Bár a később sorra kerülő előválasztásokat a koronavírus-járvány miatti óvintézkedések részeként elhalasztották (a New York-it egyenesen eltörölték), még ezek előtt egyértelmű lett, hogy Joe Biden lesz a demokraták elnökjelöltje. Noha a kampány erre a szakaszára általában az jellemző, hogy a még talpon maradt jelöltek intenzíven keresik azt az alelnök-jelöltet, aki az elnökjelöltet még az előválasztási időszakban szavazatszerzés szempontjából a legtökéletesebben ki tudja egészíteni, a mostani helyzet más, mint a korábbiak: Biden borítékolhatóan jelölt lesz, hiszen demokrata oldalon legtovább kitartó ellenfele, Bernie Sanders is felfüggesztette kampányát. Ilyen értelemben az alelnökjelölt személyének kiválasztása nem amiatt fontos, hogy be tudja biztosítani az elnök győzelmét a jelöltek közül, hanem, hogy a teljes népesség körében növelni tudja támogatottságát.
Azt, hogy ez mennyire összetett feladat, jól mutatja, hogy nem elég a többségi szavazat megszerzésére koncentrálni, olyan jelöltek kellenek, akik az ingázó államok szavazóit is meg tudják szólítani. Az elnökválasztás szempontjából a legfontosabb ugyanis, hogy nem az a jelölt lesz az elnök, akire a legtöbb szavazat érkezik, hanem, akit az elektorok (vagy esetleg a kongresszus) megválasztanak. Az elektorokat a tagállamok delegálják, azok pedig arra a jelöltre adják a szavazatukat, akik az adott államot megnyerték. (Ha az elektorok szavazatainak többségét egyetlen jelölt sem tudná megszerezni, akkor dönt a kongresszus az elnök személyéről.) Így fordulhatott elő, hogy hiába kapta az elmúlt hét választásból hatszor a demokrata jelölt országszerte a legtöbb voksot, ezekből kétszer az elektorok republikánus elnököt választottak meg, így csak négy demokrata elnök lett. Ezért aztán az elmúlt időkben az elnöki kampány elsődlegesen az úgynevezett csatatér-államokra koncentrált, nem a többségi szavazatok megszerzésére, mert eleve adottnak vették, hogy például New Yorkot vagy Kaliforniát demokrata, Texast vagy Arizonát pedig republikánus jelölt fogja vinni.
Négy éve fontos csatatér-államokat bukott el Hillary Clinton (Floridát, Michigant, Ohiót, Pennsylvaniát és Wisconsint), így hiába nyerte az úgynevezett „popular vote”-ot, azaz a szavazatok többségét 66 millió szavazattal 63 millió ellenében, az elektorok Donald J. Trumpot választották elnöknek. Az előzetes felmérések szerint akkora előnye volt, hogy teljes mértékben magáénak tudta a győzelmet, és az őt emberi méltóságában sokszor megsértő Trump ellen kiütéssel akart nyerni, így kampányában nem a csatatér-államokra, hanem a hagyományosan republikánus államokra helyezte a hangsúlyt: akkora győzelmet akart szerezni, mint amekkorát legutóbb Ronald Reagan 1984-ben, amikor a demokrata jelölt, Walter Mondale mindössze Minnesotát tudta megnyerni.
Hogy rontotta el Amerika ennyire? | Magyar HangClinton négy évvel ezelőtti stratégiájának másik fontos kudarcos pontja volt, hogy alelnök-jelöltjének Tim Kaine szenátort választotta, aki semmit sem adott hozzá kampányához, a republikánus Mike Pence-szel ellentétben, aki méltóságteljes megjelenésű, kimért, és kimondottan bigott konzervatív nézeteket vall Trumppal szemben, így vele ellentétben képes volt megszólítani az amerikai dél és délközép mélyen vallásos, republikánus oldalra húzó szavazóit. Azaz az alelnöknek ki kell egészíteni az elnököt, szavazatokat, államokat kell hoznia, hiszen ő lesz a kampány második arca.
Az alelnök akár elnök is lehet
Az alelnök szerepe az alkotmányban nem korlátozódik pusztán protokolláris funkciók ellátására. Noha hivatalosan az alelnök a felsőház, azaz a szenátus elnöke, és szavazategyenlőség esetén az ő szavazata dönt, ám legfontosabb szerepe az, hogy vészhelyzet esetén készenlétben áll átvenni az elnöki funkciókat. Erre szükség is lehet: amerikai elnökök az elmúlt közel 250 évben gyakran váltak merénylet áldozataivá, sőt, volt, hogy a beiktatott elnök még a hivatali ideje alatt elhunyt. Az egyik legnagyobbnak tartott elnök, Theodore Roosevelt is alelnök volt a merénylet áldozatává lett William McKinley elnök második ciklusában, és neki kellett átvenni az ország irányítását.
Emiatt az alelnök, mint szokás mondani, egy szívdobbanásnyira van csak az elnöki hivataltól, és ugyanúgy megkapja a titkosszolgálati jelentéseket, hivatalt tart fenn a Fehér Házban, az elnöki kabinet tagja. Így elérkeztünk a cikk fő kérdéséhez: ki lehet a demokraták alelnökjelöltje? Ki tudja a legtöbbet hozzáadni ahhoz, hogy a liberálisok a lehető legnagyobb eséllyel vegyék fel a harcot a Fehér Házért, Donald Trump ellenében?
A Vox magazin által ismertetett felmérés szerint a demokrata szavazók szerint ez nem is kérdés. Biden egyértelművé tette, hogy csak egy női társat tud elfogadni alelnök-jelöltként, és a potenciális politikusasszonyok közül kétszámjegyű előnnyel Elisabeth Warrent látják legalkalmasabbnak erre a feladatra a felmérés válaszadói. Elég sok indok van arra, hogy miért lehet ő jó alelnök-jelölt: határozottan balra áll Bidentől, így Sanders szavazóinak egy része is hajlandó lehet elfogadni a személyét; Bidennel ellentétben vannak kidolgozott tervei, sőt, elnökjelöltségének egyik, már-már karikaturisztikus eleme volt, hogy mindenről „van egy terve”; illetve, mivel Biden, valószínűleg Obama alelnökeként eltöltött 8 éve miatt, nagyon népszerű a fontos demokrata bázis, az afroamerikaiak között, így őket az alelnök személyének kiválasztásával külön nem kell megszólítani.
Hogyan befolyásolja az amerikai elnökválasztást a járvány? | Magyar HangA felmérés másodiknak Kamala Harris, harmadiknak Amy Klobuchar szenátoraszonyokat hozta ki (ők mindketten elnökaspiránsok is voltak). Másfelől Warrennek vannak hátrányai is. Biden Delaware-ből származik, Warren pedig Massachusetts-i szenátorként nem sokat tudna adni a déliek vagy a középnyugatiak számára.
Hillary Clinton valósággal új életre kelt
Itt jön a képbe Hillary Clinton. Többek szerint már csak a telefonhívást várja Bidentől. Tapasztalt politikus, népszerű, és az elmúlt hónapokban valósággal új életre kelt. Van saját csapata, támogatói, bármikor képes lenne egy országos kampányt sokadjára is végigvinni. Egy volt tanácsadója szerint őszintén hisz abban, hogy őt az Isten is arra teremtette, hogy amerikai elnök legyen belőle, és várja a lehetőséget – akár úgy, hogy még az elnökválasztó gyűlés előtt kellene beugrania jelöltként, akár az után, ha alelnökként fel lesz kérve. Végül is az elnökválasztó gyűlés az, amelyik határoz az elnökjelölt személyéről, és volt már arra a történelemben példa, hogy nem az első körben legtöbb delegálttal nyitó jelölt lett a végső soron elnökjelöltté váló személy, mint akár az történt Woodrow Wilsonnal, aki a második legtöbb delegálttal érkezett, és végül a 46-ik kör után lett hivatalosan is elnökjelölt. Tehát jogilag és elvben lehetséges, hogy a jelenleg egyetlen delegálttal sem bíró Clintont válasszák meg elnökjelöltnek, ha Bidennel történne valami.
A demokratáknál Clintont mindenképpen talonban kell tartani tehát, mint lehetséges elnökjelölt, ugyanis Biden egyre inkább mutatja a szellemi leépülés jegyeit (feleségét összekeverte nővérével a szuperkedd éjszakáján), bár ez nem akadálya a megválasztásnak. Az sem valószínű, hogy bármilyen vele kapcsolatos botrányba belebukna, ám életkora (megválasztása esetén 78 évesen lenne Amerika elnöke, Clinton „csak” 72 éves, Trump 74) elővigyázatosságra inthet mindenkit.
Ami még fontos, hogy bár minden felmérés szerint a demokraták 6-8 pontos előnyben vannak jelenleg a republikánusokkal szemben, Biden is csak ezt a 6-8 pontos előnyt hozza, sőt, bizonyos fontos államokban rosszabbul is áll, mint állt Clinton négy éve. Így ismét könnyen elképzelhető, hogy az össznépességen belül a demokraták kapnák a legtöbb szavazatot, ám az elektori kollégiumot Trump vinné el.
Igaz, Sanders ezúttal beajánlotta Bident az őt rajongói elhivatottsággal követő támogatóinak, míg négy éve Clintont nem, de ez nem jelent semmilyen garanciát arra, hogy szavazói ténylegesen le is fognak nagy számban szavazni Bidenre. Azaz, a demokraták nincsenek eléggé jó helyzetben, olyan alelnökjelöltet kéne találniuk, aki fel tudná tüzelni szavazóbázisukat, illetve a függetleneket is.
Ám a cikk írójának véleménye szerint végső soron Trump sorsa azon múlik majd, hogyan tudja lekezelni a koronavírus-járvány okozta válságot – Amerika világelső az igazolt fertőzések (1,1 millió) és halottak (66 500) számában is, ráadásul 30 millióan váltak munkanélkülivé a leálló gazdaság miatt, ami jelentősen vissza fogja vetni a GDP-t is és végső soron Trump újraválasztási esélyeit is.
