Amikor a kegyes hazugság csodát tesz: a járvány közepén nyerhetjük vissza a hitünket az emberiségben

Amikor a kegyes hazugság csodát tesz: a járvány közepén nyerhetjük vissza a hitünket az emberiségben

Hermann Schreiber harmonikán játszik a szomszédoknak. (forrás: Twitter)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Megindító történetről számolt be az El Pais spanyol lap, amely egy kis fényt gyújt a járvány által sújtott ország egyre sötétebb mindennapjaiban. Az északnyugat-spanyolországi Vigóban élő Hermann Schreiber és felesége, Teresa Domínguez képtelenek kommunikálni egymással, mindketten Alzheimer-kórban szenvednek. A férfi azonban, akinél később diagnosztizálták a betegséget, a mai napig szívesen játszik szájharmonikán a feleségének.

A koronavírus-járvány miatt bevezetett karantén idején az emberek szerte Spanyolországban az erkélyen vagy ablakban állva tapsolnak, így köszönve meg az egészségügyi dolgozók munkáját. A nyitott ablaknál muzsikáló Hermann hallotta ugyan a tapsot, de alig tudta összekötni a valósággal, hiszen a járványból is csak keveset fog fel. Ápolója, Tamara pedig úgy döntött, nem terheli az igazsággal, inkább egy kegyes hazugsággal vidítja fel az idős férfit. Azt mondta neki, hogy a szájharmonika-játékának tapsol a szomszédság. Füllentése néhány nap alatt valósággá vált.

Ahogy az idős férfiről készített videó terjedni kezdett az interneten, Hermannak hirtelen valódi közönsége lett, Tamara elmondása szerint a környékbeliek immár neki is tapsolnak, és hosszan skandálják a nevét. A férfi pedig nem csupán a harmonikával kényezteti a szomszédokat, de énekel is nekik. Nem is akármilyen dalokat, a Németországból származó Hermann ugyanis esténként jódlizik. És ezzel nemcsak a környékbelieket vidítja fel, de Tamarát is, akinek ahhoz, hogy az idős házaspárra vigyázhasson a járvány idején is, el kellett szakadnia 10 éves lányától, aki a nagyapjához került, amíg a nő Hermannékat ápolja.

Az idős hölgy, Teresa semmit sem ért a jelenlegi helyzetből, minden alkalommal rácsodálkozik Tamarára, amikor az ápoló maszkban jelenik meg előtte. Hermann annyit tud, hogy elővigyázatosnak kell lennie, és mivel a spanyol nyelvvel egyre nehezebben boldogul, Tamara németül írta fel neki egy papírra, hogyan kell helyesen kezet mosni. Az ápoló azt is elmesélte, hogy a férfi korábban Kínában dolgozott, ahol elmondása szerint a helyiek szerették hallgatni, ahogy harmonikán játszik. Most azonban Hermann már nagyon haragszik a kínaiakra, mert „furcsa állatokat esznek”.