Regnum Marianum: a kommunizmus elleni ellenállás jelképe

A Regnum Marianum templom 1936-ban A Regnum Marianum templom 1936-ban (Fotó: Fortepan/Ted Grauthoff)

Hatvanhét évvel ezelőtt, 1951. szeptember 23-án robbantották fel Rákosi Mátyás parancsára a Városliget szélén álló, az 1944-es bombatámadás óta sérült katolikus plébániát, melynek tornyát, teljesen egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette. A rendszer nemcsak a templommal számolt le, hanem a regnumi atyákkal is. Koncepciós perekben ítélték el őket, az utolsó regnumi pap 1974-ben szabadult Kádár börtönéből.

Hirdetés

Ha valaki ma kisétál a Damjanich utca és a Dózsa György út sarkára, és átnéz a városligeti oldalra, akkor egy három fakeresztből álló emlékművet láthat. Ezek a keresztek a Regnum Marianum – Mária Országa, vagy inkább Mária Királysága – templomnak állítanak emléket, amely annak idején a kommunista diktatúra elleni ellenállás egyik jelképe volt, éppen ezért rendelte el Rákosi Mátyás a lerombolását. Az épületet 1931-ben Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte fel, 1944-ben pedig súlyos bombatalálatot kapott. Ám, ahelyett hogy felújították volna a félig romos, vasbeton szerkezetű épületet, inkább végleg eltörölték a föld színéről.

Házasodók a Regnum Marianum bejáratánál 1943-ban
Házasodók a Regnum Marianum bejáratánál 1943-ban (Fotó: Fortepan/Pohl Pálma)

Magának a templomnak a hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, és nevét az építést kezdeményező szervezet nevéről, a Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesületről kapta. A templom alapkövét 1925-ben rakták le, benne a Tanácsköztársaság bukását is megemlítő dokumentumot helyeztek el, és ennek a későbbiekben lett is következménye. A tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján. A kupolás épület 1820 négyzetméter volt, erősen emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír- templomára. És ami egyedülálló volt a hazai templomoknál: a tornyát a Szent Korona másolata díszítette. Ugyanakkor pénzhiány miatt a harangtornya sosem készült el.

A Regnum Marianum viszonylagos épségben vészelte át a világháborút – persze az 1944-es brit bombázások miatt romos lett –, azonban a változó idők közepette egyre sorakoztak a közösség számára baljós jelek. 1948-ban Csiszér Ferenc atya egyik napról a másikra eltűnt – az Andrássy út 60-ba vitték, majd „belga kémkedésért” öt évre elítélték. Ezzel máris bekerült az akkoriban kiépülő Rákosi-rendszer látókörébe a templom, amelynek lerombolását már ekkor elkezdték tervezni. Nem javított a helyzeten az sem, hogy a Regnum közössége színre vitte James Fenimore Coopernek, a Nagy indiánkönyv írójának egy 1828-ban írott, A vörös kalóz című művét, melynek plakátjait a hatalom provokációnak minősítette. Ebből is bírósági ügy lett, és jellemző a kommunista diktatúrára, hogy a pénzbüntetés mértékét és a fővádlottak szabadságvesztésének idejét a kihirdetés előtt egy nappal már lehozta a Népszava akkori száma.

A Regnum Marianum 1947-ben
A Regnum Marianum 1947-ben (Fotó: Fortepan/Pohl Pálma)

Ekkor már csak az volt a kérdés, hogy az idejáró közösség mikor veszíti el plébániáját. Ráadásul 1949-ben már körvonalazódott Rákosiék azon elképzelése, hogy a Városligetből a Dózsa György út mentén a Műcsarnok és az Ajtósi Dürer sor között 20-25 méter széles sávot lecsípve alakítsák ki a szocialista állami ünnepségek színhelyéül szolgáló felvonulási teret. Ebbe a sávba esett bele a templom.

A rendszerrel sosem szimpatizáló regnumi atyák a tervezett bontás miatt Esztergomhoz fordultak panaszaikkal. A korabeli híradások szerint parázs viták alakultak ki Hamvas Endre püspök és Marosán György, a pártbizottság első titkára között. Ám csodák csodájára a püspöknek nem lett ezekből a szócsatákból baja. Viszont Marosán ígéretet tett arra, hogy a bontási anyagot az egyház rendelkezésére fogják bocsátani, illetve hogy csereingatlant biztosítanak majd.

A falról lekapott feszületen ugrált az ávós – Magyar Hang

Kitelepített kislányként megsiratta Sztálint, a nagyanyja pedig misét mondatott Nagy Imréért. Zsákai Piroska mesélt az életéről.

Ráadásul a Felvonulási téren kapott helyet a véreskezű szovjet diktátor, a Rákosi példaképének tartott Sztálin nyolcméteres szobra, aminek semmilyen körülmények között sem adhatott hátteret egy templom, főleg nem a hatalom által gyűlölt városligeti plébánia. Sztálin másban is mintát adott: 1931-ben a Megváltó Krisztus-székesegyházat porig romboltatta.

A bontást 1951. szeptember 23-ra írták elő. Az utolsó vasárnapi mise után a visszaemlékezések szerint alig lehetett kiterelni a zokogó híveket. A bontási munkálatok megkezdése előtt pedig az elszántabbak élőlánccal vették körbe az épületet, ám az ÁVH tagjai szétoszlatták a tömeget. Jellemző, hogy annyira a porban akarták látni a templomot, hogy nem csak Istent, de magyarságukat is megtagadták: elsőként a kupolára másztak fel, és bontócsákánnyal szétverték a Szent Koronát.

A sors fura iróniája, hogy a romos templom is sokáig ellenállt a bontóknak. A Kotsis-féle épület vasbeton vázzal épült, amin a bontócsákányok és a korabeli gépek alig-alig fogtak. Ráadásul a kupolát fa dúcokkal támasztották alá, amíg pilléreit elvékonyították, majd felgyújtották a fa ácsolatot, aminek elégése után a beomlást remélték a bontók. Ehelyett azonban megrogyott és életveszélyessé vált a templom. Ekkor már nem maradt más választás, robbantani kellett. A romokat a hatalmas területű altemplomba döngölték be, majd a területet lekövezték. Bármilyen meglepő, de az ingoványos területen, beton cölöpökre épült, vasbeton szerkezetű templom teljes bontása több mint fél évig tartott.

Az Istent szeretők – Magyar Hang

Összesen 33 katolikus pap szenvedett vértanúságot 1945 után. Legtöbbjük élettörténete, sorsa máig alig ismert.

Ám a hatalom nem elégedett meg a gyűlölt templom lerombolásával, a regnumi atyák sem kerülhették el a kommunisták gyűlöletét. A Regnum Marianum mozgalmat 1951-ben betiltották, a hitüket soha el nem veszítő papokat még Kádár János rendszere is veszélyesnek ítélte, ezért több ízben koncepciós perbe – ezek voltak a hírhedt regnumi perek – fogták őket.

Az első Regnum Marianum-pert 1961-ben, a másodikat 1965-ben, míg a harmadikat 1971-ben rendezték meg. Koholt vádak alapján összesen 74 év szabadságvesztésre ítélték a regnumi atyákat, noha valójában semmilyen bűncselekményt nem követtek el. Az utolsó regnumi papok csak 1974-ben szabadultak Kádár börtönéből.

Hirdetés

Magának a templomnak az emlékét is meggyalázták, amikor 1969-ben nagyjából az egykori Regnum helyén állították fel Kiss István tanácsköztársasági emlékművét. Utóbbit a rendszerváltást követően eltávolították, 2000. november 5-e óta egyszerű fakereszt jelzi a volt templom helyét, amit felállítása óta többször megrongáltak. A Regnum Marianum templom padjai a terézvárosi Szent Család Plébániatemplomba kerültek – az építtető Hajnal György atya több, az eredeti templomból származó tárgyat gyűjtött össze, valamint kiásatott mementóként pár vasbeton szerkezeti elemet is –, ahol a mai napig is használják azokat. Kisharangja 2005 óta a dióspusztai Szent Mihály Kápolnában van használatban.

A Tanácsköztársasági emlékmű a Regnum Marianum templom helyén a Damjanich utcával szemben 1975-ben
A Tanácsköztársasági emlékmű a Regnum Marianum templom helyén a Damjanich utcával szemben 1975-ben (Fotó: Fortepan/Friedmann Ágnes)

Budapest egyetlen, a szocializmusban lerombolt templomának újjáépítését vagy egy méltó emlékhely kialakítását civilek – 2011-ben a Váralja Szövetség, míg 2014-ben a Magyar Patrióták Közössége – többször felvetették, az ügy egyelőre ennél tovább nem jutott. Pedig a hajdani Felvonulási tér rövidke, de annál érdekesebb múltját érdemes lenne a helyszínen érzékelhetővé tenni a Hősök terére érkező turisták és a városlakók számára is.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.