A világ egyik legnagyobb akkumulátorgyárát építi Gödön a Samsung. A kormány a gigaberuházás zavartalan lebonyolítása miatt különleges gazdasági övezetté nyilvánította a területet, elcsatolva ezzel lényegében a település ötödét. A döntés nem csupán anyagilag érinti érzékenyen a várost – elveszítik a dél-koreai cégtől származó adóbevételt –, de biztonsági szempontból is aggályos, hiszen a helyi önkormányzat a továbbiakban nem szólhat bele a gyárral kapcsolatos katasztrófavédelmi ügyekbe. Az üzemben a lakóépületektől néhány száz méterre veszélyes anyagokat tárolnak, mégsem helyeztek üzembe a mai napig olyan riasztórendszert, amely felügyeli a munkálatokat, és veszély esetén azonnal figyelmezteti a lakosságot. A helyiek azt is kifogásolják, hogy a beruházás részleteiről sem a magyar hatóságok, sem a dél-koreai cég nem tájékoztatta őket megfelelően.
Az elektromos autók piacának robbanásszerű növekedése miatt a gyártók világszerte folyamatosan növelik a kapacitásukat, és mivel a járművek egyik legfontosabb része az akkumulátor, ezek gyártása minden cég, így a Samsung számára is prioritás. A gödi óriásprojekt miatt ennek hatásait a Dunakanyar települései a saját bőrükön érzik majd, hiszen az üzem rendkívüli terhet ró a környezetre. A gyár vízigénye Debrecen átlagos napi vízigényével vetekszik, ami az egész környékre komoly hatással lehet, ahogy a kibocsátott hatalmas mennyiségű szennyvíz is, amelynek tisztítását a váci szennyvízteleptől várják, ám ennek kapacitása, még a fejlesztés után sem biztos, hogy elegendő lesz. Már ez sem túl biztató, van azonban az akkumulátorgyártásnak egy ennél jóval sötétebb oldala is.
A lítium-ion akkumulátorok elengedhetetlen alapanyaga, ahogy neve mutatja, a lítium. Fontos összetevője ugyanakkor a kobalt is, amely kifejezetten ritka nyersanyag, az elektromos autók iránti kereslet megnövekedése miatt a nagy gyártók így versenyt futnak a megszerzéséért. A fém – pontosabban átmeneti fém – hatvan százaléka Kongói Demokratikus Köztársaságból származik, a bányászata pedig nem csupán környezetvédelmi, de etikai szempontból is roppant aggályos.
A kobalt mérgező, gőzei a légzőszervekre, érintése a bőrre van káros hatással, lenyelve pedig izomsorvadást okozhat. A kongói bányászok számára azonban a kobalttal való érintkezés alapvető munkaköri követelmény, és ha a mérgező fém jelenléte nem lenne elég, a bányák biztosította körülmények is állandó életveszélyt jelentenek számukra. A munkások jelentős része ráadásul gyermek, az UNICEF becslései szerint akár 40 ezer gyermek dolgozhat a kongói bányákban. A brit The Guardian riportjában egy 15 éves lányt mutatott, aki a két hónapos gyermekét a testére kötözve egész nap egy kis ásóval túrja a földet. Elodie mindkét szülőjét a bányában vesztette el, és a mérgező környezetre tekintettel, az ő csecsemőjére is ez a sors várt. A lánynak egy teljes napig tart, amíg a szükséges egy zsáknyi kobaltot összegyűlik, ezért a munkáért 65 centet (200 forint) kap a kínai kereskedőktől. És bármilyen kegyetlen a munka, számára ez az egyetlen lehetőség, hogy eltartsa a gyermekét.
Az sem véletlen, hogy Elodie kínai kereskedőktől várja a fizetséget, a kobaltot felvásárló cégek nagy része ugyanis kínai kézben van. Az egyik legnagyobb bányászati vállalat a Zhejiang Huayou Cobalt, amely leányvállalatán keresztül szerzi be a kobaltot Kongóban. Az Amnesty International jelentése szerint a Huayou a nyersanyag jelentős részét úgynevezett kézműves, vagy kisüzemi bányákból szerzi be, vagyis olyan létesítményekből, ahol az éhbérért dolgozó munkások a maguk módján, minden különösebb biztonsági intézkedés nélkül gyűjtik a kobaltot, és a bányászok között rengeteg gyermeket találni.
Az emberi jogi szervezet korábban több technológiai óriásvállalatot, köztük az Apple-t, a Sony-t és a Samsungot is megvádolta azzal, hogy elmulasztották ellenőrizni, milyen forrásból származik az akkumulátoraikhoz felhasznált kobalt. Az Amnesty idéz egy 14 éves árva fiút, aki elmondása szerint egy teljes napot tölt a bányában, reggeltől másnap reggelig. A hasonló sorsú gyermekekről eddig nem sokat tudhatott a külvilág, tavaly decemberben azonban 14 család jogi útra terelte az embertelen körülmények ügyét. Az International Rights Advocates nonprofit szervezet ügyvédei által képviselt kongói családok a Google anyavállalata, az Alphabet, valamint az Apple, a Dell, a Microsoft és a Tesla ellen az Egyesült Államokban nyújtottak be keresetet. Ez az első alkalom, hogy a technológiai cégeknek ilyen vádakkal kell szembenézniük, de rajtuk kívül két bányaipari óriás, a már említett Zhejiang Huayou Cobalt, illetve a svájci székhelyű Glencore is szerepel a beadványban.
Amíg a technológiai cégek azzal védekeznek, hogy végfelhasználóként nincsenek hatással a kongói bányászok munkakörülményeire, a Glencore közleményében hangsúlyozta, nem vásárolnak olyan nyersanyagot, amely kézműves, vagy kisüzemi bányából származik. A kongói családok szerint azonban mind a bányavállalatok, mind a tech-cégek pontosan tisztában vannak azzal, hogy miként kerül a kobalt a gyárakba, tudnak az embertelen körülményekről, az éhhalál elkerüléséhez is alig elegendő bérezésről, és a gyermekmunkáról.
A kobaltért folytatott versenyfutásban a megvádolt Glencore kifejezetten jól áll. Ezt bizonyítja, hogy a cég február elején kötött öt évre szóló megállapodást a Samsunggal, amelynek értelmében 21 ezer tonna kobalttal látják el a dél-koreai céget. A bányavállalat egyébként tavaly összesen több mint 46 ezer tonnát termelt ki. A Samsung részben talán a vádakra reagálva programot indított a kongói bányászok munkakörülményeinek javítása érdekében. Ennek keretében több más nagyvállalattal összefogva igyekeznek fejleszteni a kézműves és kisüzemi bányákat, megóvva ezzel az ott dolgozók egészségét és életét.
A szándék nemes, az elektromos autók iránti kereslet fokozódása miatt azonban a kobalt egyre fontosabb termék lesz – az előrejelzések szerint egy évtizeden belül megháromszorozódhat a nyersanyag iránti igény –, ami a bányavállalatok, és a felvásárlók számára egyaránt a kapacitás növelésének kényszerét jelenti. Az egyre élesedő versenyben pedig – különös tekintettel a fent említett keresetre – nehéz lehet minden részletre kiterjedően felügyelni a munkát. És ez az államnak sem érdeke. Az eddigi gyakorlat legalábbis erre utal: a bányászati koncessziókból befolyó hatalmas összegek jó része ugyanis a különféle állami tisztviselők zsebébe vándorol, az eltüntetett dollár százmilliókból a bányászok semmit sem látnak.
A gödi beruházással a Samsung számos helyi problémát generál, az üzemmel azonban a bányászat sötét, embertelen történeteit is elhozza a Dunakanyarba. Jó hír ugyanakkor, hogy számos nagyvállalat kísérletezik a kobalt kiváltásával, és a lítium-ion akkumulátornak is akad kihívója, a nátrium-ion akkumulátorok olcsóbbak, hatékonyabbak lennének, a környezetet is megkímélnék, és az embertelen munkakörülményeket, illetve a gyermekmunkát is elkerülhetővé tennék. Az új energiaforrásra vonatkozó kutatások azonban egyelőre kísérleti stádiumban vannak.
A Samsung gödi gyárának problémáiról a Magyar Hang legújabb számában is olvashatnak.
