azon morfondírozott, vajon Trump mire gondolhatott – ez pedig édeskevés egy komoly eljárás lefolytatásához.

Mit mond a közvélemény?

A Paw Kutatóközpont felméréséből az derül ki, hogy az amerikaiak 70 százaléka gondolja, hogy Trump részben vagy egészben etikátlanul viselkedett, 63 százalékuk szerint az elnök egyenesen illegálisan cselekedett, ám mindössze 51 százalékuk az, akik azt gondolják, emiatt el kellene távolítani a hivatalából. A Five Thirty Eight ezzel közel megegyező adatot hoz, az ő adataik szerint a népesség közel 51 százaléka támogatja az impeachmentet. Az Emerson cég által készített felmérés ez utóbbi, 51 százalékos eredményt erősíti meg, hozzátéve, hogy a választók 58 százaléka kíváncsi az ügy fejleményeire, továbbá szeretnék, ha a szenátus újabb tanúkat idézne tanúvallomás-tételre.