A Zöldek átütő sikere elsodorta a francia kormányt. Az elnök pártja, az En Marche! hatalmasat bukott az önkormányzati választáson, így Emmanuel Macron államfő nem várhatott sokáig elnöksége újrapozicionálásával, és menesztette az Édouard Philippe vezette kabinetet. Most már azon sem lepődhetnénk meg, ha Macron előremenekülve lemondana, és idő előtti elnökválasztásra kerülne sor.
A francia kormányfő lemondása nem volt váratlan. Annak ellenére, hogy Édouard Philippe a kormányzó elit azon kevés politikusa közé tartozik, aki Le Havre-ban polgármester tudott maradni. Az államfő pártjának jelöltje Párizsban például még a második fordulóba sem tudott bejutni. Itt a szocialisták jelöltje, Anne Hidalgo megtartotta a polgármesteri székét. Eközben az Európában kibontakozó zöldfordulat jegyében az ökopárt tarolt, és olyan nagyvárosokban adhat polgármestert, mint a több mint hét évtizede jobboldali vezetés alatt álló Bordeaux, de Grenoble, Strasbourg vagy Lyon is az övék lett. Meg kell azonban az eredmények kapcsán azt is jegyezni, hogy a Zöldeknek kedvezett az alacsony részvételi arány. Mindez ugyanakkor jelzi a jobboldali pártok és az En Marche! választóinak apátiáját is.
Édouard Philippe bukása egy ideje már érlelődött, hiszen az elnök és kormányfője között a koronavírus-járvány kezelésében kiéleződött a feszültség. A közvélemény e kérdésben inkább a miniszterelnököt támogatta, akinek népszerűsége jóval meghaladja az államfőét. Éppen ezért figyelmeztetnek sokan arra, hogy Macron lépése akár vissza is üthet, hiszen a népszerű Philippe akár az elnökválasztáson is elindulhat.
Ugyanakkor az államfő lépését meg lehet érteni. Érzékelve ugyanis lendületvesztését, meg kell újulnia, vagy legalábbis a kommunikációjában ezt kell imitálnia. Reagálnia kell az újbaloldal előretörésére is, és amennyiben a baloldali szavazók bizalmát vissza akarja szerezni, a jelenlegi trendeket látva valamiféle zöldfordulatot minimum mutatnia kell. Azért mutatnia, mert a zöldpolitika Macron énjétől azért elég messze áll. Mindezt ráadásul úgy kell megtennie, hogy a jobboldali szavazóit se ijessze el. Az mindenesetre már most elmondható, hogy Macron nagyszabású elképzelése, miszerint centrista pártjával felülemelkedik a hagyományos bal–jobb megosztottságon, finoman szólva megbukott.
Macron tehát jól látta, hogy meg kell próbálni újraépíteni magát. Ez azonban elképzelhetetlen a hatalmi párt dinamizálása nélkül, mint ahogy a környezetvédelem és a szociális érzékenység iránti affinitás demonstrálása nélkül is. Az államfőnek közben erőt is kell mutatnia ahhoz, hogy visszavegye a közbeszéd irányítását. Philippe-et már csak azért is el kellett távolítania, mert a népszerű kormányfő árnyékában nehéz lett volna az előtérbe kerülni. Menesztése Macron erejét hivatott demonstrálni, ráadásul az ellenzéki jobbközépről elcsábított Philippe megtartásával esélytelen a baloldali szavazók visszahódítása.
A Notre-Dame leégésével, a sárgamellényesek tüntetéseivel és a recesszióval megtépázott renoméja helyreállításához Macron teljesen megújítaná politikáját, és „erős, környezetvédő, szuverén és szolidáris gazdasággal” képzeli el a kiutat a recesszióból. Emellett az elindított reformok (munkajog, nyugdíj, társadalombiztosítás) dinamizálásával kíván új lendületet adni elnöksége utolsó két évének. Ennek most a legfőbb akadálya, hogy a francia gazdaság idén recesszióba süllyed.
Az új miniszterelnök, a jobboldali, Nicolas Sarkozy volt elnökhöz közel álló Jean Castex ezzel alighanem tisztában van, hiszen 2020 áprilisa óta a koronavírus-járvány miatt kihirdetett általános karantén fokozatos feloldásáért felelős kormánymegbízott volt. Abban is hasonlít elődjéhez, hogy szintén polgármesterként nagy fölénnyel választották újra a spanyol határ közelében található Pradesban.
Macront azonban nehézségei ellenére is korai temetni. Bár a Zöldek előretörése még megizzaszthatja, jelenleg nincs igazi alternatívája, és amennyiben ismét Marine Le Pennel csap össze a második fordulóban, akkor megint jó esélyei lehetnek. Éppen Macron példája mutatja ugyanakkor, hogy két év alatt is új arcok tűnhetnek fel, ami a koronavírus-járvány által felforgatott világban még kevésbé lenne meglepő. A francia elnök ezzel alighanem tisztában van. A trendek számára kedvezőtlen fordulatára a jelek szerint tovább menekülne előre, és jó eséllyel a választások előre hozása lenne a válasza.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/28. számában jelent meg július 10-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/28. számban? Itt megnézheti!
