„Kortárs művész bérelhető. Alapdíjas szolgáltatások: favágás, portréfestés, tárlatvezetés stb. 1 forint/másodperc. Emelt díjas szolgáltatások: politikai szerepvállalás és egyéb prostitúciók honoráriuma megbeszélés szerint.” Dömötör László képzőművész évek óta hirdeti így „szolgáltatásait”, a felajánlkozással nemrég a Műcsarnokban, a Mednyánszky Társaság rendezvényén találkozhattunk újra. A mosoly persze idővel leolvadt az arcunkról, Kiss Zoltán Károly szerzői jogi szakértő előadásából ugyanis azt a következtetést lehetett levonni: hamisítónak állni ma kevésbé kockázatos, mint kortárs képzőművésznek lenni. A polgári törvénykönyv a műalkotás fogalmát nem ismeri, a képzőművészeti mecenatúrát nem ösztönzik adókedvezmények – miközben Magyarországon a kortárs alkotások sokkal kevésbé népszerűek a XIX. század második, a XX. század első felében születetteknél.
A kortárs képzőművészet a 2009-es esztendőre ambivalens érzésekkel emlékezhet. Abban az évben lépett életbe az a törvény, amely az állami építési beruházásokat arra kötelezte, a fejlesztés 1 százalékát kortárs képzőművészeti, iparművészeti műalkotás létrehozására, beszerzésére fordítsa. A jogszabály nyomán bankok létesítettek így gyűjteményeket, a kortárs művészeti szcéna milliárdos megrendeléshez juthatott, ám a törvény 2011-ben már csak emlék volt. 2009-ben elérte az országot a világgazdasági válság is, ami a műgyűjtői kedvet lelohasztotta.
Kiss Zoltán Károly szerint egy hasonló jogszabály lendíthetne a kortárs képzőművészeti piacon, ám a szerzői jogi szakértő kételkedik abban, hogy ha a képzőművészeti alkotások után fizetendő 27 százalékos áfát a könyvekhez hasonlóan 5 százalékra mérsékelnék, az piacélénkítő hatással járna, a kortárs galériák vezetői mindenesetre így vélik.
A kortárs képzőművészetet a taotámogatás is elkerüli, míg az alkotót kedvezményekkel nem segíti a személyi jövedelemadó sem. Például egy 65 évnél idősebb, kitüntetett alkotó a Magyar Művészeti Akadémiától kaphat művészjáradékot, az 50, de főként a 35 év alattiak pedig ösztöndíjakban bízhatnak. A tehetséges, de ki nem tüntetett, nehéz szociális helyzetben lévő alkotó az Emberi Erőforrások Minisztériumától kérelmezhet művészsegélyt – azaz jól látszódik, a képzőművészek sokféleképp kiszolgáltatottak a politika jóindulatának.
Ez a cikk eredetileg a Szamizdat Magyar Nemzetben jelent meg 2018. április 14-én. Fizessen elő lapunkra! Amennyiben előfizetési díja május 13-ig beérkezik, már a május 18-án megjelenő első számtól tudjuk kézbesíteni a Magyar Hangot.
