Nem árt figyelni Hongkongra. Egyrészt a különleges „félautonóm” státusa miatt, hiszen a városállam önállóságának alakulása egyenesen arányos Peking önbizalmának növekedésével. Másfelől az egykori brit gyarmaton zajló utcai tüntetések hevessége, majd lenyugvása jelzi az amerikai törekvéseket is. A Hongkong körüli viták lakmuszpapírként mutatják a kínai–amerikai viszony alakulását is.
El kell küldeni az utcákon randalírozó suhancokat az Egyesült Államokba, ott majd megdolgozzák őket az amerikai rendőrök! – ilyen és ehhez hasonló posztok lepik el a Minneapolisban történtek után a világháló kínai szegmensét. Az amerikai belpolitikai válság komoly fegyvert ad mind a bel-, mind a külpolitikai fronton Hszi Csin-ping rendszerének kezébe.
Mint elemzésében a Le Figaro rámutat, a pekingi hatalom egyrészről igyekszik elfeledtetni polgáraival a koronavírus megjelenésekor elkövetett hibáit, és elterelni a figyelmet a járványt követően jelentkező gazdasági nehézségekről, másrészt ezzel is igazolni próbálja nézetét a szocialista ideológiával leöntött államkapitalista modell felsőbbrendűségéről.
Peking már a Covid–19 kapcsán is előszeretettel beszélt a Nyugaton uralkodó káosz méreteiről, a George Floyd halála után kitört zavargások kapcsán pedig az amerikai modell problémáiról értekezik. A kínai vezetés arról beszél, hogy a Fehér Ház képtelen kezelni a járványt, amely a kínai 4634-gyel szemben már 100 ezer halottat követelt, a Minneapolisban történtekről szólva pedig rámutatnak a szociális egyenlőtlenségre. A rasszizmust Amerika krónikus betegségének nevezi, és kikéri magának, hogy a nyugati sajtó áprilisban a Covid–19 kezelése során a Kantonban élő afrikai vendégmunkásokkal szembeni diszkriminációról cikkezett.
Peking most visszavág a Hongkongban tavaly ősz óta tartó tüntetéshullámmal szembeni fellépés és nemzetbiztonsági törvény miatt rá nehezedő nyomásért is. A várhatóan szeptemberben hatályba lépő jogszabály betiltja a városállamban a lázadást, az elszakadási törekvések hangoztatását, és a központi kormányzat ellen irányuló, felforgatónak minősített cselekményeket. A hongkongi kormányzat számára pedig előírja, hogy új intézményeket hozzon létre a szuverenitás védelme céljából, valamint engedélyezze a pekingi hírszerző ügynökségeknek, hogy belátásuk szerint járjanak el a városban.
A Hongkong körül zajló játszmába a minap beszállt a brit kormányfő is. Boris Johnson Times magazinba írt véleménycikkében azt írta, ha Kína nem áll el az ellentmondásos, Hongkong autonómiáját sértő nemzetbiztonsági törvény elfogadásától, ő kész akár letelepedési engedélyt és vízumot felajánlani annak a mintegy 3 millió hongkongi állampolgárnak, aki jogosult brit útlevelet szerezni az 1997-ig brit gyarmati uralom alatt álló városállamban. Csao Li-csien kínai külügyi szóvivő szerdai sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, a brit kormányzat jobban tenné, ha felhagyna a gyarmati idők szellemiségével, és tiszteletben tartaná, hogy Hongkong ismét Kínához tartozik. A kínai hangnem változását jelzik a Kínai Külügyi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének professzorának szavai is. Li Haj-dong szerint az Egyesült Királyságnak meg kell értenie, hogy Kína nem Jugoszlávia, és 2020 nem a 90-es évek, amikor a Nyugat diktálta a világrendet, kedve szerint darabolva fel egy szuverén országot.
A Hongkong körül fellángoló, majd lenyugvó viták mintegy lakmuszpapírként folyamatosan jelzik a Kína és a Nyugat, ezen belül is legfőképpen az Egyesült Államok közötti viszony alakulását. Amerika és első számú szövetségese, a városállamot egykor gyarmatosító Nagy-Britannia láthatóan aktívak Hongkongban.
Úgy tűnt, hogy a kereskedelmi viták januári nyugvópontra jutása után csendesül a helyzet Hongkongban is, ám jött a koronavírus-járvány, amely ismét a végletekig élezte a viszonyt Kína és az Egyesült Államok között. Az egymással szembeni kölcsönös retorikai kirohanások közepette a kapcsolatok hullámzását jelezte az utcai zavargásokban élenjáró radikális fekete inges protestánsok vezéralakjainak letartóztatása, majd kiengedése is. Ezért aztán érdemes figyelni Hongkongra, mert az ottani hangulat nagyon jól jelzi a Kína és az Egyesült Államok közötti helyzetet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/24. számában jelent meg június 12-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 24. számban? Itt megnézheti!
