Rosszul elsült viccek, meggondolatlan mondatok, választási kudarcok, párton belüli árkok, Angela Merkel hosszú árnyéka és egy erős rivális, aki a pártelnökválasztás után is kísértett – nem volt diadalmenet Annegret Kramp-Karrenbauer számára az a kicsivel több, mint egy év, amelyet a német konzervatív kormánypárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) élén töltött. Hiába szánta őt Merkel utódjának, kezdettől úgy nézett ki, hogy sem karizmája, sem párton belüli támogatottsága nem ér fel Merkeléhez, és ezt időnként ügyetlen politikai nyilatkozatokkal is megtoldotta.
Bár a türingiai kormányalakítás eseményei országos politikai földrengést okoztak, a Der Spiegel értesülése szerint a CDU vezetése meglepődve fogadta Kramp-Karrenbauer bejelentését, hogy visszavonul a pártelnökségtől, és kancellárjelölt sem lesz. Döntését azzal indokolta, hogy nincs egységes álláspontja a CDU-nak arról, hogyan kellene hozzáállni a baloldali radikális Die Linkéhez és a jobboldali radikális AfD-hez. Utóbbi a 2017-es választáson először költözhetett be a szövetségi parlamentbe 12,6 százalékkal, az őszi türingiai tartományi voksoláson pedig 23 százalékos eredményével a CDU elé került.
Lemond Annegret Kramp-Karrenbauer, kancellár sem lesz | Magyar HangA botrány akkor tört ki, amikor Türingiában tartományi kormányt alakítottak Thomas Kemmerich (Szabaddemokrata Párt (FDP) miniszterelnökségével, a CDU és a radikális jobboldali AfD szavazataival – utóbbi első alkalommal fordult elő. Végül a kancellár avatkozott közbe, megbocsáthatatlannak nevezve az AfD támogatását. Szerinte a szavazást meg kell semmisíteni, és előre hozott választást kell tartani a tartományban. Kemmerich lemondott, és a CDU is kihátrált a projekt mögül. Merkelnek ebből a fellépéséből végképp Kramp-Karrenbauer gyengeségére lehetett következtetni, de arra is: még mindig Merkelé az utolsó szó.
Kramp-Karrenbauernek a párton belüli szakadékokkal is meg kellett küzdenie. A párt konzervatívabb szárnya felé tett gesztusok láthatóan nem vezettek egységhez, közben két tartományi választási vereséggel kellett szembenézni. Nyomasztotta Friedrich Merz árnya is, aki nem sokkal maradt le a pártelnökségről, és a jövőben is az egyik esélyes lehet. A másik valószínű jelöltnek Kramp-Karrenbauer helyettesét, Armin Laschetet tartják, de játékban lehet Jens Spahn és esetleges kancellárjelöltként
a Kersztényszociális Unió (CSU) politikusa, Markus Söder is.
A történtek két szellemet biztosan kiszabadítottak a palackból, az egyik a CDU-n belüli ellentétekről és a kancellári poszt jövőjéről szóló, kemény hangú vita lehet, ami oda vezethet, hogy Merkel idő előtt távozik. A sajtóban élesen bírálják, számos kommentár szerint nem maradt más lehetősége, mint a lemondás. Kramp-Karrenbauer pártelnöki karrierjére rávetült a visszavonult, mégis jelen lévő Merkel hosszú árnyéka. A Der Spiegel szerint a kancellári apparátus nemhogy nem segítette, de gátolta a békés átmenetet. A másik az AfD-hez való viszonyulás kérdése. A CDU 2018-as kongresszusán határozott arról, hogy elutasítja a koalíciót és a „hasonló együttműködéseket” az AfD-vel, de nem derült ki, ezen kívül mit kellene kezdeni a helyzettel. A felvetés, hogy az AfD karanténban tartása és bizonyos témák AfD-nek való „átengedése” nem feltétlenül megoldás, nem meglepő és nem is új a német közéletben. Az viszont, hogy az elhatárolódásról szóló határozatot éles helyzetben felrúgta a türingiai CDU, arra utal, hogy ezt a vitát egyelőre nem sikerült megnyugtatóan lezárni.
A jövő nagy kérdése az, hogy merre tart a CDU: egy hirtelen jobboldali fordulattal, netán az AfD felé való nyitással visszanyerhetne egyes szavazókat, de elveszítene mérsékelteket. Hamburgban a liberális FDP négyezer plakátjából 800-at megrongáltak a történtek után, és kilépésekről érkeznek hírek. Türingiában bezuhant a CDU (maradék) népszerűsége is. A szintén az AfD-vel kokettálni kész FDP is veszített, a Die Linke viszont növelte népszerűségét, míg az AfD stagnál. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a németek 48 százaléka számol a lehetőséggel, hogy az AfD 2030-ig részese lehet a kormányzásnak, de csak 26 százalékuk szerint nem jelentene problémát, ha tartományi, és 19 százaléknak, ha szövetségi kormányzásban venne részt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/7. számában jelent meg február 14-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/7. számban? Itt megnézheti!
