Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze – tájékoztatott szerdán a család. A Herder- és Kossuth-díjas költőt várhatóan szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezik örök nyugalomra. A temetés időpontjáról a család később ad tájékoztatást.
Az erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja 1929-ben született, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát 1954-ben. Tanárként soha nem dolgozott.
Gazdag pályafutását során számos díjjal elismerték, 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-díjat, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át, 2009-ben Budapest I. kerületének és szülőfalujának díszpolgára lett. 2002 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal, 2017-ben Prima Primissima Díjjal tüntették ki. Részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapításában, az ő kezdeményezésére nyílt meg 2012-ben Budapest I. kerületében a Mesemúzeum és Meseműhely. Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég nyelvekre is lefordították – írja az MTI.
Május 10-én ünnepelte 89. születésnapját.
Első versét Páskándi Géza közölte, majd 1955-ben érkezett is bemutatkozó kötete, a Virágzik a cseresznyefa, ami felkeltette az országos sajtó figyelmét: a Magyar Nemzet már ezen a nyáron „a tehetséges Kányádi Sándor”-ról cikkezett. „Kányádi Sándor költészete az erdélyi magyar sors kényszerűségében egyre erőteljesebben közösségi érdekű: a költői személyiség élményvilágát és kifejezési formáit egyaránt az erdélyi magyarság léthelyzete határozza meg” – írta később, már hatvanadik születésnapja alkalmából az Alföldben Görömbei András. A históriás ének korszerű
változatára rátaláló költőre irányítva a figyelmet: Kányádi krónikái már a nemzetiség feltételezett végállapotáról készítettek jelentést. Végről, szerencsére, egyelőre nincs szó.
Miként Illyés Gyula, úgy ő is a népitől a modernig jutott, az irodalmat pedig közösségmegtartó erőként értelmezte. A megtett útról maga is beszélt, hozzátéve, hogy magatartást, vershitet ő soha nem cserélt: „ha a Virágzik a cseresznyefát és mostani kötetemet (Szürkület) nagy magyar irodalmi példával próbálom illusztrálni, akkor úgy viszonylanak egymáshoz, mint Ady Endre két első kötete az utána jövőkhöz”.
Kányádi Sándor egyik utolsó megszólalása:Útravaló Erdélyből (Kányádi Sándor)
Uploaded by Székely Szeretetszolgálat Alapítvány on 2018-01-17.
