Most már semmi sem állíthatja meg Netanjahut?

Most már semmi sem állíthatja meg Netanjahut?

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök egy Likud párti találkozóra siet a parlament feloszlatása után (Fotó: Reuters/Ronen Zvulun)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Soha vissza nem térő történelmi alkalom – így nevezi hónapok óta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök annak lehetőségét, hogy Ciszjordánia bizonyos területeit az országhoz csatolja. A politikus pártja, a jobboldali Likud közeljövőre vonatkozó politikai akciótervének ismertetésekor kijelentette: nem fogja elszalasztani az alkalmat, hogy kiterjessze Izrael szuverenitását erre a területre, ugyanis ilyen történelmi jelentőségű esély az ország 1948-as megalapítása óta nem kínálkozott. És bár a most már ötödik miniszterelnöki ciklusát töltő Netanjahu az annexió jogi háttereként azt az amerikai béketervet nevezte meg, amely lehetővé teszi, hogy át lehessen szabni a Közel-Kelet térképét, a valós indok sokkal inkább az lehet, hogy a koronavírus-járvány idején a világ országai egészen másra figyelnek, ráadásul Izrael legeltökéltebb támogatójának, Donald Trumpnak már csak hónapok vannak hátra a hivatali idejéből.

Mint ismert, az amerikai béketerv szerint – amelyet Trump „az évszázad üzletének”nevezett – a jövőben Ciszjordánia 70 százaléka a palesztinok felügyelete alatt állna, megmaradnának azonban a területen az összesen több százezres zsidó telepek. Emellett a palesztinok nem ellenőrizhetnék a saját határaikat, Jeruzsálem pedig Izrael oszthatatlan fővárosa lenne. Ennek nyomán fektették le az új izraeli koalíciós megállapodásban, hogy július 1-je után az ország máris a fennhatósága alá vonhat több mint 130 ciszjordániai zsidó telepet: főként az oslói megállapodás kizárólagos izraeli civil és biztonsági felügyelete alatt álló területeket, valamint a Jordán folyó völgyét. Mindebben persze semmi újdonság nincs, ugyanis az elmúlt közel másfél év során – ez idő alatt háromszor is parlamenti választásokat tartottak az országban a koalíciókötési nehézségek miatt – Netanjahu végig azzal kampányolt, hogy a megválasztása esetén annektálni fogják a szóban forgó területeket, ami aztán éles tiltakozást váltott ki az egész arab világban.

A korrupcióval vádolt Netanjahunak ráadásul csak egy sor politikai trükkel sikerült elérnie az izraeli belpolitikai színtéren, hogy szándékát keresztülvigye. Ahogy a harmadik parlamenti választás után a Likud koalíciós kísérlete kudarccal végződött, az izraeli államfő Beni Gancot, a Kék-Fehér Párt elnökét bízta meg kormányalakítással. A koronavírusra hivatkozva azonban a likudos házelnök nem hívta össze a parlamentet, így nem lehetett megszavazni Gancot. A végeredmény ismert: Izraelben nagykoalíció köttetett, így Netanjahu maradhatott a miniszterelnök.

És hogy ezzel a trükkös lépések ne érjenek véget, a politikusnak olyan koalíciós megállapodást sikerült kieszközölnie, amely lehetővé teszi, hogy az annexióról szóló döntésnél megkerülje a koalíciós kormányt, és a javaslatát közvetlenül a parlamentnek küldje szavazásra. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy a viszonylag mérsékeltnek tekintett Gancnak a jövőben már nem lesz lehetősége a vétóra. De még ha a Kék-Fehér Párt ellenezni is fogja a Knesszetben ezt a lépést, az izraeli kormányfőnek minden bizonnyal meglesz a többsége a parlamentben a döntés meghozatalához.

Mindeközben úgy látszik, a világ országai hiába tiltakoznak. Az ENSZ több tagországa már korábban felszólította Izraelt, hogy álljon el az elképzelésétől. Franciaország, Belgium, Németország és Észtország közös nyilatkozatban erősítette meg, hogy továbbra is az 1967-ben megállapított határokat tekintik érvényesnek. A nyilatkozat aláhúzza azt is, hogy az annektálás ellentétes lenne a nemzetközi joggal, valamint kiáll a kétállami megoldás mellett, amelyet a béke egyetlen lehetőségének nevez. De az ENSZ közel-keleti különmegbízottja, Kelly Craft amerikai ENSZ-nagykövet is a tárgyalások újrakezdésére szólította fel az izraeli és a palesztin felet, aminek persze az izraeli kormánynak eszében sincs eleget tenni. Így a jelen helyzetben úgy néz ki, hogy most már semmi, illetve senki sem tarthatja vissza Netanjahut az annexiótól.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/22. számában jelent meg május 29-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/22. számban? Itt megnézheti!