Újabb keresztet vett magára Zelenszkij

Április utolsó napján kellett volna megszavazni a dumában az egykori grúz elnök, a legyőzése után Ukrajnában szerencsét próbáló Miheil Szaakasvili miniszterelnök-helyettesnek történő kinevezését. Csakhogy a „Miho”-nak becézett politikus kalandorságából már az ukránoknak is elegük van, hiszen megmérette már magát odesszai kormányzóként is, majd botrányok sorát kavarva a miniszterelnöki székre tört. Végül az őt felkaroló Petro Porosenko kiutasította Ukrajnából. Szaakasvili ezzel politikai hulla lett nemcsak Grúziában, de Ukrajnában is. Így aztán nem csoda, hogy Volodimir Zelenszkij még saját pártját sem tudta megnyerni őrült ötletének. Az elutasítás újabb figyelmeztetés az elnök számára, aki már a pártját, a Nép Szolgáját sem uralja.

De miért vágott bele Zelenszkij ebbe a kétes kalandba? Adódik rögtön két válasz is erre a kérdésre. Az egyik, hogy Zelenszkijnek a mindent túlélő, a járvány miatti szigorítások során hatalmát tovább növelő, befolyásos belügyminiszter, Arszen Avakov ellensúlyozására kell a grúz kalandor. Az autoriter módszerektől nem idegenkedő, a nacionalistákat a kezében tartó Avakovtól a kormányban sokan tartanak. Szaakasvili azonban 2015-ben a kormány ülésén is szembeszegült vele, erre a belügyminiszter annyira begőzölt, hogy egy pohár vizet öntött Miho arcába. Szaakasvili persze most sietett kijelenteni, hogy Arszen nem az ellensége, a belügyminiszter azonban aligha örült volna a megjelenésének. Főképp nem miniszterelnök-helyettesként.

A másik verzió szerint Szaakasvili valójában nem is az ukrán vezetésnek, hanem az IMF-nek kell. A Nemzetközi Valutaalap ugyanis rajta keresztül szeretné ellenőrizni, hogy az általa nyújtandó hitelt jó célra költik-e el. Tény, hogy a zabolátlan grúz az amerikai globalista körök megbízható embere, aki annak ellenére mindig talpon maradt, hogy botrányt botrányra halmozott a posztszovjet térségben. Feladatát azonban mindig teljesítette. Egyesek szerint sportot űz abból, hogy borsot törjön Moszkva orra alá, és a régió felforgatásával valahogy mindig az atlantista külső erőket hozza helyzetbe. Ezen elképzelés szerint tehát logikusnak tűnik, hogy a hitel bebiztosítása érdekében Zelenszkij újra pozícióba helyezze a bukott Szaakasvilit.

Hiszen az IMF kívánságára már átnyomta a radán a földről és a bankokról szóló törvényt is. Így szembement a néppel, majd az őt támogató oligarchával, Ihor Kolomojszkijjal is. Ezek után az a legkevesebb, hogy beprotezsálja Szaakasvilit a kormányba. Mert mint az El Paisnak nyilatkozta, csőd és nyomor vár Ukrajnára az IMF nélkül.

Csakhogy Szaakasvilit már a saját frakciója sem fogadta el, így jelölését a kormányfő be sem terjesztette. A történtek ugyanakkor nyilvánvalóvá tették Zelenszkij gyenge lábakon álló politikai támogatottságát. Ami azért is komoly probléma, mert lassan a népét is kezdi elveszíteni. S ha ez még nem lenne elég, Szaakasvilivel valamit ezután is kezdenie kell. B tervként felmerült, hogy legyen elnöki tanácsadó vagy a hatalmi párt jelölje Odessza polgármesterének.

Szaakasvilinek azonban egyelőre ez kevés. Mert Miho már megérezte a hatalom ízét, és mint a múltban láttuk, ezért bármire képes. Odesszai kormányzóként is úgy viselkedett, mintha ő lenne az államfő, most pedig az igényeit legalább a miniszterelnök-helyettesi székhez méri. Zelenszkij pedig nem tehet mást – ha már kiengedte a szellemet a palackból –, mint keres neki valamilyen posztot. Egyébként úgy jár, mint elődje, aki csak úgy tudta félreállítani a végül már a hatalmára törő grúzt, hogy kiutasította az országból. Zelenszkij számára azonban ez az út már aligha járható. Így aztán inkább csak a grúz politikai helyzet Szaakasvili számára kedvező alakulásában reménykedhet. Miho számára ugyanis Ukrajna csak átmeneti terep. Igazából arra vár, hogy diadalittasan visszatérhessen hazájába.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/19. számában jelent meg május 8-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/19. számban? Itt megnézheti!