„A NER-en belül van, akit érdekel a könyvpiac”

Könyvek Fotó: Unsplash/Jessica Ruscello

Orbán Viktor szavai nyomán rémhírként terjed a könyves szakma „államosítása”. Piaci szereplőket kérdeztünk, mennyire tartják reálisnak az állami beavatkozást.

Hirdetés

Új szellemi és kulturális megközelítésre van szükség a harmadik kétharmad után, és mi tagadás, szeptembertől nagy változások előtt állunk – jelentette ki Orbán Viktor Tusnádfürdőn július végén. Mivel a kormányközeli médiumok már jóval a tusványosi beszéd előtt hadi üzemmódba kapcsoltak a kultúra területén, sokan rettegve várták, mi lehet még az ötvenes évek szellemiségét idéző publicisztikákban foglaltaknál is drasztikusabb.

Azt a miniszterelnök és a gondolatai nyomán régről ismert szabályozó rendszert – tilt, tűr, támogat – építő megmondóemberek egyértelművé tették, hogy a cél a kulturális élet baloldali hegemóniájának felszámolása. „Ha a politikában megvan a kétharmad, legyen meg a kultúrában is” – fogalmazott lapunknak adott interjújában Békés Márton. A területfoglalás terve ugyanakkor számos gyakorlati kérdést vet fel, elsőként azt, hogy vajon hol kezdi a kormány a felszámolást.

Békés Márton: Mi vagyunk a forradalom – a teljes interjú – Magyar Hang

A Terror Háza kutatási igazgatója kultúrharcról, Esterházy Péterről, Pruck Pálról, Kertész Imréről.

Mivel az állami beavatkozás azon a területen lehet a leglátványosabb és kormányzati szempontból a legjövedelmezőbb, amely a szabadpiac törvényei mellett is nyereséggel működik, egy kis fantázia is elegendő ahhoz, hogy a magyar könyvszakma „államosítását” halljuk bele Orbán Viktor szavaiba.

Állami beavatkozás a könyvpiacon

Bár egyelőre semmilyen konkrétum nem hangzott el, a beavatkozástól való félelem egyre nyilvánvalóbb. Elég csak a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) rendezett kerekasztal-beszélgetésre utalni, ahol a közönség úgy figyelt L. Simon László szavaira, ahogy talán eddig senki sem.

Az egykori kulturális államtitkár Gyurgyák Jánossal, az Osiris Kiadó vezetőjével, valamint Kolosi Tamással, a Líra-csoport elnökével a könyvpiac állami szerepvállalásának lehetőségeit elemezte. S bár konkrét tervekkel L. Simon László sem állt elő, nem rejtette véka alá véleményét, hogy az államnak helye van a könyvkiadásban, és nem lenne ördögtől való egy nemzeti könyvterjesztő hálózat ötlete.

Konzervatívok a célkeresztben – Magyar Hang

Figyelemelterelés az úgynevezett kultúrharc, meg egy kicsit több is annál.

– Az állami beavatkozás már létezik – mondja a Magyar Hangnak Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke. – Vannak kiadók, amelyek működését az állam finanszírozza. A Kárpát-medencei Tehetséggondozó és a Magyar Művészeti Akadémia is foglalkozik könyvkiadással. De említhetjük a Nemzeti Könyvtár-sorozatot is, amely szintén nem piaci körülmények között kerül az olvasókhoz.

Nemzeti könyvesbolt?

L. Simon László elsősorban a terjesztésről beszélt, teszi hozzá Gál Katalin. – A kérdés csak az, hogyan hoznának létre egy nemzeti könyvesboltot. A semmiből építenének fel új hálózatot, vagy egyszerűen felvásárolnák a két nagy csoport, a Líra vagy a Libri egyikét? Ez utóbbi ellen szól L. Simon megjegyzése, miszerint az állam nem érdekelt abban, hogy beszálljon a könyvkereskedelembe, ám a NER-en belül vannak vállalkozók, akiket érdekelhet ez a piac.

– Újságírók vágyai alapján valóban másfajta kultúra képe körvonalazódik – utal a Magyar Idők kultúrharcos cikksorozatára Sárközy Bence, a Libri Kiadói Csoport kiadási igazgatója. – De ezek magánemberek vágyai, és én még mindig szeretném azt hinni, hogy Európa közepén egy kapitalista demokráciában nem ezek irányozzák elő a törvényalkotást. Ezért a könyvpiaci pánikkeltés kapcsán is csitítanám egy kicsit a kedélyeket.

A tájékozatlanság diktatúrája a könnyűzene kapcsán – Magyar Hang

Hova vezethet az, amikor valaki nem létező fantomok ellen akar kultúrharcot vívni egy nem létező csatában úgy, hogy közben a csatateret sem ismeri?

Az igazgató felidézi: L. Simon László már az Alexandra-könyvesboltlánc csődje után is kormányzati szerepvállalást sürgetett. – Az Alexandra-ügy állami beavatkozás nélkül is megoldódott – mondja. – Ezt lehet vitatni persze, és el tudok képzelni olyan érdeket, amelynek kapóra jön, hogy a hálózat csődje miatt változtatásokért kiáltson, de mostanra, hogy a Líra és a Libri átvette az Alexandra boltjainak nagy részét, megbízható partnerként időben fizet, és átláthatóan működik, a kiadók megnyugodhattak.

Van fizetőképes kereslet

Sárközy Bence a könyvpiac jelenlegi állapotáról szólva emlékeztet arra, amit Kolosi Tamás is említett az ominózus beszélgetésen: azt követően, hogy az állam kivonta a tankönyvüzletágat a rendszerből, még mindig maradt közel 50 milliárdnyi forgalom a piacon, amelynek alig 4-5 százaléka állami, a lényegi részén valós piaci szereplők osztoznak. – Ez azt jelenti, hogy van fizetőképes kereslet, és az ezt kiszolgáló cégek olyan árut állítanak elő és forgalmaznak, amelyből meg tudnak élni.

A művészet nem kulturkampf – Magyar Hang

Úgy nem lehet egy ország érdekeit képviselni, ha a saját ideológiáink ketrecébe vagyunk bezárva.

Az állami beavatkozás esélyeit illetően Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó egykori igazgatója rámutat, ez a kérdés, ahogy a jelenlegi politikai kurzusban sok minden, racionálisan nem megítélhető, emiatt bármi elképzelhető. – S mivel gazdaságilag kis tételekről van szó, és ezekkel is jó nagy hangzavart lehet kelteni, szinte biztos, hogy ha nem is a szűken vett piaci részben, de a beavatkozás így vagy úgy erősödik.

Miért érné meg a felvásárlás?

A PIM-beli kerekasztal-beszélgetésen L. Simon László felvetette, a könyvkereskedelem talán nem is csupán piaci kérdés, hiszen az állam dönthet úgy, hogy minden polgárának biztosítja a kultúrához való hozzáférés jogát. – Ez cinizmus – reagál minderre Morcsányi Géza. – E mögött is csupán agresszió és tisztességtelen előnyszerzési bírvágy van, előtte meg vastag bőr. Ha ez a szándék őszinte lenne, a diskurzus az iskolák, az oktatás és a könyvtárak körül forogna. Nem a harmadlagos frissességű, kicsiny tehetségű sértettek sikertelensége körül.

Hirdetés

– Van az a pénz, amiért (szinte) bármely cég eladó – fogalmaz Morcsányi Géza a két nagy kereskedelmi csoport állami felvásárlásának lehetősége kapcsán. – Normális aggyal ugyanakkor nem tudom elképzelni, mi értelme lenne – valószínűleg sok pénzért – megvenni egy piacdarabot, hogy aztán ne piacszerűen működtessék. Ha csak nem éppen ez.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 18. számában jelent meg, 2018. szeptember 14-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál! És hogy miről olvashat még a Magyar Hang 18. számában? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.