Zolika, a migránsválság sztárja magyar állampolgár lenne

Zolika 2015-ben és 2018-ban Zolika 2015-ben és 2018-ban (Fotók: Havasi Dániel és Farkas Norbert)

Emlékeznek Zolikára, a horgosi kisfiúra, akit a migránsválság tetőpontján, 2015 őszén azért kapott fel a sajtó, mert a szerb-magyar határon a sínek mentén gyűjtögette az eldobált ruhákat és takarókat? Három év után visszatértünk Zolikáékhoz – Horgosra.

Hirdetés

– Ebből az átkelőből nekünk csak kárunk van – állapítja meg Sors Róbert, Horgos polgármestere, amint az irodájában a településen uralkodó helyzetről kérdezzük. Míg a falu első embere a határátkelőből fakadó problémákat sorolja, a falon egy Nagy-Magyarország-térképre leszünk figyelmesek.

Nem is értjük, hogyan engedhették meg ezt Szerbiában. Ám a polgármester arra kér: nézzük csak meg közelebbről a képet, a felirat egyértelmű: Magyarország bortérképe. Szó sincs tehát revizionizmusról, a szerb látogatók is elfogadják ezt a magyarázatot, amint a latin feliratot látják.

Sors Róbert szerint a falubeliek életét valójában csak megnehezíti, hogy túl nagy az átmenő forgalom – a nagy határon évente 7,5 millió, a kis határon pedig 700 ezren kelnek át –, a kialakuló sorok miatt ugyanis nem lehet bármikor átjutni a magyar oldalra. Pedig sokan vannak, akik átjárnak Magyarországra dolgozni. Nekik még ha megvan a magyar állampolgárságuk, akkor is várakozniuk kell, hiszen ők is az Európai Unió területére lépnek be. Ráadásul a helyiek közül csak néhány embert foglalkoztatnak a határátkelőnél.

A legnagyobb problémát azonban egyértelműen a migrációs válság jelentette, még ha kezdetben a gazdagabb bevándorlók drága bőrkabátokat, Ray-Ban napszemüvegeket, Gucci táskákat hagytak is hátra, amit aztán a helyiek a piacon értékesítettek. (Bizony, a háború a gazdagokat sem kíméli, aki jött nem feltétlen a jobb élet reménye hajtotta, hanem pusztán az életé.) Később, amikor a szegényebbek jöttek, az eldobott sátraikkal kereskedtek, majd végül a hátrahagyott konzervek következtek.

Migránsok napjainkban is vannak Horgoson. De nem csak azért, mert Belgrádból a mai napig érkeznek. – Amikor Magyarországon a hírekben bemondják, hogy kiutasítottak száz migránst, az azt jelenti, hogy nálunk ennyivel nő a létszám – mondja Sors Róbert. A Magyarországról visszaküldött migránsok nagyobbik része ugyanis itt jelenik meg, s csak a kisebbik része Kelebiánál. El is indulunk, hogy a polgármester megmutassa nekünk „telephelyüket”.

***

A Magyar Nemzet riportja nyomán 2015 szeptemberében futótűzként híre ment a szegény sorsú magyar kisfiúnak, Kurdi Kitti, egy huszonéves magyarországi hölgy azonnal akcióba lépett. Ma, három évvel később is emlékszik arra a napra, amikor meglátta Zolika fényképét a legnagyobb közösségi portálon. – Napokig nem tudtam kiverni a fejemből – meséli Kitti. Ő édesanyja tanácsára először felkereste a horgosi iskola igazgatóját, aki elmondta, hogy a településükön több szerény körülmények között élő család is él. Innentől változott a cél: most már az összes rászoruló helyi kisgyereken szeretett volna segíteni, ezért a Facebookon létrehozta a Civil összefogás a horgosi gyerekekért csoportot.

Rengeteg adományt kaptak: ruhák, iskolaszerek, játékok, tartós élelmiszerek, édességek, tisztálkodási szerek érkeztek kilószámra. Majd elérkezett a nagy nap. Öt megrakott autóval elindultak a segítőikkel Horgos felé. A szerb határon már várta őket az iskolaigazgató, a településre érkezve egy egész osztálytermet megtöltöttek az adományaikkal.

– Hazafele vegyes érzelmek árasztottak el. Hiszen jó volt segíteni, látni a hálától könnyes szülői szemeket, boldogságtól ragyogó gyermeki mosolyokat. Ám tudtuk, ez csak csepp a tengerben – idézi fel Kitti. Azt mondja, ha az ember igazán akarja, ma is megtalálja azokat az embereket, akiknek segítő kezet nyújthat.

***

– Ez a csárda nem az, amelyik ki van festve – mutat oldalra Sors Róbert, miközben a határvédelmi kerítés felé megyünk. Mindenki ismeri a népdal sorait: „A horgosi csárda ki van festve / Oda jár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni, minden este.” A polgármester, míg a horgosi nevezetességekről beszél, elmondja: ez az a csárda, amely mellett végül eltemették azokat a magyarokat, akiket 1944. november 20-án lemészároltak a kommunista partizánok.

Az áldozatokat először tömegsírba lökve a gyilkosok nem ástak elég mélyre, így nem tudták eltüntetni a nyomokat. Ezért kihantolták őket, és ide hozták át a tetemeket. Mezőgazdasági üzemet húztak fel itt, azonban a hatvanas években egy ásáskor véletlenül előkerült a legyilkolt plébános, Virág János reverendája. Azóta minden helyi tudja, hogy tömegsír van a kavicsos út mentén, most már sűrű fű takarja. A mai napig nem tárták fel, csak egy kis kereszt őrzi a szörnyűségek emlékét.

Migránsok Horgoson (Fotó: Farkas Norbert)
Migránsok Horgoson (Fotó: Farkas Norbert)

A Horgosra érkezők is erre járnak, amikor bemennek a településre. Az egykori magtár közelében, a mezőgazdasági épületeknél kisebb csoportra leszünk figyelmesek. Nagyjából húszan-harmincan lehetnek, éppen most főztek maguknak ebédet. Egy 16 éves pakisztáni fiút kérdezünk, aki jól beszél angolul. Mudassar elmeséli: ő és a barátai már megpróbáltak átkelni a magyar határon, de minden alkalommal visszadobták őket ide, Horgosra. Korábban a Belgrád melletti Obrenovácon voltak hat hónapig, azonban inkább úgy döntöttek, hogy észak felé veszik az irányt. Magyarországról pedig Franciaországba mennének a jobb élet reményében.

Furcsamód ők abban bíznak, hogy Magyarország megnyitja nekik a határait. Mudassar megkérdezi: mit gondolunk, mikor kerül erre sor, egy hét, egy hónap, egy év múlva-e. Hiába adunk kiábrándító választ, ők azt mondják, kitartanak: ez jó hely, még sokáig szeretnének maradni.

***

Az Ady Endre utcában Zolika fogad minket. Mintha tegnap lett volna, hogy itt jártunk. A Magyar Nemzet riportja nyomán 2015 szeptemberében futótűzként híre ment a szegény sorsú magyar kisfiúnak. A kisfiú édesapja, Vranka Zoltán hív a házukba, amelyet hamarosan el kell hagyniuk. Ugyanis a tulajdonos visszaköltözne, a másik házba viszont, amit kiszemeltek maguknak, még nem kötötték vissza az áramot.

Megtudjuk: 2015 végén Zolikáék családja végleg szétesett: édesanyja a kislányával elköltözött Horgosról, azóta nem is látták. Így a két testvér sem találkozhatott azóta. Zoltán így emlékszik: mikor híre kelt annak, hogy a fia a migránsok által hátrahagyott dolgokat gyűjti, sok-sok csomagot kaptak, ami az év végéig is kitartott. A családfő a közelben talált munkát, ahol megismerte mostani feleségét. Ők hárman most egy család.

Anyagi gondjaik azonban továbbra is vannak, mert itt, Horgoson, a közeli mezőgazdasági cégnél csak 25 ezer dinár (nagyjából 70 ezer forint) egy fizetés. A most már 11 éves, ötödikes kisfiúnak nemrég megvették a használt tankönyveket, azonban kiderült, hogy ezek nem lesznek jók. – Az új tankönyvcsomag viszont 100 euróba is belekerül – mondja az édesapja. Mégis úgy látszik, hogy amióta ő neveli a fiát, az jobban érzi magát.

Zolika a szombatistáktól kapott Bibliával
Zolika a szombatistáktól kapott Bibliával (fotó: Farkas Norbert)

– A múltra nem is akarok emlékezni – válaszolja a fiú, miközben belelapoz abba a Bibliába, amit nemrég kapott ajándékba. A szombatisták adták neki, ő pedig a helyi katolikus templomba jár minden vasárnap ministrálni. De ez nem is olyan meglepő faluhelyen.

Hirdetés

Ahogy elsétálunk a sínekhez, ahol csak 2015-ben közel 400 ezer ember gyalogolt át Magyarországra, már alig ismerni a régi helyszínre, és ahol annak idején még Gyurcsány Ferencet is megszólaltattuk egy interjúra. A volt miniszterelnök akkor Horgoson ragadt, mert nem tudott visszajutni a határátkelőnél Magyarországra. A sínek között már derékig ér a gaz – régóta nincs vasúti forgalom, és még tervben sincs, hogy megnyissák újra ezt a pályát.

Zoltán elmondja: mindig vannak kiadásaik, így eddig nem tudták elintézni a magyar állampolgárság felvételét sem. Pedig azzal már a határ túloldalán is könnyebben vállalhatna munkát, amivel több pénzt kereshetne. Pár száz méterre a kerítéstől talán ez a kiemelkedés egyetlen reménye a kisfiúnak is.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 19. számában jelent meg, 2018. szeptember 21-én.

Keresse a lapot csütörtökig  az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon És hogy miről olvashat még 19. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.