Ki súghat a világnak Kim Dzsongunról?

Csúnyán leszerepelt a média és több politikus is azok után, hogy felröppent a hír: Kim Dzsongun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetőjének egészségével gondok vannak, hiszen a kommunista diktátor április 15-én nem jelent meg nagyapja, az államalapító Kim Ir Szen születésnapi ünnepségén.

Majd következtek a „jól értesült” források: már hat nappal az ünnepség után egybehangzó jelentések jelentek meg az amerikai és a dél-koreai médiában arról, hogy a politikus nehéz műtéten esett át, a CNN például egy „informátorra” hivatkozva arról írt, hogy Kim Dzsongun élete veszélyben van. A még jobban értesült források aztán már azt állították, hogy a kommunista állam vezetőjének szívműtétje volt. Egy pekingi lap azonban még ennél is tovább ment, és arról írt, hogy Kim Dzsongun már halott, végzetét pedig az okozta, hogy az őt operáló sebész keze túlságosan remegett a műtétkor.

Persze azért komolyabb helyekről is érkeztek hírek a diktátorról: a tajvani titkosszolgálat vezetője például azt mondta, hogy minden eshetőségre, beleértve a halála miatti hatalomátvétel forgatókönyvére is fel vannak készülve a tajvani hatóságok. Egy dél-koreai ellenzéki parlamenti politikus – aki korábban északról szökött délre – pedig váltig állította, hogy a vezető most már nem is tud magától felállni és rendesen járni. Ehhez képest nem sokkal később a tisztelt Kim Dzsongun elvtárs mégis megjelent egy videón, a dél-koreai elnöki palota egyik munkatársa pedig azt mondta, hogy az észak-koreai vezető nem esett át semmiféle műtéten.

Mindez alapvetően megkérdőjelezi az elmúlt két hétben megszólaló „informátorok” hitelességét, de felveti azt a kérdést is, vajon kikerülhetne-e bármiféle hír a hermetikusan elzárt országból Kim Dzsongun egészségi állapotáról vagy akár a politikai rendszer belső repedéseiről.

Mint ismert, az elmúlt évtizedekben több észak-koreai állampolgárnak sikerült a kínai határnál külföldre szöknie, ezek azonban jellemzően nem viseltek magasabb tisztséget a Koreai Munkapártban. Így a legbefolyásosabb disszidensek még mindig azok a diplomaták voltak, akik az elmúlt években az ország nagykövetségeiről távoztak. Ők viszont igen kevés hasznosítható információval szolgáltak a rendszer belső viszonyairól, pontosabban csak megerősítették azt, amit már korábban is sejteni lehetett a kommunista vezetőről és belső köréről.

Informátorok ugyanakkor nem csak a disszidensek lehetnek: az országból időnként mégiscsak ki-kiszivárognak bizonyos információk. Egy ideig egyes phenjani nagykövetségek például nyílt wifit használtak, hogy az arra járók felcsatlakozhassanak az internetre. A kormány azonban véget vetett ennek, így az internet-hozzáférés szigorúan szabályozott, a liberalizációnak egyelőre nyoma sincs. Az észak-koreai szervezeteknél így teljesen megszokott, hogy csupán egyetlen e-mail-címük van, amelyet egy arra kijelölt, teljesen megbízható tisztviselő ellenőriz. Ezzel párhuzamosan a teljes internet ellenőrzés alatt áll, akárcsak a mobiltelefon-hálózat.

Ma már Észak-Koreában is több millióan beszélhetnek egymással mobiltelefonon, ám aki azt hiszi, hogy így könnyebben terjedhetnek az információk, az alaposan téved: ez a hálózat nincs összekapcsolva a külvilággal – ellenben kitűnő eszköz arra, hogy a hatóságok értesüljenek az állampolgáraik közti beszélgetések tartalmáról.

Természetesen az interneten és a mobilhálózaton kívül még számos csatorna létezik, amellyel a totálisan izolált államból információkat lehetne szivárogtatni, azonban a jelek szerint ez akkora veszéllyel járna, amit egyetlen észak-koreai (vagy külföldi titkosszolgálat) sem kockáztatna meg. Így pedig a leghitelesebb források még mindig a hivatalos észak-koreai híradások. Mára már léteznek olyan „szakértők”, akik mesterei annak, hogy a propagandaadások alapján a legapróbb jelekből is olvassanak. Talán éppen nekik volt köszönhető az, hogy Washington és Szöul most végig visszafogott volt, és a diktátor halálhírét kétkedéssel fogadták.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/19. számában jelent meg május 8-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 19. számban? Itt megnézheti!