Luxemburgban eldőlt: Sérti az uniós jogot a magyar civiltörvény

Luxemburgban eldőlt: Sérti az uniós jogot a magyar civiltörvény

Fotó: Unsplash/rawpixel

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A tranzitzónák és a menekültek jogtalan őrizetbe vétele után az úgynevezett civiltörvényről mondta ki az Európai Bíróság, hogy számos ponton sérti az uniós jogot.

A 2017-es magyar szabályozás lényege, hogy az 500 ezer forintot meghaladó külföldi támogatásban részesülő civil szervezeteknek – évi 7,2 millió forintos bevételen felül – fel kell tüntetni az adományozó nevét és a pontos összeget, amit később egy nyilvános portálon tesznek közzé, valamint ezeknek a szervezeteknek minden kiadványukon és a honlapjukon is jelezniük kell, hogy „külföldről támogatott szervezet”-nek minősülnek. Emellett a törvény szankciókat is kilátásba helyez azok számára, akik ennek nem tesznek eleget. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a törvénnyel kapcsolatban, majd a magyar kormánnyal történt eredménytelen egyeztetéseket követően került az ügy az uniós bírói testülethez.

Az Európai Bíróság ítéletében leszögezi: „Magyarország azáltal, hogy nyilvántartásba vételi, bejelentési és közzétételi kötelezettségeket írt elő a bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű külföldi támogatásban közvetlenül vagy közvetve részesülő civil szervezetek egyes kategóriái tekintetében, és szankciókat helyezett kilátásba az e kötelezettségeknek eleget nem tévő szervezetekkel szemben, a szóban forgó szervezetek és a számukra ilyen támogatást nyújtó személyek vonatkozásában hátrányosan megkülönböztető és indokolatlan korlátozásokat vezetett be.” A következő területeken megy szembe a magyar civiltörvény az uniós joggal: sérti a szabad tőkemozás elvét,  a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot és az egyesülés szabadságához fűződő jogot.

Az ítélet többek között kimondja, hogy az adomány tőkemozgásnak számít, a magyar jogalakotó pedig indokolatlanul tesz különbséget a belföldi és a külföldi adomány között.  A törvény által előírt intézkedések továbbá alkalmasak arra, hogy ezen egyesületekkel és alapítványokkal szemben bizalmatlan légkört teremtsenek, az adományozókat pedig visszatarthatják további támogatásoktól.

Az ezzel kapcsolatos viták során a magyar kormány előszeretettel hivatkozott arra, hogy a közéletre jelentős befolyással rendelkező civil szervezetek átláthatóságát szeretné növelni. A bíróság szerint ez jogos felvetés, csak a megvalósítás nem megfelelő. Így fogalmaznak:  „Magyarország nem bizonyította azt, hogy az egyesületi finanszírozás átláthatóságának növelésére irányuló, általa hivatkozott cél miért igazolná az átláthatóságról szóló törvény által konkrétan bevezetett intézkedéseket. Ezek az intézkedések különbségtétel nélkül alkalmazandók bármely, bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű külföldi támogatásra és bármely, e törvény hatálya alá tartozó szervezetre, ahelyett hogy azokra irányulnának, amelyek valóban jelentős befolyást gyakorolhatnak a közéletre és a nyilvános vitára.” Itt jegyzik meg azt is, hogy az átláthatóságról szóló törvény inkább „azon az elvi jellegű, különbségtétel nélküli vélelmen alapul, hogy a civil szervezetek bármilyen külföldi finanszírozása önmagában véve gyanús.” A magyar kormány hivatkozhatott volna még közrendvédelmi vagy közbiztonsági okokra, amennyiben az uniós jogalkotó nem hozott megfelelő szabályokat, ezt azonban Magyarország nem igazolta.

A megszabott feltételek megnehezítik az egyesületek működését, ezért sérti az egyesüléshez való jogot, a bejelentési és közzétételi kötelezettség pedig a magán- és családi élet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez fűződő jogot.

Összességében az Európai Bíróság kimondta, hogy az átláthatósági törvény a Magyarország által hivatkozott általános érdekű célkitűzések egyikével sem igazolhatók.