„Bárcsak többet tehettem volna, bárcsak megállíthattam volna. Azzal, amit most elmondok, mégis elejét vehetem a további erőszaknak” – nyilatkozta egy anonimitáshoz ragaszkodó nő a New Yorker magazinnak tavaly ősszel abban a cikkben, amely lerántotta a leplet Harvey Weinstein hollywoodi producer sötét titkokkal teli magánéletéről.
Weinstein a hatalmával visszaélve évtizedeken át zaklatott nőket, bukása a korábbi gyakorlattól eltérően nem maradt elszigetelt eset, áldozatok tucatjai törték meg a hallgatást, és olyan hollywoodi nagyágyúk lepleződtek le, mint Kevin Spacey, Dustin Hoffman, Morgan Freeman, James Franco, és a CBS csatorna vezetője, Leslie Moonves. Az ügy hullámai Magyarországot is elérték, két Kossuth-díjas művész került a kéretlen reflektorfénybe: előbb Marton László színházi rendező, majd Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház korábbi igazgatója.
A szexuális zaklatási ügyek áldozatainak eredeti célja a közélet megtisztítása volt, szűk egy évvel a botrány kipattanása után azonban egyre erőteljesebb belső ellentmondások feszítik szét az erőszak ellen küzdő #MeToo mozgalmat. A lebukások narratívája korábban meglepően hasonlónak bizonyult a különféle esetekben. Amíg a magukat érinthetetlennek tartó szexuális ragadozók lebuktatása volt terítéken, a #MeToo retorikája szabta meg az ítélkezés irányát. Az elmúlt hetekben azonban több olyan történetre derült fény, amely felborította a megszokott ügymenetet, megkérdőjelezve a mozgalom eddigi eredményeit.
Kinek bocsáthat meg Hollywood?
James Gunn amerikai filmrendező 2008 és 2011 között egyebek mellett kisgyermekek megerőszakolásával viccelődött a Twitteren. Az akkor még alig ismert alkotó később elkészítette A galaxis őrzői című szuperhősfilmet és folytatását, amelyek összesen több mint 1,5 milliárd dollárt hoztak a Disney-nek, alaposan megemelve a rendező ázsióját. Ezért is szólt nagyot, amikor idén júliusban előásták a régi bejegyzéseit.
A rendező természetesen egyből hangsúlyozta, hogy azóta jobb ember lett, a Disney-t azonban nem hatotta meg a magyarázat, azonnali hatállyal kirúgták a stúdió minden produkciójából. És ekkor vett izgalmas fordulatot a történet: Gunn-t védelmébe vette Hollywood. Neves filmesek, szakírók, közéleti személyiségek követelték a rendező rehabilitálását.
Politikai leszámolás zajlik Hollywoodban
A jelek szerint Hollywood kényelmetlenül érzi magát, ha túl sokáig kell a valódi problémákkal foglalkoznia.
Az inkriminált Twitter-bejegyzéseket a történet szempontjából nem mellékesen Donald Trump amerikai elnök egyik lelkes támogatója, a szélsőséges eszméiről elhíresült médiaszemélyiség, Mike Cernovich hozta nyilvánosságra. A forrás kiléte azért is fontos, mert Gunn évek óta keményen támadja Trumpot, a bosszúként is felfogható leleplezés így komolyan átpolitizálja az ügyet.
A rendező a szexistának bélyegzett elnök kíméletlen kritikusaként alapvetően pozitív figura, jó fiú a #MeToo értelmezési rendszerében, aki azonban egyúttal vállalhatatlan bejegyzések szerzője is, a megbocsátás így könnyen relativizálhatja a bűnösség fogalmát. Hogyan védhető valaki, aki gyerekek megerőszakolásáról írt, és ha neki megbocsátanak, ugyanezt kell-e tenni más esetben is? Hol húzható meg a határ? A Gunn ügyét elemző írásokban mindezekre egyelőre nem született kielégítő válasz.
Rosszindulatú kampány a feminizmus lejáratására
Ahogy Avital Ronell ügyében sincs minden kételyt eloszlató megoldás. A New York University német- és összehasonlító irodalomelmélet professzorát egyik tanítványa szexuális zaklatással vádolta meg. Az egyetem 11 hónapos vizsgálatot követően tavasszal felfüggesztette a tanárnő munkaviszonyát. Mivel a professzor a „jelenkori filozófia kevés nagy sztárjainak egyike” (ahogy egy kollégája jellemezte), a hír komoly botrányt kavart világszerte. A New York Times által nyilvánosságra hozott zaklatási ügy azonban jóval bonyolultabb, mint azt elsőre gondolnánk.
A 66 éves Ronell leszbikus feminista filozófus, míg áldozata egy 34 éves meleg férfi, Nimrod Reitman. Az egyetem vizsgálóbizottságának jelentése szerint a nő három éven át zaklatta Reitmant, aki a professzor hatalmával indokolta, miért nem állt ellen a kéretlen közeledésnek. Ronell visszautasította a zaklatás vádját, „kommunikációnk két felnőtt ember között zajlott, egy meleg férfi és leszbikus nő között” – írta közleményében.
A hús és a sérelem piaca
Ha emberi nőstény vagy hím párosodni kíván, szexuális javaival kétféle tőzsdén kereskedhet. Egyik a hús-, másik a metoo-piac.
A New York Times cikkének megjelenését követő napokban a filozófiaprofesszor ügye – James Gunn esetéhez hasonlóan – különös fordulatot vett. Neves akadémikusok álltak ki a megvádolt Ronell mellett, köztük az egyik legjelentősebb feminista filozófus, Judith Butler is, aki arról írt, „rosszindulatú kampány” folyik kollégája ellen. A professzor védelmében felsorakoztatott érvek azonban – mutat rá a New York Times – kísértetiesen emlékeztetnek a férfi zaklatók magyarázkodására. Ronell védői állítják, a férfi az akciójával csak le akarja járatni a feminizmus, és valójában sosem utasította el a közeledéseket, sőt ezeket kihasználva igyekezett feljebb jutni a ranglétrán.
Szomorú, hogy a #MeToo eredményeit arra használják fel, hogy egy feminista nőt lejárassanak – hangzott a professzor támogatóinak konklúziója.
Ha azonban az állítást megfordítjuk, és kérdésként tesszük fel – ahogy azt a New York Times is tette –, izgalmas eredményre juthatunk: mi történik a #MeToo-val, ha egy feminista nő válik zaklatóvá? A botrány kapcsán csupán férfiakat ítélhetünk el, ha olyasvalaki kerül a fókuszba, aki nem illik bele a megszokott narratívába, azt szükségszerűen fel kell menteni mint ártatlan áldozatot?
Fogalma sem volt, hogy még csak 17
Már ezek az ügyek is jelezték, az első lendület elültével a szexuális erőszak ellen küzdők komoly kihívással nézhetnek szembe, Asia Argento a napokban nyilvánosságra került esete azonban tovább mélyítheti a #MeToo válságát. Az olasz színésznő volt az egyik első, aki nyíltan vállalta, hogy Harvey Weinstein megerőszakolta őt. Fellépése és őszintesége hamar a mozgalom arcává tette Argentót, jelentősége hosszú időn át megkérdőjelezhetetlen volt. Egészen augusztus 19-ig, amikor a New York Times megírta, a színésznő 2013-ban egy fiatalkorú fiúval bújt ágyba egy kaliforniai motelben.
Argento a cikk szerint Jimmy Bennett fiatal színészt vette rá a törvénybe ütköző együttlétre. Később, hogy az ügyet minél gyorsabban elfelejtsék, 380 ezer dollárt utalt át a fiúnak. A színésznő előbb tagadta a vádakat, majd egy chat-beszélgetés során elismerte, tényleg ágyba bújt Bennettel, ám mint írta, fogalma sem volt róla, hogy csak 17 éves.
Argento állítása szerint az együttlétet a fiú kezdeményezte, azt hajtogatva, hogy kiskamasz kora óta róla álmodozik, még fotón is megörökítette magukat. Bennett később szexuális tartalmú üzenetekkel bombázta, majd a színésznő szerint az ügyvédjén keresztül megzsarolta őt: fizessen, vagy bíróságra viszik az ügyet. Argento azt állította, akkori élettársa, a június elején elhunyt sztárszakács, Anthony Bourdain javaslatára fizetett Bennettnek.
Magyarázata nem mentette meg a színésznőt, aki mögé befolyásos védelmezők sem álltak oda, magára maradt. Kirúgták az olasz X-Faktor műsorából, a #MeToo mozgalom másik meghatározó alakja, Rose McGowan pedig közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozta, minden kapcsolatot megszakít Argentóval.
Majd hozzátette: harctéri sokkhoz hasonlót érez most, hogy minden veszélybe került, amit a #MeToo eddig elért.
Magyarországon a szexuális zaklatási ügyeknek lényegesen kisebb volt az amplitúdója. A Marton Lászlóról és a Kerényi Miklós Gáborról nyilvánosságra hozott történetek nem okoztak valódi társadalmi katarzist, így a közélet megtisztulásáról, vagy akár csak a közbeszéd átalakulásáról sem beszélhetünk. Ennek megfelelően a megbocsátás, vagy a felejtés sem okoz akkora dilemmát itthon, mint a tengerentúlon.
Tartuffe és a közösségért végzett munka
Miután Sárosdi Lilla színésznő tavaly ősszel nyilvánosságra hozta, hogy Marton László szexuálisan zaklatta őt, a Kossuth- és Prima Primissima-díjas művész először tagadta a vádakat, egy héttel később azonban közleményben kért bocsánatot, ha megsértette, vagy nehéz helyzetbe hozta az érintetteket. Vallomása után egy nappal a Vígszínház kezdeményezte Marton munkaviszonyának megszüntetését, a Színház- és Filmművészeti Egyetemi (SZFE) oktatói állását a rendező saját maga függesztette fel. A botrány kipattanását követően további áldozatok vallottak Marton visszaéléseiről, a rendező hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől.
Május elején kiderült, Marton László a Veszprémi Petőfi Színház ősszel kezdődő évadában visszatér a rendezéshez, Molière Tartuffe című darabját állítja színpadra. Augusztus 23-án pedig az SZFE bejelentette, lezárult a rendező ügyében november 8-án indult vizsgálat, amely megállapította, hogy „az egyetemre semmilyen bejelentés nem érkezett arról, hogy Marton László tanárként visszaélt volna a pozíciójával”. Hozzátették ugyanakkor, hogy a művész határozott idejű, és azóta lejárt oktatói szerződését nem újítják meg.
Kerényi Miklós Gábor esetében a felejtés kevésbé diszkrét módon öltött testet. Az Operettszínház egykori igazgatóját, majd művészeti vezetőjét tavaly november elején több blogbejegyzésben, és újságcikkben vádolták meg szexuális zaklatással. A KERO márkanéven ismert művész minden vádat visszautasított, ám a nyugalma érdekében lemondott az Operettszínház művészeti vezetői tevékenységéről. Az intézmény 2018. április 13-án rendkívüli felmondással ki is rúgta, a bulvárlapok információi szerint pedig már a külföldi karrierjét tervezgette.
Az Operettszínházat is elérte a kultúrharc
Jelentős hatalmi harcok zajlanak az igazgatói pályázat hátterében.
Augusztus 21-én azonban kiderült, itthon marad, és beadja pályázatát az Operettszínház főigazgatói posztjára. Döntését a Facebookon jelentette be, mint írta:
„A hibák alól kell, hogy legyen feloldozás. És ezt leginkább mindig a közösségért végzett munka segítheti. Ez a pályázat ennek jegyében született.”
