A Magyar Tudományos Művek Tárában nem lelni azok többségét, akik frissen érkeztek a Kommentár szerkesztőségébe. Ezzel szembesítette követőit Ungváry Krisztián történész, aki Facebook-oldalán búcsúzott a Békés Márton főszerkesztése alá került, s teljes megújulást ígérő folyóirattól. Némiképp igazságtalanul: az elitista megközelítés nem veszi figyelembe, hogy a konzervatív kéthavilapban tizenkét éves fennállása során számos kiváló írás jelent meg nem tudós szerzők tollából. Rögtön az idei első számban például Lukácsy Györgytől, aki Vidnyánszky Attila és a Nemzeti Színház elmúlt öt évéről adott korrekt elemzést. De a Heti Válasz vagy épp a Mandiner olyan munkatársai is remek írásokkal jelentkeztek korábban, mint Borbás Barna, Zsuppán András, Rajcsányi Gellért és Stumpf András.
Ahogy publikált itt szinte az elejétől Lánczi András, Békés Márton, Megadja Gábor, Szilvay Gergely és Máthé Áron is. Sokszínű folyóirat volt a Kommentár, nem ódzkodott a vitáktól, ahogy az olyan esszék közlésétől sem, amikkel a szerkesztőség tagjai sincsenek azonos véleményen. Láthatólag ez viszont egyre kevésbé tetszett a régóta főmunkatársi pozícióban lévő Békésnek, aki lapunknak múlt héten fejtette ki: sok szöveget meg sem mutattak neki a közlés előtt. Ami jelezheti a szerkesztőségen belüli bizalmi válságot, de más egyebet is: azt mondta volna különben, hogy ne hozzák le a más véleményen lévő, de egyébként nagyon színvonalas cikkeket? Az ELTE ÁJK oktatója, Pesti Sándor az első számtól kezdve a Kommentár főmunkatársa, utóbbi időkben közölt esszéi pedig pártpolitikailag kényelmetlenek lehetnek ugyan, de ettől még nagyon színvonalas elemzések. A kormánytöbbség alapjogokhoz való viszonyáról, a politika jog feletti mai dominanciájáról egy sor érdekes észrevétele volt egy idei írásában.
Békés: Konzervativizmus kell, nem durván ellenzéki írások
Felálltak Ablonczyék a Kommentár folyóirattól, mandineres fiatalok érkeznek. Schmidt Mária-interjúval érkezik a következő lapszám.
Ehhez képest olvashatjuk a megújított folyóirat kedden megjelent 3-4. számában Szánthó Miklós írását a „jogászok uralmáról”, az emberi jogi fundamentalista gondolkodásmódról, ami szerinte végtelenül antidemokratikus. Az újfideszes értelmiség egyik kedvelt módszere, hogy az élet minden területére a demokratikusság mércéjét igyekszik rávetíteni. Miután pedig a választásokat a Fidesz nyeri, ezért semmi nem lehet szerintük demokratikus, ami szembemegy a párt épp aktuális akaratával. Szánthó Miklós szerepe ehhez mérten is szórakoztató, miután ő egy Alapjogokért Központ nevű szervezet nevében bizonygatja hétről hétre, hogy a kormány nem is sérti az alapjogokat, vagy ha mégis, hát igaza van.
Ungváry viszont rátapintott a lényegre, amikor azt írta, hogy az új szerkesztőség tagjai jelentős publicisztikai múltra tekintenek vissza. A mostani Kommentárban ugyanis elhanyagolható mértékben találunk esszéket, jobbára véleménycikkek sorjáznak váltakozó színvonalon. Az újság alakja bár hetilapméretűre nőtt, az oldalak száma viszont 127-ről 80-ra csökkent. A szövegek terjedelme is rövidebb most, bőven akadnak néhány oldalas közlések, míg korábban a cikkek többsége legalább tíz oldalas volt.
[caption id="attachment_5254" align="aligncenter" width="1000"]
Régi és új (Fotó: Magyar Hang)[/caption]A legtöbb tartalmat ezúttal az új főszerkesztő, Békés Márton szolgáltatta, aki két korszakelemzése mellett egy interjút is készített. Utóbbi meglehetősen szokatlan gesztusnak mondható, elvégre saját főnökét, Schmidt Máriát kérdezte. Ez persze jól is kivehetné magát, hiszen ki tudná jobban, mi olyat érdemes kérdezni a Terror Háza főigazgatójától, amiről korábban még nem beszélt sehol. A szerzőt viszont mintha nem hozta volna lázba a lehetőség. Kritikus felvetéssel nem él, de olyan témákat sem említ, amelyekről Schmidt ne fejtette volna már ki számtalanszor a véleményét.
Kérdésekből és válaszokból megtudjuk, hogy korfordulón járunk, a XXI. század nemrég vette kezdetét, az új világnak pedig az Orbán-kormány vezette Magyarország áll az élére. Ez a feltételezés egyébként jó pár egyéb cikkből is kiolvasható. Békés, ha provokatív kérdéssel is él, az sem Schmidt számára lesz kényelmetlen. A legjobb például, amikor felveti, hogy eleinte úgy tűnt, Steve Bannon és Milo Yiannopoulos tanítani jönnek minket, de végül ők tanultak tőlünk. Schmidt szabadkozik, ő azért ezt a kifejezést nem használná, de abban biztos, hogy inspirációért jöttek hozzánk. Szerinte az alternatív jobboldal említett trolljai a politikailag korrekt nyugatról jöttek, nálunk viszont az ilyesmi sosem honosodott meg, „mert a magyar emberek – hogy Orbán Viktort idézzem – születésüktől fogva politikailag inkorrektek”. Az interjú nagy része egyébként azon elképzelést járja körül, hogy nyugaton megbuktak az elitek, nem tudták a változásokat követni, szemben a Fidesszel, ami nagyon is. Schmidt rendre felülemelkedik azon a tényen, hogy Magyarországon közel három évtizede Orbán Viktor és ő éppúgy részei az elitnek, mint mondjuk Konrád György vagy Magyar Bálint.
Békés beköszönő írása a most születő új Európáról már egy másik eset. Néhány bekezdés után jövünk rá, mi olyan furcsa a szövegben: szóról szóra mintha csak egy Orbán Viktor-beszédet olvasnánk. Még a felépítése is teljesen hasonló. Egy metaforával kezdünk a tornádó közepén uralkodó csenddel („a csatatér dühöng a hadvezér körül”), majd hamar eljutunk a feje tetejére fordult világig, ahol a káoszból pártunk és kormányunk vezényletével tudunk kimászni. Próbáljuk csak ki, hogy működnek ezek a sorok a miniszterelnök hangján: „2008 azonban jóval mélyebb tanulsággal szolgált, mint 1929, hiszen egyfelől megrendült a gazdaság mindenhatóságába vetett hit s felértékelődtek az olyan értékek, mint a szorgalom, a takarékosság, a kiszámíthatóság és biztonság, másfelől a gazdaság belső szerkezete is megváltozott, ugyanis a hitel helyébe a munka, a gazdaság autonómiájának helyébe pedig a társadalom érdekeit védő államé lépett.” A szerző persze a hasonlatra akár még büszke is lehet, miként arra, hogy Orbán tusványosi beszédére hathatott Tihanyi tézisek című szövege.
Kultúrkampf a Fidesz pitvarában
A politika már uralkodik a népen, de hatalma megőrzése végett uralkodni kíván a költészetben is.
Babits Mihály-idézettel ad csattanós választ Békésnek a lap új szerkesztője (eddigi szerkesztőbizottsági tagja), L. Simon László, aki valójában persze másoknak üzen: „A régi Írástudó az igazsággal és az erkölccsel érvelt; a mai a lehetőségekkel és gazdasági összefüggésekkel. Ez pedig semmiképp sem tartozik hatáskörébe. Ez a politikusok és a közgazdák dolga.” A fideszes politikus Ki viszi a puskát? című szövegében amellett érvel, hogy a jobboldali íróknak, értelmiségieknek nem kellene átvenniük a politikusok szerepét. Következetes álláspont ez, már ha a Bitó-szalon érintettjei kapcsán is kritizálják, hogy miért próbálják megmondani, melyik párt miként cselekedjen. Nem mellékes persze az a körülmény sem, hogy L. Simont nagyjából a „majd mi azt jobban tudjuk, hogyan politizáljunk” gondolata hajtja. L. Simon írásának egyik legérdekesebb pillanata, amikor azt fejtegeti: Orbán 2014-ben kötelező olvasmányokat írt fel minisztereinek és államtitkárainak. „A listában mintegy félszáz társadalomtudományi, elméleti kötet címeit találhattuk meg, amelyeknek az elolvasása valóságos szellemi kalandozást jelent” – örül a szerző. Nehéz ugyan elképzelni a felírt Yuval Noah Hararit olvasgató Kósa Lajost és Rogán Antalt, de hát semmi sem lehetetlen.
Az új lapszám legkevésbé színvonalas írásával Veszprémy László Bernát állt elő. Írt ő már Szabó Dezsőről is a lapba, Utat a népnek! című szövege viszont a Mandiner mostani szintjét is alulról súrolja, benne a „migránssimogatás” irányába elinduló HVG-ről és az Orbán-ellenes „népfrontba” tartozó Magyar Nemzetről és Heti Válaszról szóló magvas gondolatokkal. „Ha a magyar nép úgy határozott, hogy népi egyediségét meg kívánja óvni, demográfiai apadását meg akarja fordítani, és szuverén döntések keretében irányítja a sorsát – akkor így döntött” – szól a szöveg tanulsága. Lenyűgöző. Mindezek után felüdülésszámba megy az új szerkesztőbizottsági tag, Karácsony András filozófiai esszéje az emberi döntések kockázatairól. De jó olvasni az új főszerkesztő másik, Rendszer és korszak című szövegét is, ahol a tartalommal nyilván lehet vitatkozni, de végre egy békésesebb szöveget kapunk. (Bár a szerzőtől még mindig azok a legizgalmasabbak, ahol egy bekezdésre legalább három Deleuze- és Baudrillard-idézet jut.) Kapunk még egy írást a lassan sajnos egytémássá váló szerzőtől, Szilvay Gergelytől a transzneműségről, egy Tőkéczki László-nekrológot, de Scruton- és Frank Füredi-kritikát is. Illetve egy egészen elképesztő Mandiner-hirdetést Veszprémy és Czopf Áron gondolataival.
[caption id="attachment_5253" align="aligncenter" width="1000"]
Mandiner-hirdetés a Kommentárban (Fotó: Magyar Hang)[/caption]Tizenkét évvel ezelőtt a Kommentár egy körkérdéssel indult, olyanok fejtették ki véleményüket jobboldaliságról és konzervativizmusról benne, mint Balázs Zoltán, Bence György, Egedy Gergely, G. Fodor Gábor, John Kekes, Lányi András, Szegedy-Maszák Mihály és Tőkéczki László. Micsoda névsor! Dezső Tamástól és Karácsony Andrástól várhatjuk épp most is a színvonalat, de hát azért Veszprémy, Czopf és Szánthó nagyon nem illik az előbbiekkel egy sorba. Az Ablonczy-testvérpár, illetve Mike Károly távozása, valamint Pesti Sándor elküldése pedig szomorú lenne akkor is, ha az új szám tartalmilag teljesen hasonló lenne az idei első-második számokhoz. De jól látszik, hogy innentől mást szeretnének, az elhatárolódás igénye pedig egy helyreigazításban mutatkozik meg a legjellemzőbben. „A Kommentár 2018/2. számában közölt, Paár Tamás által írott Amerikai Kommunitárius Államok (…) című tanulmány sajnálatos módon nem a szerző által leadott utolsó szövegváltozattal jelent meg. A megjelent verzió a végleges írásnak csak a fele, hivatkozásai hiányosak, sok szükséges módosítás pedig nem szerepel benne. Továbbá a lapszám borítóján a tanulmányt idéző cím alatt nem a szerző, hanem Pesti Sándor nevét tüntették fel. A megengedhetetlen és sértő hibáért megkövetjük a Szerzőt és elnézést kérünk Olvasóinktól is.” Tüntették fel, így, többes szám harmadik személyben. Meglátjuk, a következő számok milyen irányba indulnak el.
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
