Két hét alatt megduplázódott a koronavírus-fertőzöttek száma az Egyesült Államok északkeleti csücskében fekvő Maine államban az afroamerikaiak körében – írja a Portland Press Herald. A járvány miatt így Amerika „egyik legfehérebb államában” a cikk szerint még látványosabbá vált az egyenlőtlenség, hiszen a betegség sokkal jobban érinti a fekete közösség tagjait, ami további megkülönböztetéshez és stigmatizáláshoz vezet.
Miközben az állam lakosságának csupán 1,6 százaléka afroamerikai, a fertőzöttek aránya már csaknem 10 százalék. És ez országszerte megfigyelhető jelenség, az Amerikai Járványügyi Hivatal (CDC) jelentése szerint a kórházba került betegek csaknem 40 százaléka fekete, holott a lakosságarányuk csupán 13,4 százalék. Ebben a társadalmi egyenlőtlenségeken és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésen túl más tényezők is szerepet játszhatnak. A British Medical Journalban megjelent tanulmány szerint az ázsiaiak és feketék körében lényegesen magasabb a járvány halálozási rátája, és ezt a kutatók szerint nem lehet csupán az életkörülményekkel magyarázni.
Korábban a jól látható különbségeket azzal magyarázták a szakértők, hogy a veszélyeztetett társadalmi csoportokra jellemző a szívbetegség és a cukorbetegség. Az egészségügyi problémák mellett a szegénység és a munkakörülmények is hozzájárultak a kiugróan magas fertőzöttségi arányhoz. Mint arra több kutatás is rámutatott, a feketék nagyobb eséllyel dolgoznak olyan munkakörben, amelyet nem lehet otthonról végezni, és a munkájuk során sokkal inkább ki vannak téve a fertőzésnek. Ráadásul az afroamerikaiak jellemzően zsúfolt negyedekben élnek az Egyesült Államokban, ami kedvez a vírus terjedésének – szerepelt a CNN elemzésében.
A fent említett tanulmány szerint ugyanakkor ezek a tényezők csak egy bizonyos szintig adnak magyarázatot a hatalmas különbségekre. Azt például már nehéz a szocioökonómiai státusszal indokolni, hogy az idős fekete férfiak négyszer akkora eséllyel halnak bele a fertőzésbe, mint az ugyanolyan korú fehérek. A kutatók a nyilvánvaló adatok ellenére hangsúlyozták, hogy további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megértsék, a vírus miért fertőz jobban egyes csoportok körében.
Az Egyesült Királyságban több kutatás is foglalkozott már a járvány egyenlőtlenségeivel. A helyi statisztikai hivatal BBC által ismertetett adatai szerint amíg az ország fejlettebb régióiban 100 ezer lakosra 25 haláleset jut, addig a szegényebb részeken 100 ezerből 55-en halnak bele a fertőzésbe. A Reuters pedig szintén a statisztikai hivatalra hivatkozva arról írt, hogy az alacsonyan kvalifikáltak körében kiugróan magas a megbetegedések száma Nagy Britanniában, és ezen csoport férfi tagjai több mint kétszer akkora valószínűséggel halnak bele a fertőzésbe, mint az országos átlag. És ahogy azt a korábban idézett tanulmány is megállapította, a statisztikai hivatal is megerősíti, a feketék, és ázsiaiak körében csaknem kétszeres a halálozási arány.
Bár korábban több társadalomtudós is reményének adott hangot, hogy a járvány „demokratizmusa” miatt csökkenhetnek a társadalmi egyenlőtlenségek, hiszen a vírus mindenkit egyformán veszélyeztet, úgy tűnik, a kórokozó mégis különbséget tesz. Ez pedig tovább mélyítheti a szakadékot az egyes társadalmi csoportok között. Ennek első látványos eredménye az egyre erősödő rasszizmus, amely a vélt vagy valós megbetegedések kapcsán bűnbakot farag egyes kisebbségekből.
A járvány kitörésekor a fertőzéstől való félelem miatt világszerte megnőtt az ázsiai emberekkel szembeni verbális vagy fizikai támadások száma. Amint Kína felülkerekedett a járvány első hullámán, fordult a kocka, és az ázsiai országban ütötte fel a fejét a rasszizmus, amelynek célpontja a helyi fekete közösség lett. A diszkrimináció ellen tiltakoztak az afrikai országok nagykövetei is, kifogásolva, hogy a hatóságok sokszor elveszik honfitársaik útlevelét és kitoloncolással fenyegetik őket, zaklatják a Kínában tanuló afrikai diákokat, és karanténba zárják a vegyes házasságban élőket.
De a járvány terjedésének megfelelően előbb-utóbb mindenhol felerősödtek a faji előítéletek. Afrika számos országából jelentettek a járvánnyal kapcsolatos rasszista incidenseket, amelyek áldozatai jellemzően ázsiai bevándorlók, vendégmunkások voltak. Ugyanez a helyzet számos dél-amerikai országban, Brazíliában például az ázsiai kisebbségek elleni gyűlöletet kormányzati segítséggel fűtik, de más csoportok is célkeresztbe kerültek, így Chilében a helyi haiti kisebbséget támadják a járvány apropóján. Malajziában nagyszabású hatósági akció indult, amely során elsősorban a menekülteket vették őrizetbe, ezzel próbálták meg megakadályozni a vírus terjedését. Indiában és Sri Lankán pedig muszlimellenes kirohanásokhoz vezetett a járvány.
Mivel a járvány – ahogy azt több szakértő is megállapította – lényegesen jobban sújtja a nehezebb körülmények között élőket, és eltérő mértékben a különféle rasszokat, a vírus az optimista várakozásokkal szemben tragikus eredményre vezethet. Az Egyesült Államokban eddig a leggazdagabb 20 százalék birtokolta a vagyon 90 százalékát, a legszegényebb 20 százalékot pedig jelentős adósság terheli. Mivel a járvány miatt bevezetett intézkedések hatására elsősorban az alacsonyan képzettek munkahelye szűnt meg, az aránytalanság tovább növekszik.
És ugyanez a veszély globálisan is fennáll. Az Oxfam, brit központú globális segélyszervezet jelentésében figyelmeztetett, sürgős gazdasági intézkedések nélkül több mint 500 millió embert taszíthat a szegénységbe a koronavírus-járvány. A gazdaság leállítása ugyanis hátráltatja a szegénység elleni küzdelmet, ennek pedig katasztrofális hatása lehet Afrikában és a közel-keleti országokban. A járvány miatt hónapokon belül duplájára emelkedhet azoknak a száma, akik napi szinten éheznek – hívták fel a világ vezetőinek figyelmét nemrég a legnagyobb élelmiszergyártók.
