Harminc éve, 1988. július 13-án hunyt el Gobbi Hilda. A Kossuth-díjas színésznő halála előtt úgy rendelkezett, hamvai mellé az Imperiál nevű versenyló patkóját, egy csomag fűmagot és visegrádi villájának egy tégladarabját temessék. A kisoroszi révhez közeli Patkó-villa színháztörténeti értéke felbecsülhetetlen: a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház 1965-ben felrobbantott épületének köveiből épült.
Gobbi Hildának mindene volt a színház, a legnehezebb időkben is szívén viselte kollégái sorsát: 1945-ben a munkás- és parasztszármazású színinövendékek számára otthont nyújtó Horváth Árpád Színészkollégium alapításánál segédkezett, Bajor Gizi tragikus halála után pedig ő járta ki, hogy a művésznő XII. kerületi villáját színészmúzeummá alakítsák. Sőt, a rászoruló, idős kollégái iránt érzett felelősségből kiharcolta a Jászai Mari és az Ódry Árpád Színészotthon létrehozását. Mivel családja nem volt, vagyonát a színházi szakmára hagyta: végrendeletében budai, Orsó utcai öröklakásának árát az epizodistákat elismerő Aese-díj alapítására ajánlotta fel, a nyaralójáról pedig úgy rendelkezett, legyen a volt Nemzeti, a mai Pesti Magyar Színház alkotóháza, amit a rendes tagokon kívül más vezető színművészek, rendezők, dramaturgok is igénybe vehetnek.
Kalandos telekvásárlás
A legenda szerint Gobbi Hilda a háború után, félálomban vette meg a legelőként használt telket a hegyet birtokló pásztortól. Az adásvételt egy cementeszsákra jegyezték fel. A színészi fizetésből azonban nem futotta a földre, de Gobbi Hilda visszakozni már nem akart, inkább felparcellázta a földet, így lett telekszomszédja Kerekes János zeneszerző, Eszterházy Ilona színésznő és férje, Babits Antal urológusprofesszor, a Nagy Imre-kormány egészségügyi minisztere, valamint Fónay Márta színésznő. De vett itt egy telekrészt Házy Erzsébet is, ám ő végül nem építkezett.
A Dunabogdány és Visegrád közötti Szentgyörgypusztán álló kúria társadalmi munkában épült, Gobbi Hilda kérésére az akkori hadseregparancsnok, Czinege Lajos még katonákat is küldött, hogy segédkezzenek a munkálatokban. Az ablakok védőrácsai, a kerítés és a kapu a közeli kőbányából köveket szállító muraközi lovak eldobott patkóiból készültek a művésznő iránymutatásai alapján. Az épület is az általa gyűjtött, több mint háromezer patkó után kapta a nevét. A házba a Nemzeti Színház oszlopfőin kívül beépítették Jászai Mari, Bajor Gizi és Somlay Artúr öltözőinek ajtaját is. Talán kevesen tudják, hogy a villa kertjében építették fel azt a négyszintes házat, ahol Fábri Zoltán Gyertek el a névnapomra című szatíráját forgatták. A Gobbi-birtokot az Áprily-völgyet is szegélyező sziklafal zárja le. Gobbi, ahogy önéletrajzi könyvében írja, majdnem mindig félt a haláltól. Csak itt, ebben a csöndes kőbányában, a meredek, mozdulatlan sziklafal tövében nem.
Mi lesz a villával?
A villa sorsa 2002-ben fordult szomorúbbra. Az új Nemzeti Színház felépülésekor nem szerepelt a vagyontárgyak között az alkotóház, ezért Gobbi Hilda öröksége akkor a Pesti Magyar Színház tulajdonába került. A fenntartási költséget azonban a teátrumnak a saját büdzséjéből kellett fedezni, de a csökkenő állami támogatás mellett erre az évek során egyre kevesebbet tudtak fordítani. Bár Gobbi Hilda halála után a kulturális minisztérium felújíttatta az épületet, a Patkó-villa már hosszú ideje üresen áll. Így a magyar színháztörténet felbecsülhetetlen eszmei értékű emléke lassan az enyészeté lesz. 2010-ben ugyan Őze Áron, a Pesti Magyar Színház akkori igazgatója a színésznő születésének századik évfordulója alkalmából megnyitotta az épület kapuit, de ez csak átmeneti időszaknak bizonyult.
A Pesti Magyar Színház új igazgatója, Zalán János 2016-ban még arról beszélt, tervezik a villa felújítását, de mindez végül elmaradt, a direktor pedig tavaly kezdeményezte, hogy az üzemeltetést vegye át a jóval nagyobb költségvetésből gazdálkodó Nemzeti Színház.
Gobbi Hilda és a Nemzeti Színház
Ez minden szempontból logikus lépés lenne, hisz Gobbi Hilda szinte az egész életét a Nemzeti Színháznak szentelte. A második világháború után fizikai munkával segítette a teátrum újjáépítését, 1965-ben, amikor a metróépítés miatt felrobbantották a Blaha Lujza téri épületet, megpróbálta a lehető legtöbb tárgyi emléket megmenteni. 1983-ban, a hetvenedik születésnapjára kapott takarékbetétkönyvet a Nemzeti Színház felépítésére ajánlotta fel. Kezdeményezésére közadakozás indult, ami szinte az egész magyar társadalmat megmozgatta. Kezdetben csak számlabefizetésekkel, emlékbélyegek vásárlásával, de szerveztek e célból extra lottót, majd 1987-től téglajegyeket lehet venni Gobbi Hilda ötlete nyomán. A százforintos jegyeken a Városligetbe tervezett Nemzeti Színház rajza szerepelt. Ám 1989-ig még így is csupán töredék része (265 millió forint) gyűlt össze a hárommilliárdosra tervezett beruházási költségnek, az ügy később lekerült a napirendről.
Az új teátrum megépítését Gobbi Hilda nem érte meg: a Nemzeti Színház csak 2002. március 15-én nyitotta meg újra kapuit a Duna-parton. Gobbi Hilda szobra ma a színház parkjában áll.
Mit tesznek a Patkó-villa megmentéséért?
A Patkó-villa ügyében megkerestük az épület történetében meghatározó szerepet játszó intézményeket. A Pesti Magyar Színháztól azt az információt kaptuk, hogy a villa átkerült a Nemzeti Vagyonkezelőhöz, ők intézkednek a továbbadásáról. Többször kerestük az ügyben a vagyonkezelőt, de választ nem kaptunk, ahogy a Nemzeti Színháztól sem. Többszöri érdeklődésünkre mindannyiszor megígérték, hogy reagálnak, ám válaszuk eddig nem érkezett meg. Így nem tudjuk, figyelemmel kísérik-e a villa sorsát, tisztában vannak-e annak állapotával, illetve tárgyalnak-e a vagyonkezelővel az épület átvételéről.
A Pesti Magyar Színház fenntartójától, az Emberi Erőforrások Minisztériumától sem kaptunk választ arra, mi az oka, hogy a villa évek óta zárva van, ahogy arra sem, hogy az elmúlt években állami részről miért nem kapott plusztámogatást a teátrum a villa megóvására.
Hagyják veszni?
„A legijesztőbb, hogy lassan-lassan eltávoznak a tanúk. Elmennek, s magukkal viszik életünk egy-egy korszakát – homály fed bizonyos eseményeket, amiket már soha senkitől nem kérdezhetünk meg. Távozásukkal a mi életünk is elvékonyul, üresebb lesz, de fakóbb, valószínűtlenebb lesz a kor is – a múltunk –, amiben éltünk és játszottunk; ki-ki a maga szerepét” – ezekkel a gondolatokkal zárja Közben című önéletrajzi könyvét Gobbi Hilda. A Patkó-villa is egy korszak tanúja, amely úgy tűnik, elvész számunkra, ha a kulturális kormányzat és a színházi világ nem érzi fontosnak a megmentését.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 15. számában jelent meg, 2018. augusztus 24-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 15. Magyar Hangban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
