Elmarasztalta a német alkotmánybíróság Horst Seehofer német szövetségi belügyminisztert, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusát, mert a belügyminisztérium honlapján olyan interjú jelent meg, amelyben Seehofer élesen kritizálta az Alternatíva Németországnak (AfD) jobboldali radikális pártot. Az AfD az alkotmánybírósághoz fordult, a testület pedig annak ellenére helyt adott, hogy az interjút már eltávolították az oldalról. A bíróság keddi döntésében azt állapította meg: a minisztériumi honlapot nem használhatta volna erre a célra a miniszter.
Az interjút Seehoferrel a német hírügynökség, a DPA készítette, tőlük vette át – engedéllyel – a szöveget a minisztérium hivatalos honlapja. Az alkotmánybíróság döntése szerint ezzel a miniszter megsértette azt az alkotmányos elvet, hogy a politikai pártok egyenlő esélyekkel vesznek részt a politikai versenyben. Az állami szervek bármilyen olyan beavatkozása, amely előnyt vagy hátrányt jelent egy politikai erő számára, összeegyeztethetetlen ezzel az elvvel.
A Seehofer-interjú közlését ilyen beavatkozásnak tekintette az alkotmánybíróság, miután azt a minisztérium hivatalos honlapján tették közzé, és Seehofer a bíróság szerint nyilvánvalóan miniszterként nyilvánult meg a beszélgetésben, a kérdések is nagyrészt a miniszteri tevékenységére vonatkoztak. Önmagában az, hogy egy interjúban a pártok versenyével kapcsolatos kérdések is előkerültek, még nem lett volna alkotmányellenes, a minisztériumi honlapon való közzététel azonban már az volt az ítélet szerint.
A politikus az interjúban keményen bírálta az AfD-t. Többek között azt vetette a párt szemére, hogy egyre radikálisabbá válik, és a német állam ellen folytat bomlasztó tevékenységet azzal, ahogyan a szövetségi parlamentben a szövetségi köztársasági elnök, Frank-Walter Steinmeier ellen indított „frontális támadást”. (A támadás oka az volt, hogy az elnök ellátogatott egy, az AfD szerint szélsőbaloldali rendezvényre.) A miniszter kifejtette: ez veszélyt jelent a német államra, és a leghatározottabban elítélendő. Az interjúban arról is beszélt: a parlamenti pártoknak a jövőben határozottabban kellene fellépniük az AfD ellen. Ijesztőnek nevezte a párt parlamenti viták során produkált dühkitöréseit. „Így nem lehet viselkedni” – háborgott az interjúban Seehofer. Az Alkotmánybíróság figyelembe vette azt is, hogy a kritika nem közvetlenül az AfD parlamenti frakcióját érte, amely a fenti vitában tényleg érintett volt, hanem azon túlmenően, általában kritizálta a pártot, a frakció viselkedése inkább csak ezt a kritikát alátámasztó példaként szolgált az alkotmánybíróság szerint.
Az alkotmánybíróság annak ellenére marasztalta el a minisztert, hogy a kifogásolt interjút levették a honlapról. A bíróság azonban úgy ítélte meg, ez nem elegendő, mert fennáll annak az esélye, hogy az eset megismétlődik.
A német alkotmánnyal ellentétben a magyar nem tartalmaz kifejezetten az állam politikai semlegességére vonatkozó szabályt, ez csak egy mögöttes elvként szolgál a gyakorlatban a jogszabályok értelmezése során. Az Alkotmánybíróság több határozatban utal erre az elvre, a legfontosabb egy 2008-ban született határozat, amely világossá tette, hogy „a parlamenti demokrácia alapja a politikai pártok választópolgári támogatottságért való versengése. A demokrácia egészséges működése nem képzelhető el politikai pluralizmus és a pártok politikai küzdelemben való esélyegyenlősége nélkül. Ez viszont feltételezi a pártok tevékenységére vonatkozó jogi keret azonosságát. Az államnak ezért semlegesnek kell maradnia a politikai pártok küzdelmében és a politikai verseny feltételeit szabályozó jogszabályok megalkotása során”.
A magyar gyakorlat jóval kevésbé szigorú, mint a német. A kormányzati „tájékoztatás” és a politikai kampányok látványosan és mindenki számára első pillantásra is egyértelmű módon összecsúsznak – elég a kormányzati plakátkampányokra vagy az állami és önkormányzati finanszírozású média kiegyensúlyozottságára utalni –, de ennek dacára is születnek időnként választási kampányt érintő, önkormányzatokat, de akár a kormányt is elmarasztaló ítéletek. A kormányzati migrációs kampány plakátjai ügyében a 2018-as választás előtt például úgy határozott a Kúria, hogy azok a Fidesz–KDNP kampányát erősítik, ezért sértik a pártok közti esélyegyenlőséget.
A német alkotmánybíróság értelmezésében az állam semlegessége és a pártok esélyegyenlősége azonban nem csak választási kampány időszakában kötelező, hiszen a politikai verseny folyamatosan zajlik, csak éppen a választási kampány időszakában intenzívebb. A kormányzati pozícióban nyilván elengedhetetlen a nyilvános szereplés és az információs tevékenység – ennek határai a német alkotmánybíróság szerint ott húzódnak, ahol a reklám elkezdődik. Ez kormányzati pozícióból a pártok vagy politikusok melletti vagy elleni kampányolás tilalmát jelenti, kampányidőszakon kívül is. Az alkotmánybíróság azt is leszögezte: ez nem jelenti azt, hogy Horst Seehofer ne nyilatkozhatott volna egy interjúban pártokat érintő kérdésben, ha nem a miniszteri minősége, illetve az emiatt rendelkezésre álló állami források kihasználásával teszi.
