Szakács: Az lesz az első puskalövés, ha a Szabó Ervin Könyvtár neve megváltozik

Magányos harcos Szakács Árpád, vagy ellenkezőleg, küldetést teljesít? A kérdés hónapok óta adott, választ rá pedig annak ellenére sem sikerült adni, hogy a Magyar Idők-szerző bizonyos írásai következményekkel jártak. Hammerstein Juditot leváltották a Balassi Intézet éléről, a Magyar Nemzeti Bank pedig vizsgálni kezdte, mire költötte az általa adott támogatást az Art Capital – hogy csak kettőt említsünk. Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatát tavaly indította a Mediaworks embere, folyamatosan sulykolva, hogy a kormánykritikus értelmiségiek valójában jól járnak a jelenlegi rendszerben is. Sorra vette már a képzőművészetet, a szépirodalmat és zenei életet, legutóbb pedig a színház világába tenyerelt bele.

Hirdetés

Az olvasás éjszakája alkalmából tartott közös beszélgetéseket szombaton a Budavári Polgári Szalon, illetve a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége. A kormánypárti rendezvényen pedig világosan kiderült: Szakács magányos harcosnak a legkevésbé sem nevezhető. Az ötven-hatvan ötven-hatvan év körüli emberből álló közönség tekintélyes része csak miatta érkezett, s aztán ment is, az újságírót pedig a végén valódi sztárokat megillető rajongással fogták közre. A beszélgetés után a szerző dedikálja a helyszínen megvásárolható köteteit – olvashattuk Szakácson kívül a rendezvény összes felszólalójánál. Ehhez képest a publicista volt az, akitől csak úgy elkapkodták az általa kipakolt Csurka-köteteket és egyéb könyveket. Hozzá fordultak tanácsért, neki panaszolták el sérelmüket, tőle kérdezték meg: „tényleg lehet, hogy most már mi jövünk?” Aztán persze már azon bosszankodtak, hogy a harmadik kétharmad után „kell”, hogy felmerüljön bennük a kérdés.

Szakács Árpád és a jobboldal „fogott emberei”

A Szakács-beszélgetés két fő motívum köré szerveződött. Egyik szerint nem kell félni a közösségen belüli vitáktól sem, és igenis meg kell mondani, ha valami nekünk nem tetszik. A másik ezzel szemben: mennyire elszomorító látni, hogy a jobboldalon belül is többen bírálják az újságírót. Előbbi esetben a szerző csak nevetni tud azokon, akik szerint ő megbízásra írja a cikkeit. Utóbbi kapcsán a jobboldalon belüli kritikusok Szakács szerint „fogott emberek”, de a többi felszólaló szerint is csak igazodásból mondják, amit.

A tájékozatlanság diktatúrája a könnyűzene kapcsán – Magyar Hang

Hova vezethet az, amikor valaki nem létező fantomok ellen akar kultúrharcot vívni egy nem létező csatában úgy, hogy közben a csatateret sem ismeri?

A szerző ezúttal sem hagyhatta ki, miféle „karaktergyilkosságokban” van része: „voltam SZDSZ-es, MSZP-s, Zagyvával tartottam fórumot, sátánista zenekarokat népszerűsítettem”. Azok viszont hasznos szolgálatot tesznek Szakácsnak, akik annyival söpörnék félre, hogy csupán egy tájékozatlan, frusztrált újságíró. Gondolatfutamaiban számos (ön)ellentmondás, buktató és tévedés rejlik, ugyanakkor jól látszik, hogy a legkevésbé sem egy buta emberről van szó. Olvasott, szavai jelentésével tisztában van, ahogy azzal is, adott esetben milyen hatást tud kiváltani mind az ellenzékből, mind az övéi köréből.

„A legjobb segítőm a Google”

A Csurka-rajongását minduntalan felemlegető, az egykori drámaíró-politikustól fel is olvasó újságíró állítása szerint egy Népszava-cikk hatására ragadott tollat. Abban ugyanis arról a dilemmáról olvasott, együttműködhet-e a kormánykritikus értelmiség, elfogadhat-e állami pénzt a mostani kormány alatt. „Mi az, hogy el kell-e nektek fogadni? Hát ebből éltek” – háborgott Szakács. Aki láthatóan az ellenzéki értelmiségiek mellett magával szeret leginkább foglalkozni. Igaz, ebben bőven adják is számára a muníciót. „Senki nem bérelt fel, és nyilvános adatbázisokból dolgozom, a legjobb segítőm a Google” – mondta. Továbbá az sem igaz szerinte, hogy Orbán leállíttatta volna a cikksorozatot. Sőt, várhatóan azt még nagyon sokáig írni fogja – ígérte.

Mint hozzátette, nincs köze a kormányhoz, de információkat azért hall a felszín alatti mozgolódásról. Ezzel szemben viszont szkeptikus. „Azt tartanám az első puskalövésnek, ha a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár neve végre megváltozna” – mondta. Ennek kapcsán még Deutsch Tamást is kritikával illette, aki péntek este ostorozta a Hír TV-ben a Marx-megemlékezésen beszédet mondó Jean-Claude Junckert. „Vissza fogok kérdezni, hogy és Szabó Ervinnel mi a helyzet? Hiszen a kommunizmust ő hozta be. Azért a könyvtárhálón keresztül, mert az volt a korabeli internet. Dehogy akarta ő a népet művelni” – vélte Szakács, aki már korábban is küzdött azért, hogy a könyvtár neve megváltozzon.

„A NER-en belül van, akit érdekel a könyvpiac” – Magyar Hang

Rémhírként terjed a könyves szakma „államosítása”. Piaci szereplőket kérdeztünk, mennyire tartják reálisnak az állami beavatkozást.

A szerző problémásnak nevezte azt is, hogy a könyvkiadás „99 százalékban feketeöves balliberálisok” kezén van. Ezzel szemben viszont a beszélgetésre jövet vett egy Kapu folyóiratot, és azt kellett olvasnia, hogy az általa fontosnak tartott lap a túlélésért küzd. „Meg fogom írni, hogy ez felháborító. Az, hogy ez a lap ide juthat, miközben a legbetegebb darabokra százmilliókat költünk” – fűzte hozzá. Most egyébként is a színházakkal foglalkozik: „hetven százalékban csak külföldi szerzők munkáit játsszák. Mindenféle holland, norvég, dán és amerikai, kozmopolita előadások ezek. Tényleg rá vagyunk szorulva erre?” – tette fel a kérdést közönségének.

A pihentetett beadvány

Annak tagjai pedig kaptak is az alkalmon, hogy panaszaikat előadják. Egy úr például a fővárosi Szabó Ervin teret akarta Bánffy Miklós térré átneveztetni, de nem járt sikerrel. Mint mondta, beadványuk Kocsis Mátén még át is ment, de aztán öt éven keresztül nem történt semmi, és visszadobták az egészet. Egy jazz-zenész arról számolt be, hogy nem vállalhatja fel politikai nézeteit azok előtt, akikkel dolgozik. Ha csak a Facebook-oldalán meglátják, hogy magyar sikereknek örül, rögtön elveszítheti a munkáját – mondta.

Konzervatívok a célkeresztben – Magyar Hang

Figyelemelterelés az úgynevezett kultúrharc, meg egy kicsit több is annál.

Egy harmadik jelenlévő már Spiróról kezdett beszélni: megdöbbenve hallotta annak idején, hogy az író szabadkozott a Jönnek című verse miatt. Lám, ha megérzik, hogy az olvasók elfordulnak tőlük, rögtön bocsánatot kérnek – szólt a sommás összegzés. A beszélgetést Szőnyi Kinga mellett Domonkos László író vezette, az ő válasza pedig meglephette a fideszes közönséget is. Mint mondta, Spirónak egy mentsége van, hogy ő tényleg tehetséges író. Bár a Jönnek a mélymagyarok… szerinte is megbocsáthatatlan, de a Diavolinát még ő is nehezen tudta letenni.

A következő beszélgetés a nők és az irodalom helyzetét érintette. Domonkos László némiképp lekicsinylően emlegette Bajza Lenkét és Kosáryné Réz Lolát (utóbbi eközben a konzervatív nőirodalom egyik legjobbja), Bédy-Schwimmer Rózsát pedig egyenesen kultúrmocsoknak nevezte. Ha viszont valaki olyan szövegeket ír, mint Ignácz Rózsa vagy Bertha Bulcsu, akkor egyáltalán nem fontos neki, nő vagy épp férfi a szerző, azt így is, úgy is tökéletesnek tartja. Ilyenkor nem az a fontos, hogy megnéz-e ő is bármilyen hosszú combú nőt – fejtegette.

Megbeszélték, hogy figyelnek a „saját” írókra, majd nem figyeltek

Miután Szakács és közönsége megbeszélte, hogy sokkal többet kell figyelniük a „saját” szerzőikre, az újságíró és az érdeklődők egy része is távozott, így Horváth Júlia Borbálát már nagyjából csak félház hallgatta. Sajnálhatták azok, akik nem maradtak, mert a beszélgetés legalább olyan izgalmas volt. Horváth nőtörténettel foglalkozik, és bár rendre elhatárolódik mindenféle genderelmélettől, mégis elismeri, hogy konzervatív feminizmus az, amit ő képvisel.

Hirdetés

Szerinte problémás, hogy a nőkérdést a baloldal vitte sokáig, ott tematizálódott a szavazati jog, az egyenlőség kérdése. Látható, hogy bár a sok hablatyból kell kihámozni náluk, de előrébb tartanak ebben a kérdésben – mondta, sürgetve ezzel a jobboldalt. De akadtak még érdekesebb gondolatai is: „A sztereotípiáktól kellene megszabadulni, hogy vannak nőies vagy férfias feladatok. Csak feladatok vannak. Ha pedig a felek másféle munkát végeznek, azok nem elhajlások, hanem szükségszerűségek. A férfiak nőiesedése nem probléma, sőt, szükséges” – mondta Horváth, kifejtve, hogy a családon belüli teendőket is éppúgy elláthatják az apák sokszor.

Volt továbbá egy kormánypártiaktól szokatlan megjegyzése még: a visszafideszesítés előtti HírTV Szabadfogását azért bírálta, mert abban sokáig csak férfiak szerepeltek. Ennek mentén persze rá lehetne kérdezni a kormány összetételére, nőkhöz való viszonyára is. De valószínűleg ezt éppúgy elismerné Horváth: nem olyannak tűnt, mint aki ne hajlana a saját tábor kritikájára is.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.