Békés: Konzervativizmus kell, nem durván ellenzéki írások

A Kommentár 3-4. számának borítója

Új Kommentár, régi értékek – így harangozta be a következő, 3–4. szám megjelenését Facebook-oldalán a kéthavi folyóirat. Nem sokra rá kiderült, hogy az elsősorban eszmetörténeti vonalon mozgó konzervatív lap ezúttal aktuálpolitikaibb összeállítással készül. (Hasonló reflexiók persze voltak már korábban is.) A címlapon narancssárga betűkkel szedve olvashatjuk a tartalmat, illetve a hátlapon egy gróf Dessewffy Aurél-idézetet, amit korábban a Békés Mártonhoz tartozó Jobbklikk használt mottóként. „Vagyok pedig a kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást ellehetetlenítenek” – szól a jelmondat, amit egyébként lapunk főmunkatársa, Szerető Szabolcs is idézett a Magyar Nemzetnél, illetve a Magyar Hangnál. Ő három éve azt írta Dessewffyről: „Úgy volt a kormány embere, hogy adottságnak vette: a politikai élet minden szereplője fölött, a királytól a nép egyszerű gyermekéig, a törvények rendje uralkodik. Így ellenfele volt a korlátok nélküli uralomra törekvéseknek. Sem a despotákat, sem a fennálló viszonyokat fenekestül felforgató politikai kalandorokat nem szívelte.”

Hirdetés

Az augusztus 20-a után megjelenő új számban Schmidt Máriával olvashatunk interjút, a Konzervatív korszak nevű összeállításban pedig esszével jelentkezik L. Simon László, Frank Füredi és Békés Márton. Utóbbi az elmúlt hat évben főmunkatárs volt, míg a fideszes politikus eddig is a szerkesztőbizottság tagjaként tevékenykedett, leszámítva kulturális államtitkári szerepvállalásának időszakát. A főszerkesztői feladatokat most a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Békés Márton vette át a korábbi felelős szerkesztő Ablonczy Bálinttól. Utóbbi így a két hete megszüntetett Heti Válasz mellett búcsút vett a kéthavi laptól is.

A Magyar Hang arról értesült, hogy időközben felállt a szerkesztőbizottság egy része is. Távozott onnan Ablonczy Balázs történész, az MTA Trianon 100 kutatócsoportjának vezetője, aki lapunknak elmondta: saját döntése volt ez. Továbbá Mike Károly közgazdász is otthagyta a folyóiratot. Ablonczy Balázs arról számolt be nekünk: a második számot még öccse készítette a régi szerkesztőbizottsággal, az új kiadás részleteiről viszont nem tud közelebbit. Kerestük Mike Károlyt és Békés Mártont is a változásokkal kapcsolatban, előbbi egyelőre nem reagált.

A Kommentár visszatér az „eredeti, konzervatív irányvonalához, konzervatívabb lesz, mint valaha” – erről beszélt lapunknak az új főszerkesztő, Békés Márton, akivel nemrég egyébként interjút közöltünk. A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója szerint a folyóiratra egy ideje rá sem lehetett ismerni, és több olvasó elfordulhatott tőle, de most számítanak a visszatérésükre.

Békés Márton: Mi vagyunk a forradalom – a teljes interjú

A Terror Háza kutatási igazgatója kultúrharcról, Esterházy Péterről, Pruck Pálról, Kertész Imréről.

Külső változáson is átesett a lap, „a klasszikus könyv alakú folyóiratról áttérünk a magazinosabb külsőre”. Békés szerint a régi formátum ma már kevésbé működik a piacon. Ami a tartalmat illeti, komoly véleményeltérésekről számolt be az elmúlt másfél-két évet illetően. Egy áprilisi levélváltásuk után Ablonczy Bálint jelezte, hogy lemond, és őt követte testvére, majd Mike Károly is – mondta. Mike távozásának magyarázatát elmondása alapján máig nem ismeri. „Pesti Sándor és Ötvös István lapnál való maradását én nem szerettem volna” – jegyezte meg, hozzáfűzve, hogy az ő „durván ellenzéki hangvételű” cikkeikkel nem értett egyet, azokat önmagukban, reflexió nélkül nem is közölte volna, de neki előtte meg sem mutatták az említett írásokat. Gyáni Gábor A verőlegényi ethosz című, az ő gondolataira reagáló írásáról elmondása szerint több szerkesztőségi tag is úgy vélte, hogy „nem kellett volna lehozni, mert gyalázatos pocskondiázás volt”.

Az idei első számban publikált Balázs Zoltán is. Igazság és mérséklet – Konzervatív pozícióváltás című szövegében azt írta: „A mérsékelt konzervatív álláspont több pártban is támogatásra talál, noha dominánssá sehol sem vált (ahogy korábban sem). Ez nem is baj, hiszen a konzervatív felfogás nem pártelvű. A pártokat a választási rendszerek, a partikuláris ideológiák jobban befolyásolják; ez viszont kényelmesebbé teheti a konzervatívok helyzetét. Nem pártok győzelmében érdekeltek, hanem a konzervatív álláspont elvi helyességét és gyakorlati fölényét kell igazolniuk, éspedig elsősorban civilizációs szinten.”

Mintha csak Békés Mártonra reagált volna, aki tavaly nyáron született, idén februárban publikált Tihanyi tézisek című szövegében azt közölte: „A teljes politikai látképnek kell átrendeződnie ahhoz, hogy a jobboldal centrális helyzetbe kerülhessen. Ez Magyarországon 2010 óta meg is történt, amely felállás stabilizálódni látszik. A konzervatívok kényelmes helyzetbe kerültek: politikai preferenciáik arrafelé vannak, ahová a szívük is húzza őket. Létezik azonban egy rossz szokás, amikor a jobboldali kormány realitások között véghezvitt, ezért szükségszerűen kompromisszumokkal járó tevékenységét minduntalan egy képzeletbeli – és valamiféle angolszász hagyományból importált – »konzervatív mércéhez« méricskélik.”

Békés lapunknak azt mondta, Balázs Zoltán írását is teljes tévedésnek tartja, „antikonzervatív módon ex cathedra kijelentéseket tett, és ilyen cikkeket önmagában állóan én biztos nem jelentetnék meg.” Az új főszerkesztő szerint a hasonló írásoknak a vitarovatban a helyük, ami lesz ezután is, sőt, baloldali szerzőktől is kért cikket. Őket viszont nem nevezte meg, mondván, „ha kicsit higgadtabban és konstruktívabban tudunk beszélgetni, engem is beleértve, akkor lehet esetleg neveket közölni.” Szerinte teljes tévedés azt mondani, hogy a Kommentárt a konzervatív tábor ezután elvesztette. Kérdésünkre, hogy néhány éve nem épp hasonló álláspontot képviselt-e, mint ma Balázs Zoltán, megjegyezte: 2012-ben volt egy Tranzit fesztiválos írása, amiben vitába szállt a kritikus ifjúkonzervatívokat bíráló G. Fodor Gáborral. „De írtam már akkoriban is olyat, hogy konzervatív korszak közeleg. Viszont azóta is az előbbi írást hozzák fel, mert úgy lehet csinálni, mintha Békés Marci megváltoztatta volna a véleményét. Igen amúgy, szoktam változni, csak az ökör következetes, de a Balázs Zoltán-féle angolszász, piac- és kapitalizmuspárti irányt sosem képviseltem. Tisztelem őt, de én radikális konzervatív vagyok.”

A Dessewffy-idézet kapcsán megjegyezte, kormányzás- és nem kormánypárti nézetet képvisel a folyóirat, „büszke és szuverén ország lebeg a szemünk előtt”, mást viszont nem nagyon látnak ma, aki alkalmas lenne a kormányzásra. „A kultúra az elsődleges” a konzervatív korszakban – tette hozzá. Kérdésünkre, hogy a jobboldali intézményvezetők elleni mostani támadások nem épp ezzel mennek-e szemben, azt mondta, hogy nincs ilyen összehangolt támadás, ezernyi különféle vélemény van. A Prőhle által fémjelzett intézményvezetésről szerinte régóta vita van, nem Szakács Árpád cikksorozata óta, Ókovács Szilveszter kapcsán pedig cikket írt a 888-on „a homofóbia ellen.”

Hirdetés

Új munkatársakról is beszámolt Békés: a tavaly Tombor András tulajdonába került Mandiner két szerzője is főmunkatársi pozícióba kerül. Ők Czopf Áron, valamint „korosztályának egyik legjobb történésze”, a szintén húszas éveiben járó Veszprémy László Bernát. Szalai Zoltán és L. Simon szerkesztők lettek, a bizottságba pedig érkezett Karácsony András, Dezső Tamás és Lánczi András, akiknek büszke a leigazolására. Maradt továbbá Hatos Pál és Czibere Károly. Békés szerint a „fiatalított szerkesztőség is garancia a minőségre”, az új számban pedig húszastól hetvenes korosztályig mindenféle korú szerző lesz.

Megkérdeztük Ablonczy Balázst, mit gondol az elhangzottakról, de nem szeretett volna reagálni, elmondása szerint pedig egyébként is az öccse szerkesztette a lapot évek óta, nem ő. Érdeklődtünk Ablonczy Bálintnál is. Ő az alábbiakat közölte velünk: „Békés Márton állításait nem kívánom kommentálni. A folyóirat történetében egy korszak lezárult; a Kommentár olvasói elég felnőttek annak eldöntéséhez, hogy a régi vagy az új lap tetszik-e nekik jobban.”

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.