A jelenlegi államfő, Andrzej Duda a május 10-ei lengyel elnökválasztás első számú esélyese, győzelmét azonban a jelenlegi állás szerint csak a második fordulóban biztosíthatja be. Ez azonban nem lesz egyszerű számára, amennyiben az ellenzék fel tud sorakozni az első fordulóban legjobban szereplő jelöltje mellett. Ő minden bizonnyal a fő ellenzéki erő, a Polgári Koalíció színeiben induló Malgorzata Kidawa-Blonska lesz, a legtöbb esélye azonban Duda leváltására alighanem a legszínesebb jelölt, a független újságíró Szymon Holowniának lenne.
Hivatalosan is elindította a kampányát Andrzej Duda, aki az őt támogató nemzeti konzervatív Jog és Igazságosságot (PiS) is győzelemre vivő jelenlegi gazdaságpolitika folytatása mellett az igazságügyi reform „bölcs és jó befejezését” ígéri. A regnáló államfő emellett a lengyel érdekek hatékony védelmének fontosságát hangsúlyozza, amelyet egyben demonstrál az Európai Unió felé küldött üzenetek mellett azzal, hogy keményen beleállt a lengyel–orosz emlékezetpolitikai vitába. A politikai karriert jogi kutatómunkája után még Lech Kaczynski elnök hivatalában helyettes államtitkárként kezdő, 2015 óta hivatalban lévő államfő egyértelműen a választások legnagyobb esélyese. Annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben jobban megvillantva a személyiségét nagyobb önállóságot is mutathatott volna. 45 százalékos támogatottságával Duda messze megelőzi legerősebb kihívóját is, ám mivel az 50 százalék átlépése első nekifutásra nem tűnik valószínűnek, a második fordulóban még megizzaszthatják.
Ez a feladat nagy eséllyel a Polgári Platform vezette Polgári Koalíció színeiben induló Malgorzata Kidawa-Blonskára vár, aki a kampány indulása előtt készült felmérések alapján a voksok legfeljebb 25 százalékára számíthat. A szejm jelenlegi alelnöke a tavaly őszi parlamenti választásokon a jobbközép-liberális erők miniszterelnök-jelöltje volt, ám nem szerepelt túl sikeresen. Pedig az egykori filmproducer, ismert politikus felmenőkkel bíró – nagyapja a két világháború között miniszterelnök, dédapja korábban államfő –, egykori kormányszóvivőként rendkívül ismert, és számíthat a nők voksaira is. Kidawa-Blonska az „Igazi elnök – reményteljes jövő” szlogennel kampányol, és azt bizonygatja, hogy Lengyelországnak olyan államfőre van szüksége, akit a lengyelek irányítanak, nem pedig a PiS erős embere, Jaroslaw Kaczynski.
A reményt hirdeti a Lengyel Parasztpárt (PSL) jelenleg 8-9 százalékos támogatottsággal rendelkező elnöke, Wladyslaw Kosiniak-Kamysz is. Hasonlóak a mutatói a Razem (Együtt) balliberális törpepárt és a posztkommunista Baloldali Demokratikus Szövetséget (SLD), valamint a tavaly alakult balliberális pártot, a Tavaszt (Wiosna) soraiban tudó szövetség, az Új Baloldal (Nowa Lewica) közös jelöltjének, Robert Biedronnak. A korábbi slupski polgármester, a Tavasz nevű pártot megalapító politikus jelenleg európai parlamenti képviselő vállaltan meleg, és az antiklerikális, újbaloldali, környezetvédő szavazatokra számíthat. Öt százalék körül áll a radikális pártokat tömörítő Konföderáció (Konfederacja) jelöltje, a 38 éves parlamenti képviselő, Krzysztof Bosak, akit az Európai Unióval markánsan szemben állók támogatnak, és Dudától viszi el a szavazatokat. Az államfői posztra pályázó közel tíz jelölt közül a legszínesebb egyéniség a független Szymon Holownia. A 44 éves, ismert újságíró több lapnál és csatornánál dolgozott, egy évtizeden át egy nagyon népszerű tehetségkutatót vezetett, a felesége pedig vadászpilóta. A jelenleg 6-7 százalékos támogatottságú Holownia „liberális katolikusként” pozicionálja magát, kritikus a PiS-kormánnyal szemben, és az ellenzéki jelölteknek okozhat fejfájást, hiszen az elemzők szerint neki még bőven vannak tartalékai.
Az államfő jogköre kiterjedtebb, mint Magyarországon, ám valójában csak a kül- és biztonságpolitikában, valamint a honvédelemben van politikaformáló szerepe. A közvetlen választás mégis súlyt ad azért az államfőnek. Ha visszatekintünk az elmúlt 30 évre, megállapíthatjuk, hogy a Harmadik Köztársaság első másfél évtizedét az elnökválasztások tekintetében a posztkommunista és a posztszolidaritás jelöltek vetélkedése határozta meg. Az elnöki poszt e szembenállásban az egyik oldalról Aleksander Kwasniewski, míg a másikról Lech Walesa által vezérszereppel bírt. A helyzet a posztszolidaritás táborának kettéválásával 2005 után megváltozott, és a fő törésvonal a jobbközép liberális Polgári Platform és a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság között húzódik. Ennek ellenére – figyelmeztet a Polska Timesban megjelent írásában Kazimierz Kik politológus – az elmúlt 15 év választásait sem érdemes súlytalan figurák részvételével zajló pártok közötti csatározásokként értelmezni. A politológus szerint a nyugodt kormányzás biztosítása miatt a PiS nem tehet mást, mint kiáll a jelenlegi államfő mellett, ám valójában egy speciális, a pártok felett álló lengyel elnöki modell kialakításának keresése folyik. Nagy kérdés, hogy győzelme esetén képes lesz-e efelé közelíteni Andrzej Duda.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/8. számában jelent meg február 21-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/8. számban? Itt megnézheti!
