„Miért mondják, hogy halál rátok?”

Karafiáth Orsolya (Fotó: Koronczi Endre)

Történt, a fordulatot követő első évtized derekán, hogy Karafiáth Orsolyát, az ismert irodalmárt a nemzeti együttműködés rendszerének (NER) egyik intézete felkérte egy – Szabó Magda író életművét méltató – előadásra. Karafiáth heteket készült Szabó regényeiből, előadása sikert aratott. Honoráriuma 25 ezer forint volt, amit fel is vett. Nem telt el sok idő, a NER autokrata fordulatot vett, eljött a belső ellenséggel való leszámolás ideje, a régi példa nyomán újra listázásba kezdtek. A listára felkerült – a külső ellenségnek számító – Karafiáth neve is, a munkadíja miatt, amit a belső ellenségnek tartott intézetvezető utalt ki számára. Karafiáth Orsolya az írás mellett mostanában edzésekre is jár, bokszolni tanul, büszke egyre erősebb balegyenesére. Fekete macskákról, a közpénz emlőit szivattyúzó költőkről, a kibontakozó kulturális harcról és a túlélés zálogát jelentő családi receptekről beszélgettünk a Magyar Hang 12. számában megjelent interjúban.

Hirdetés

Részletek a beszélgetésből:

– Hogy érzi magát mostanában?
– Különválasztom a közéleti meg a magánéleti hogylétemet. Borzalmasan. Az álmomtól kezdve az ébrenlétemig megüli a napjaimat az, ami most itt van. Nem tartom normálisnak, hogy már a barátaimmal is állandóan közéletről levelezünk, őrjöngünk. Igyekszem nem hőbörögni. A viták híve vagyok, sok oldalról tájékozódom, megnézek és elolvasok mindent. Hetente írok egy tárcát a 24.hu-ra, valamint a Hír TV-ben is állandó vendég vagyok, korábban a Szabadfogásban, most a Nem gyengében szerepelek. (Időközben a Hír Tv-ben ezek a műsorok megszűntek – T. M.) Próbálom összefüggéseiben értékelni a dolgokat. A közéleti történéseknek is elsősorban a pszichológiai vetülete érdekel. Ami engem a legjobban ijeszt, ami félelemmel tölt el, az az, hogy egy nagyon súlyos pszichológiai képlet rajzolódik ki előttem, mind emberekre lebontva, mind össztársadalmi szinten. Ez állandó félelemmel és szorongással tölt el.

– Mire gondol?
– Minden esetnél más és más, de alapvetően a rezsim kiépülésével kapcsolatos… (…)

„Senki sem attól lesz jó író, hogy balliberális vagy konzervatív”

Ha a Fidesz erővel formálná a kulturális életet, az többe kerülhet, mint amennyit hoz – irodalmárokat kérdeztünk a kultúrharc új fejezetéről.

– Kultúrharcot úgy is lehetne vívni, hogy azokat ünneplik meg, azokat támogatják, akiket értékesnek tartanak. Ehhez nem kellene másokat meg is alázni…
– Idióták vannak a szervezők meg a szolgálók szintjén is. Nem gondolom, hogy hadba kéne állítani a két politikai oldal művészi produktumát. Az jogos kérdés, hogy tényleg miért nem valós érvekkel jönnek, miért mondják, hogy halál rátok, átok rátok. Itt nem értékekről van szó. Itt már rég nem arról van szó, hogy mi értékes vagy mi nem. Ez egyszerűen arról szól, hogy belekötnek a másik táborhoz sorolt kiemelt alakokba. Mert ők csak harapni tudnak. Amit ők csinálnak, annak van most érvénye. És a győző magabiztosságával tolják ezt, hogy úgymond a kulturális életben is legyen meg a kétharmadjuk. Meg fogják csinálni, mert meg tudják csinálni, mert mindent akarnak, a médiát, a kultúrát, mindent. És leviszik arra a szintre, ahol a Lokál című lapjuk, meg a többi bulvármédiájuk szintje van, ahol tényleg nagyon könnyű kiszolgálni a hőbörgő réteget. Ez semmiképpen nem az értékekről szól. Engem ez szomorít el legjobban, hogy látom az egész rendszer primitívségét. (…)

– Megrázó volt az az egyik utóbbi írása, ami arról szólt, hogy két barátja is meghalt kórházi fertőzésben. Elképesztő történetek. Most itt van a hozzátartozóikat otthon ápolók ügye. Azért kell tüntetésre járni, meg petíciókat írni, hogy végre megértsék ott fenn, 52 ezer forintból két ember – az ápoló és az ápolt – nem tud megélni?
– Most sem lesz benne semmi változás, a jövő évi költségvetés számaiban jól látszik. Amikor elolvasok egy ilyen hírt, szétrobban a fejem… Amikor olyan kommentek jelennek meg a falamon, hogy mindegy, mi történik, csak védjen meg minket Orbán… Miért nem lehet a menekültkérdésről is józanul beszélni? Igen, Európa legnagyobb, legégetőbb, legsúlyosabb problémájáról van szó. Nem vagyok híve, hogy azt mondjuk nekik: „Gyertek csak, gyertek”. Soha nem mondtam ilyet. Ez is nyilván csak politikai célokat szolgál. Pont írtam most erről. Hogy csodálkozunk, ha már az óvodában iszonyú erőszak jelenik meg. Miért?! Olyan szinten van jelen az erőszak a hétköznapokban, hogy a gyerekek is letükrözik, amit otthon hallanak, meg amit az utcán tanulnak. Minden leszivárog. Értsük ezt a politikára is! Amilyen fent a kultúra, olyan lesz lent is. Ezért tartunk ott, ahol.

A teljes interjút keresse a Magyar Hang 12. számában! A lapot megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 12. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.