Időnként nyomorban élt – tizenöt éve hunyt el Cserháti Zsuzsa

Időnként nyomorban élt – tizenöt éve hunyt el Cserháti Zsuzsa

Cserháti Zsuzsa lottószámokkal 1972-ben (Fotó: Fortepan/MHSZ)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Idén töltötte volna be a hetvenedik évét Cserháti Zsuzsa, aki hétfőn épp tizenöt éve, hogy nincs velünk. A tragikus sorsú énekesnő mélyről indult és kemény munkával küzdötte fel magát a csúcsra. Rövid ideig élvezhette az igazi reflektorfényt, pedig nemcsak saját korának, de a magyar popzene történetének is egyik legtehetségesebb énekesnője volt.

Szülei korán elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és a húgát. Balett-táncos szeretett volna lenni, de nem vették fel a balettintézetbe, de tíz évig így is minden a táncról szólt számára. Az iskola után óra-ékszer eladóként dolgozott a Divatcsarnokban. Mellette azonban elkezdett énekelni, egy ideig Payer Andrással és Szécsi Pállal énekelt. Utóbbit annyira elbűvölte Cserháti hangja, hogy beajánlotta a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába, ráadásul bevette vokalistának saját showműsorába. Az 1972-es Táncdalfesztivál hozta el számára az első igazi nagy sikert, amikor a Nem volt ő festő című dalával előadói díjat nyert. Sokoldalú tehetsége (minden műfajban otthonosan mozgott, a tánczenétől, a jazzen át a soulig) senkihez nem hasonlítható hangja komoly konkurenciát jelentett a Koncz Zsuzsa–Kovács Kati–Zalatnay Sarolta trió számára.

A hetvenes években születettek meg az olyan nagy slágerei, mint a Kicsi gyere velem rózsát szedni, a Boldogság gyere haza és az Árva fiú. 1975-ben született meg fia, Krisztián, neki írta egyik legszebb slágerét, az Édes kisfiam című számot. 1978-ban érte el élete legnagyobb sikerét: az Én leszek című dallal elnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyének nagydíját, ekkor jelent meg első önálló nagylemeze és megalapította Európa nevű zenekarát. 1979-ben harmadik helyezést ért el a sopoti fesztiválon a Különös szilveszter című dallal és fellépett egy írországi fesztiválon is. Az 1981-es Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című szerzeménnyel indult, díjat nem kapott ugyan, de a dal évtizedekkel később nagy sláger lett.

1981-ben jelent meg második albuma, de váratlanul hátat fordított a magyar könnyűzenei életnek. Nem akart a Neoton együttes háttérénekese lenni, a lemezgyári ajánlat visszautasítása után úgy érezte, elfogyott körülötte a levegő. Nehezen dolgozta fel a szakmai féltékenységet és az abból fakadó ellehetetlenítést, amivel egyre többet találkozott. Később volt néhány kisebb sikertelen próbálkozása a visszatérésre. Egy súlyos pajzsmirigy betegség miatt hirtelen jelentős túlsúlyt szedett fel, s ezért inkább visszavonult a színpadtól. Csendesen élt, ahogy ő fogalmazott, időnként „nyomorban és szegénységben”.

Horváth Charlie annak idején az ő kedvéért jött haza Magyarországra. „Szomorúan tapasztaltam, hogy se a tévék, se a rádiók nem foglalkoznak vele. Többek között az én segítségemmel készítettünk neki egy lemezt” – emlékezett vissza Horváth Charlie erre az időszakra. A nyolcvanas években közös dalukon, a Száguldás, Porsche, Szerelem című kislemezen kívül nem is jelent meg saját korongja. 1985-ben első díjat nyert a Slágerbarátság dalversenyen a Hattyúk című dallal, 1986-ban Szakcsi Lakatos Bélával készített számos rádiófelvételt, de ezeket már csak halála után adták ki.

Aztán éveken át újra nem lehetett róla semmit hallani, mígnem 1996-ban visszatért a pályára. A Hamu és gyémánt című albumával nemcsak saját korosztályát, de a fiatalabb generációt is meghódította. A szakmai siker sem maradt el, még abban az esztendőben ő lett az Év énekesnője. Egymás után adta ki sikeresebbnél sikeresebb lemezeit (Mennyit ér egy nő, Adj még a tűzből, Várj) és egymás után jöttek az újabb szakmai elismerések, díjak. Göncz Árpád köztársasági elnök 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést adományozta neki.

Cserháti Zsuzsa -- Egy elfelejtett dal

széppppppppppppppp :)

2002 tavaszán jelent meg utolsó albuma, az Add a kezed, amelyen az Elfelejtett dal című sláger is szerepelt. De Cserháti Zsuzsa így sem volt elégedett életével, ismét depresszióssá vált, még barátaitól is teljesen elzárkózott. A bizonyítani akarás, a hatalmas siker és az elvárások miatti stresszhelyzetek kihatottak egészségi állapotára. Pajzsmirigybetegsége kiújult, cukorbetegséggel küzdött. Halálát gyomorvérzés okozta: 2003. július 23-án belvárosi otthonában hunyt el. Egy hónappal és egy nappal ötvenötödik születésnapja után.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.