Megrázó és nagyon fontos írást közölt a korábban a Magyar Nemzet Magazinjában is publikáló Kurcz Ádám István a délvidéki Magyar Szóban. A szerző egy szerb portálon egyszerre magyarul és szerbül megjelent írást idéz. „Az 1944-45-ös »még hidegebb napokról« írók újságírók, helytörténészek és kárvallott élő tanúk beszámolóit már több évtizede olvashatjuk – kezdi cikkét Kurcz. – Most viszont, a magyarok likvidálásában részt vett egyik pribék vallomásával megszólalt a másik oldal is.”
Az 1944-es etnikai tisztogatások egyik tettese, Ćorić Đura szenttamási kocsmáros halála előtt beszélt a portál szerkesztőjének arról, hogyan temette – elmondása szerint parancsra, és nem jószántából – a falujában előbb bestiálisan megkínzott, majd meggyilkolt magyarok holttesteit. És megrendítő dolgokat mond:
„Az áldozatok hozzátartozóinak és hóhérjaiknak az agóniája csak úgy szüntethető meg, ha bevalljuk, hogy áldozatok voltak, és a házaink közelében alusszák örök álmukat, betemetve, mint a kutyák. Ha a földi maradványaikat kiemeljük és egy közös sírban megjelölve, emberhez méltóan eltemetjük őket, akkor talán megbékélünk. Ebben nincs politika, csak emberség.”
Arról, hogy 1944-45-ben hány honfitársunk esett áldozatul a tisztogatásoknak, máig megoszlanak a történészi vélemények. Van, aki 15-20, más 40-60 ezer áldozatról beszél. Ám az öldöklés volumenétől függetlenül tény: a szerbek mindmáig nem hajlandóak szembenézni akkori tetteikkel. Ezért is van, hogy – amint a 2011-ben a Terror Háza Múzeumban a tárgyban rendezett kiállítás kapcsán Navracsics Tibor fogalmazott – ez régiónk talán utolsó elbeszéletlen története.
Kurcz Ádám bízik abban, hogy az első elkövetői részről olvasható megszólalás elindítja a tisztázás folyamatát. Cikkét – amelyben teljes egészében közli magyarul az idézett vallomást, és szakértő kommentárral is ellátja azt – a Magyar Szó weboldalán olvashatják el.
