Amikor Donald Trump január végén bemutatta közel-keleti béketervét az izraeli–palesztin konfliktus rendezésére, aligha hagyott kétséget a világban, hogy a javaslat tartalmánál ezúttal sokkal fontosabb az időzítés. A kétállami megoldásra vonatkozó béketerv annyira megalázó volt a palesztinokra nézve, hogy azt gyakorlatilag a teljes palesztin politikai spektrum visszautasította, sőt Mahmúd Abbász palesztin elnök bejelentette, hogy minden kapcsolatot megszakít Izraellel és az Egyesült Államokkal.
Az időzítés ugyanakkor korántsem volt véletlen: a tervezettel Trump leginkább közel-keleti illiberális szövetségesének, Benjamin Netanjahunak kívánt segítséget nyújtani, aki felett már jó ideje viharfelhők tornyosulnak. Mára azonban egyre világosabb, hogy még így sem lesz könnyű helyzete a hivatalban lévő izraeli miniszterelnöknek.
Az izraeli politikai válság lassan egy éve tart, mivel egyik politikai blokk sem képes biztosítani maga számára a parlamenti többséget. Az áprilisi választásokon fej-fej mellett végzett a Likud és a Beni Ganc-féle Kék és Fehér párt: míg az előbbi politikai erő szövetségesei elsősorban az ultraortodox pártok közül kerülnek ki, az utóbbi legfontosabb partnere az arab pártokból alakult Egységes Lista. Ám a királycsináló szerepbe került jobboldali Izrael a Hazánk (Jiszrael Béténu) végül nem állt egyik oldal mellé sem, köszönhetően annak, hogy a párt vezetője, a vallásellenes Avigdor Liberman ragaszkodik ahhoz a törvényhez, amely az ortodoxok katonai szolgálatát is kötelezővé teszi – ez viszont Netanjahu szövetségeseinek nem tetszik. Ugyancsak nem hoztak áttörést a szeptemberben megismételt parlamenti választások, amelyen ugyan a Kék és Fehér javítani tudott a pozícióin, a patthelyzet azonban továbbra is fennállt.
Nyilvánosságra került az izraeli „Kubatov-lista" | Magyar HangA március 2-ai választás így egy éven belül már a harmadik lesz, amelyen az izraeli pártok megmérettetik magukat. Ám a jelenlegi helyzetben nagyon úgy néz ki, hogy Netanjahunak még Trump ajándéka sem lesz elég, hogy fordítson ezen a helyzeten. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint ugyan a Likud most már megelőzné Ganc pártját, azonban ez továbbra is kevésnek látszik ahhoz, hogy a választások után maga mellé állítsa a parlamenti képviselők többségét.
Miért nem ért el nagyobb hatást az izraeli szavazók körében Trump béketerve? Látni kell, hogy a mostani javaslat korántsem új, hanem a sokadik abban a sorban, amelyben megpróbálták rendezni a már több mint hetven éve húzódó kérdést. Így nem csoda, hogy az izraeliek már belefáradtak az újabbnál újabb megoldási koncepciók körüli felhajtásba, amelyek természetesen sosem hozták meg a várva várt eredményt.
Legalább ennyire fontos tényező az is a preferenciák alakulását tekintve, hogy az Egységes Lista kitűnően lovagolta meg az „évszázad üzlete” (így nevezi Trump a tervét) körüli felháborodást az arabok körében. Tiltakozásokat szerveztek, amelyekkel igen sok szavazót mozgósíthatnak a mostani választásokra. Ha összevetjük a Likud csekély mértékű erősödését és az arab pártok nagyobb lendületét, akkor várhatóan a patthelyzet ugyanott fog folytatódni, ahol most is tart.
Sok elemző már most egy 4. parlamenti választásra számít, ahol Netanjahunak már jóval nehezebb dolga lehet. Március 17-én ugyanis megkezdődik az izraeli miniszterelnök pere abban a korrupciós ügyben, amelyben bizalommal való visszaéléssel, csalással és vesztegetéssel vádolják. A politikus – aki természetesen már mindent megtett, hogy elkerülje az eljárást – számára a mostani választások ezért különösen fontosak, hiszen nem csak a politikai karrierjéről, hanem a szabadságáról van szó. Az izraeli közvélemény számára ma már teljesen egyértelmű, hogy a folyamatosan ismétlődő választások leginkább Netanjahu vesszőfutásáról szólnak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/9. számában jelent meg február 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/9. számban? Itt megnézheti!
