„Senki sem attól lesz jó író, hogy balliberális vagy konzervatív”

Fotó: Freeimages.com

Saját mércét kell kialakítani, a jobboldalnak vissza kell szereznie a „balliberálisok” által eluralt kulturális területeket, vagyis a Magyar Tudományos Akadémiát, az egyetemeket, a színházakat, a galériákat, a zenei életet és a könyvkiadást – fogalmazta meg az új konzervatív kánonra vonatkozó elképzeléseit Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója a Magyar Idők hasábjain július 6-án.
A kormánypárti médiumokban, a Magyar Idők mellett az Origo, a Pesti Srácok és a 888 felületein egyre gyakrabban jelennek meg a kulturális élet működésével kapcsolatos írások (amelyekben esetenként már nem csak az ellenzékinek tartott, de a kormány által kinevezett művészek, kulturális vezetők, hanem mások mellett Ókovács Szilveszter, Prőhle Gergely és Baán László is megkapja a magáét). A kultúrharcot új szintre emelő cikkek sorába illeszkedik Békés Márton publicisztikája is, amelynek főbb téziseit szerzője később a Klubrádiónak adott interjújában is megerősítette. Mint fogalmazott, meg kell szabadulni azoktól a sablonoktól, hogy például „az Esterházy Péter a jó író, és az a fontos, amit a Magyar Narancs ír”. Hangsúlyozta, a jobboldalnak a plebejus értékek alapján kell létrehoznia a saját kánonját, hiszen a „balliberális” mérce régi és ásatag. Irodalmárokat kérdeztünk, szerintük mit jelent az új konzervatív kánon, és mit állít az írásában Békés Márton.

Hirdetés

– Az irodalom minden korszakban részint társadalmi, részint politikai képződmény is, az irodalmi érték ugyanakkor nem társadalmi, nem is politikai, hanem esztétikai természetű – fogalmazott lapunknak Schein Gábor költő, irodalomtörténész, az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének docense. – Bár úgy tűnik, a hétköznapi nyelvet használja, egy vers vagy egy regény valójában új nyelvet teremt, amely csak az adott mű esetében érvényes. Az irodalmi mű ezért elsősorban esztétikai fenomén. Ha jól értem, amit Békés Márton mond, és megpróbálom a legnagyobb jóindulattal értelmezni a szavait, akkor ő ezzel egyáltalán nincs tisztában. Azt gondolja, hogy az irodalmi érték politikai természetű, és ez egy nagyon komoly tévedés.

Szőcs a múlton mereng, L. Simon több Guettát akar

Jelenlegi és egykori fideszes kulturális államtitkárok sorolták a sérelmeiket a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Schein Gábor hangsúlyozta, természetesen vannak határozott politikai nézetekkel rendelkező szerzők, akiket madártávlatból figyelve akár „balliberálisként”, vagy „konzervatívként” is jellemezhet valaki, „aki tisztában van a fogalmak jelentésével”. Ezeknek a címkéknek azonban semmi köze az irodalmi értékhez. – Attól senki sem lesz jó író, hogy „balliberális”, és attól sem, ha „konzervatív”. Az esztétikai érték az újítással függ össze: a szerzők folyamatosan új kérdéseket fogalmaznak meg. Illyés Gyulának még az volt az elképzelése, hogy a költő dolga felelni a társadalom vagy általában véve a jövő által feltett kérdésekre. Szerintem azonban az irodalom kérdez, az irodalom magáról a pontos és sokszor kellemetlen kérdezésről szól. A felelet kimunkálása már a tudomány, a politika és a társadalom egészének a dolga. Mivel pedig az irodalom kérdez, a szerzőket nem lehet a felelethez sorolható politikai kategóriák alapján leírni. Minden valódi író ki fog csúszni azokból.

– Békés Márton szavaiban azonban a tévedésen túl más is rejtőzik – emelte ki Schein Gábor. – Hatalmi helyzetből elitellenesen beszél, ezt nevezzük ma populizmusnak. Ilyesmivel a magyar történelemben utoljára 1948 után próbálkoztak. A hatalom hiába dönti el azonban, hogy valakiből nagy írót kreál, ha nincs mögötte esztétikai fedezet, a nagyságot szinte nyom nélkül törli el az idő. De itt Békés Márton kijelentése nem tart, hiszen egyetlen alternatív nevet sem említ, és más olvasatokra sem tesz javaslatot. Ilyen értelemben teljesen üres, amit mond.

– A társadalom különböző részterületeit, köztük az irodalmat, aminek saját törvényszerűségei vannak, nagy hiba lenne akarnok módon a hatalom egyszerű politikai logikájába szorítani, és e logika által egyformává tenni. Ez hosszú távon nem is sikerülhet. Hogy a Fidesz ezt valóban meg akarja próbálni, azt ebben a pillanatban még nem lehet eldönteni, de vannak erre utaló komoly jelek. A pártban ugyanakkor valószínűleg pontosan tudják, hogy a kortárs irodalom vagy az úgynevezett magas kultúra már régen nem játszik akkora szerepet a politikai mentalitások alakításában, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Nem biztos, hogy megéri ezt a szférát erővel átformálni, mert a dolog többe kerülhet, mint amennyit hoz –mondta Schein Gábor.

Szörényi László irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tagja Békés Márton szövegének ideologikusságára hívta fel a figyelmünket. – Tőzsér Árpádnak van egy nagyszerű esszéje, amelyben azon töpreng, hogy az általa legszeretettebb költőknek is miért vannak – és nem csak egyszer-egyszer – olyan versei, amelyek semmiképpen nem illenek be a saját életművük által utólag megszerkesztett kiválósági listába vagy kánonba, beleillenek viszont, sőt, sokszor alakító módon bele is avatkoznak azokba a kánonokba, amelyeket nem egy-egy személyre, hanem egy-egy korra vagy áramlatra próbál kialakítani az utókor.

Alexa Károly egy kijelentését idézte magyarázatként: kánont csinálni nem lehet, legfeljebb utólag megállapítani. – Azért jutott eszembe ez a gondolat, mert Békés Márton megnevez ugyan a lehagyni vagy meghaladni kívánt, számára korszerűtlen, elavult vagy ellenséges rétegkultúrából olyan alkotókat, akik mumusként hathatnak a szerinte korszerűbb és igazabb irányzatok félénk képviselőire; ugyanakkor nem nevez meg egyetlen olyan alkotót se, se a múltból, se a közelmúltból, se a jelenből, akit ezek helyére kívánna állítani. Vagyis gondolkodása ideologikus, és ezért a művészetekre és a tudományokra tökéletesen alkalmazhatatlan – tette hozzá.

Kinyírják a kultúrát?

A magyar kulturális (és részben a tudományos) élet nem kormánypárti fősodrára rátámadók vállalkozásának sikere hosszabb távon szinte bizonyosan kudarcra ítéltetett.

Hirdetés

Békés Márton szerint konzervatívnak lenni szexi és menő. – Ezek a fogalmak az elmúlt évtizedben ugyan bevett bulvárkritikai fordulattá váltak, noha még nemigen olvastam leírva Dantéról vagy Homéroszról. Pedig ők is „kúlok”, nem pedig „kulák” (nem a bolsevikok által kitalált középparaszt). Nagyon helyesen, mert az úgy festene, mint egy reklám, amely a hasmenés elleni szert reklámoz egy jól berendezett, mondhatni édes otthon jellegű vécével, ahol műkanáritól a fotelig minden megtalálható, csak könyv nem. Konzervatív eleink pedig mindig vittek magukkal a vécére könyvet; én például ismertem olyan vezető szamizdatszerkesztőt, aki vécéjét kizárólag Sztálin és Mao összes művével rendezte be; természetesen az utóbbiakkal az ember az időt múlatta.

A Magyar Hang pénteken megjelenő tizedik számában interjút olvashatnak Békés Mártonnal. Keressék a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.