A koronavírus-járvány első hulláma igazi stresszteszt volt az európai politikai elitnek. A társadalmakat sokkoló kihívás elsősorban a kormányzó erőket hozta helyzetbe, ám korántsem tudott élni ezzel a lehetőséggel mindenki. A leginkább sikeresek azok a pártok voltak, amelyek a legjobban éreztek rá a társadalom hangulatára.
Az első sokk hatására összezártak a társadalmak az európai kormányok mögött. E kegyelmi állapotnak azonban mára vége, kezd visszatérni a politika a régi kerékvágásba. Ennek a karantén gazdasági és szociális hatásai miatt nehéz időszaknak és a járvány várható második hullámának azonban eltérő bizalmi tőkével vághatnak neki a kormányzó erők. Azok kerültek jobb helyzetbe, akik egyensúlyt tudtak tartani a szigorúság és a szabadságvágy, valamint a lezárások és a gazdaság újraindítása között. A bizalom megőrzéséhez vagy visszaszerzéséhez nem volt elég megvédeni az emberi életeket, de fenn kellett tartani a szociális biztonság érzését is.
Már a járvány kitörése után nem sokkal kiderült például, hogy Pedro Sánchez szocialistái nem tudják megállítani népszerűségük csökkenését. Sokat hibáztak, és bár komoly áldozatok árán legyűrték a járványt, arról már nem tudták meggyőzni a spanyolokat, hogy készen állnak a második hullám jelentette kihívásra. Előnyük az őket keményen bíráló Néppárttal szemben már hibahatáron belülre apadt. Ezzel ellentétben a szintén sokat szenvedett Olaszországban megtört a Matteo Salvini vezette, a válsághelyzetben összevissza csapkodó ellenzék lendülete, és már alig népszerűbbek a baloldali demokratáknál. Stabilizálódott viszont Giuseppe Conte kormányfő helyzete. Nagy bajban vannak ugyanakkor Nagy-Britanniában a járvány kezelésében leszereplő, Boris Johnson vezette toryk, és esett Emmanuel Macron népszerűsége is Franciaországban.
A sokat bírált svéd szociáldemokraták viszont ráéreztek a társadalom elvárásaira. Hiába volt magas a halálozási arány, a kormánypárt jó 10 százalékot vert rá a februárban még legnépszerűbb populista Svéd Demokratákra. Ugyanígy megugrott a népszerűsége a legkorábban nyitó Dániában a kormányzó szociáldemokratáknak. A járvány alatt mutatott határozottság és hatékonyság visszahozta a horvát kormánypárt, a HDZ reményeit is, miközben nem véletlenül akarta mindenáron megtartani az elnökválasztást Lengyelországban a Jaroslaw Kaczynski vezette kormányzó párt, a PiS. Ezzel szemben a Sebastian Kurz vezette Osztrák Néppárt pedig lassan már a legszebb napjait idézi.
A legnagyobbat azonban talán Angela Merkel és CDU futotta. A német kereszténydemokraták az elmúlt két hónapban szinte elfeledtették, hogy a válság előtt még történetük egyik legmélyebb válságát élték át. A kancellár szélsőségektől mentes, megbízhatóságot sugalló, a konszenzust kereső politikája a válsághelyzetben jóval közelebb állt a németek mentalitásához, mint a vagdalkozó, ígérgető populizmus. A németek elhitték, hogy a kormány megbirkózik a járvánnyal, és a gazdaságot segítő intézkedések hatása is érezhető volt. Így a túlzott szigort ellenző, és a hangsúlyt a szociális távolság megtartására helyező, a nyitást is hamar sürgető Armin Laschet és a szigorú korlátozások bevezetésével a kemény kéz politikáját képviselő bajor miniszterelnök, Markus Söder összecsapása is az uniós pártokon belül zajlott. Így aztán Merkel bármelyik megoldás felé hajlott, azzal a kormányzó erő nyert. Az FDP vitorlájából közben kifogta a szelet a kancellárjelöltségért zajló versenyben is esélyessé előlépő Laschet, míg az AfD esetleges kritikáját a másik favorit, Söder fellépése nyomta el. A migránstéma most egyébként is háttérbe szorult, mint ahogy a klímavédelem kérdése is.
Mindezek eredményeképpen Angela Merkel kancellár jelenleg olyan népszerű, mint már nagyon rég volt. Az Infratest Dimap közvélemény-kutató szerint a németek kétharmada, 68 százalék elégedett a munkájával. Csak az összehasonlítás végett 2018-ban ez az arány 17 százalék volt. A CDU–CSU országos választói támogatottsága a február közepén regisztrált 26 százalékról 38 százalékra, a legutóbb 2017-ben mért szintre emelkedett. A járvány előtt mért 13-14 százalékról visszaerősödött 17 százalékra az SPD is, míg az ellenzéki oldalon valamennyi párt támogatottsága gyengült. A járvány előtt száguldó Zöldek 26 százalékról visszaestek 19-re, az Alternatíva Németországnak (AfD) támogatottsága a 14-15 százalékról 10 százalék alá süllyedt. Az SPD-től balra álló Baloldal (Die Linke) a választók 7-8 százalékának támogatására számíthat, míg a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) újra az 5 százalékos bejutási küszöb körül áll.
Ezzel a támogatottsággal vághat neki Merkel nemcsak a német, de az európai gazdasági válság kezelésének is. Európai szempontból szerencsés, hogy a járvány előtt főként a belpolitikával elfoglalt kancellár levegőhöz jutva az EU problémáira is koncentrálhat. Ez nemcsak azért fontos, mert Németország az Európai Unió első számú hatalma, de jó egy hónap múlva a soros elnöke is. Éppen jókor, hiszen megoldandó feladat most aztán van bőven.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/22. számában jelent meg május 29-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 22. számban? Itt megnézheti!
