Elpusztult az a tölgyfacsemete, amelyet Donald Trump amerikai és Emmanuel Macron francia elnök közösen ültetett el a washingtoni Fehér Ház kertjében 2018 áprilisában a két ország barátságának jelképeként. Mindez a feszültségekkel terhes amerikai-francia viszony fényében akár jelképes is lehetne. A kis csemete a látványos ültetés után anno még az ilyenkor a külföldről bevitt élő organizmusok számára a törvények alapján kötelezően szokásos karantént sem élte túl. A kapcsolatok azóta tovább romlottak. Olyannyira, hogy manapság szóba sem jön Emmanuel Macron vizitje a Fehér Házban. De durván lemondta a Camp Davidben június végére tervezett G7-es csúcsot Angela Merkel német kancellár is.
A transzatlanti viszonyban egyre növekvő feszültség közepette Franciaország és Németország kezdi elveszíteni Donald Trumppal szemben a türelmét. Az Élysée-palotában egyre értetlenebbül tárják szét az amerikai elnök lépéseit látva a kezüket, de tanácstalanok Berlinben is. Valójában Trumptól már nem várnak semmit. Egyre inkább úgy látják ugyanis, hogy az amerikai elnök rombolása mögött nincs semmilyen stratégia. Párizs inkább a kiszámíthatatlanságot rója fel neki, míg Berlin szerint Trump szétverte a liberális világrend alapjait. Kevesebb, mint négy éve alatt kilépett a párizsi klíma egyezményből, felrúgta az európai biztonság szempontjából alapvető stratégiai megállapodásokat, „nagy győzelemként” üdvözölte a Brexitet, ellentmondásos nyilatkozatokat tett a NATO kapcsán, a G7-ek találkozójából Kína-ellenes csúcsot szervezett volna, legutóbb pedig közel 10 ezer Németországban állomásozó katonájának kivonásával haragította magára Berlint.
Az igazság kedvéért azonban jegyezzük meg, hogy ez a harag nem csupán Trump valóban sajátos stílusának szól, legalább ennyire az Amerika elfordulása miatti tanácstalanság is szüli. Az elit nagy része nem lehetőséget, hanem a bizonytalanság növekedését látja Európa kényszerű önállósodásában.
A nyugat-európaiaknak eleve nem tetszett az „Amerika az első!” szlogen, az egykori nemzetbiztonsági tanácsadó, John Bolton által ehelyett a helyzet leírására ajánlott „Trump mindenek felett!” verzió pedig még visszataszítóbb számukra. A Bolton könyvében leírt kompromittáló részletek tovább rombolták Berlin és Párizs szemében nemcsak Donald Trump, de az Egyesült Államok tekintélyét is. A kancelláriákon mind nyíltabban beszélnek az elnök tájékozatlanságáról, vulgáris stílusáról, az autoriter vezetőkhöz vonzódásáról, és leplezetlenül rémálomnak tartanák az újraválasztását. Vannak, akik már értésre is adják, hogy inkább látnák szívesen Joe Bident a Fehér Házban. Már csak azért is, mert Biden a multilaterális kapcsolatok híve, és javítaná a viszonyt Európával.
Ez főleg Berlin komfortérzetét növelné, hiszen Merkel láthatóan nem igazán tud mit kezdeni az Amerika elfordulása után megnövekedett európai önállósággal. Macron érezhetően bejátszaná ezt a pályát, Franciaországnak viszont nincs ehhez ereje. Európának azonban nincs más választása, mint a kezébe venni a saját sorsát. Épp ideje vállalni a kontinens jövőjéért a felelősséget, nem pedig az amerikai védőernyő és gyámolítás után sírni.
Már csak azért is, mert mint arra elemzésében a Le Figaro is figyelmeztet, Joe Biden megválasztása aligha állítaná meg az Egyesült Államoknak már Barack Obama alatt megkezdődött elfordulását Európától. Legyen bár az elnök Trump vagy Biden, Amerika egyre inkább a saját problémái felé fordul. De a francia lap rámutat arra is, hogy Trump szénája ugyan jelenleg nem igazán áll jól, ám azt nem szabad elfelejteni, hogy teljesítette majdnem mindegyik választási ígéretét. Így aztán egyáltalán nem ésszerű biztosra venni, hogy nem választják újra.
