Nemere István: Az összeesküvés-hívőknél valami nem kerek

Nemere István Nemere István (Fotó: Mészáros Márton)

Hétszázhárom kötet negyvennyolc év alatt: Nemere István minden bizonnyal a legtermékenyebb kortárs magyar szerző. Iszlámról, Brexitről és 12 millió eladott kötetről beszélgettünk vele.

Hirdetés

– Jó néhány év restanciáját követően készült el a szerzői oldala a Facebookon, jelenleg ezernyolcszáz követője van. Miként éli meg ezt a fajta „rivaldafényt”?
– Igazából nem követem a dolgot, a feleségem, Judit (Szentgyörgyi Judit, az író jelenlegi, negyedik felesége, akivel 2015-ben kelt egybe – M. M.) felügyeli, nekem erre nem lenne időm. Van egy rajongói oldalam is a Facebookon, azt a beleegyezésünkkel Pajor Violetta üzemelteti, aki könyvárus és antikváriumos volt Győrben, s mostanában az interneten árusít Nemere-könyveket. Erre szállt rá: nála régi és új könyveimet is meg lehet találni, adja és veszi őket. Egyébként meg minden évben meghív a Győri Könyvszalonra, ahova örömmel megyek. Ha kicsit több lenne a facebookos megkeresés vagy hozzászólás, talán nagyobb lenne rajtam a nyomás, de szerencsére zavaró dolgokat nem írnak, így nem kellemetlen az ilyen irányú figyelem. Ritkán fordul elő velem, hogy itt, Nyíregyházán bárki felismerne az utcán jártamban.

– Annak, akinek negyvennyolc év alatt hétszázhárom kötete jelent meg, nyilván nincsen ideje kapcsolatot építeni és tartani.
– Van benne valami, a szomszédokkal például a jó napot a tól-ig határ. Nincsen rá időm, s nekem az a természetes, hogy nem bájolgok senkivel. „Magasabb” szempontok érvényesülnek…

– Mifélék?
– Csak viccelek: a házunk első emeletén van a dolgozószobám.

– Meg tud élni az írásból Magyarország legtermékenyebb szerzője?
– Meg, de 2010-ben még 411 ezer példányban fogytak a könyveim, 2011-ben pedig 300 ezer körüliben. Írói működésem során nagyjából 12 millió példányban értékesítették a könyveimet. Tavaly megjelent tizennyolc kötetem, kábé ugyanennyit adtak ki újra, más borítóval, de jószerivel az eredeti címmel. Persze van nagyjából egymillió külföldi kiadás, köztük százezres számú kalózkiadások a néhai Szovjetunióból.

– Honnan tudja a könyveladási adatokat?
– Hat kiadó körül van azoknak a száma, amelyek kiadják a könyveimet. Azt tudom ellenőrizni, hogy hány példányban jelennek meg a köteteim, mert arról tájékoztatnak. Van stabil sikerem: a Melissa Moretti-regényekből évente hat darab megjelenik, az újak ötezres példányszámban. Néha becsúszik egy hatodik Moretti-kötet, gyakran kiadnak mindenféle munkámat más kiadásban. Sajnos drágák a könyvek, panaszkodnak is nekem az író-olvasó találkozókon. Sokan mondják, hogy valaha gyűjtötték a könyveimet, de korábban nem volt ilyen költséges begyűjteni az összes szellemi termékemet.

– Májusban jelent meg a 700. sorszámú könyve. Megelégedett a médiafigyelemmel?
– Örültem a megkereséseknek, a cikkeknek, de végig azt kívántam, hívjon már fel egy újságíró, aki konkrétan valamelyik regényemről kérdez – megelégeltem, hogy folyamatosan arról faggatnak, milyen rekordernek lenni. Érezze egyébként megtisztelve magát, azon a széken, amelyen ül, eddig csak egy újságíró, méghozzá egy helybeli ült. Amikor tíz éve megjelent az ötszázadik könyvem, rendeztünk volna a kiadókkal közösen egy nagy sajtótájékoztatót, amelyre meghívót kapott az összes akkor működő újság, tévé, de senki nem jött el. Pedig még postai úton is kaptak meghívót, amely egy ötszázforintost ábrázolt, ahol Rákóczi fejedelem helyére az én portrém volt applikálva. Talán eljöttek volna, ha tudják, hogy hastáncoslányokat is beszerveztünk…

– Írt Kígyók a kútban – A bázis címmel szerelmes regényt, amelyben egy terrorszervezet merénylője és egy terrorelhárító szeret egymásba, Terrorista akciók címmel pedig kétrészes kötete jelent meg, de írt vékony életrajzi kötetet Mohamed prófétáról is. Mennyire foglalkoztatja az arab világ, az iszlám, a terrorizmus?
– Nem csak a világban, bennem is aktuális az iszlám szélsőségesek térnyerése. Folyamatosan vannak bennem iszlám terrorista történetek. Az egyik új könyvem, Nem alszik a város címmel július végén jelent meg. Egy iszlámhitű testvérpárról szól: egy fiú egy lány hívására Európába érkezik, majd jön az öccse, aki terrortámadást készít elő. Meglepő, hogy a Moretti-sorozatokban három olyan könyvet írtam, amely érinti a migránskérdést. A Forró déli szél címűben fekete asszony kerül ide, fehér férfi áll mellé. Az Aranyálom címűben fehér emberjogi ügyvédnőt hívnak arab országba, s arról szól a regény, hogy egy ott bebörtönzendő női aktivistát miként próbál ellehetetleníteni az enyhén diktatórikus ország. A Szerelmem, Ahmed című legutóbb megjelent könyvemnek már a címe is beszédes…

– Van igény az ilyen témákra?
– A kiadók szóltak már nemegyszer mostanában, hogy legyen már valami „arabos” témájú könyvem. Egyébként az Anno Kiadó azt mondja, az Aranyálom című könyvet eleve azért vitték a korábbi Moretti-regényekhez képest jóval többen, mert egy burkás nő van a borítóján. Az idegen kultúra, az iszlám itt van a kapunkban, s ez kicsit kontraproduktív az esetemben, mert minél többet beszélnek a migránsokról, annál jobban veszik az ilyen tárgyú könyveimet. Megint mások viszont éppen emiatt fordulnak el tőlük.

– Milyen műfajú az arab testvérpárról szóló új kötete?
– Kalandregénynek lehetne meghatározni, de kitaláltam egy másik elnevezést: eurokrimi. 2009-ben két ilyen műfajú kötetem is megjelent, a Halálkirály és a Halva vagy halva is. Most írok egy újabb könyvet, méghozzá rendelésre, az arról szól, hogy az Európai Unió miként próbál – egy kivégzőosztag felállításával – végezni a balkáni országokban elharapódzott emberkereskedelemmel. Az orosz titkosszolgálat is bejön a képbe, nekik az a céljuk a műben, hogy szétzilálják az Uniót…

– Továbbra is erősen foglalkoztatják a titkosszolgálatok, amelyekről számtalan könyvet írt?
– Már nem, 2000 körül megírtam az összes nagyobb históriáját, mostanra már csak regényekbe írom bele őket.

– Mi foglalkoztatja ma leginkább?
– Leginkább az arab világ, kicsit az arab nyelvbe is belemásztam, de nem estem túlzásba. Folyamatosan figyelem, mi történik a világban: elég sok furcsa esemény zajlik a szemünk elől. Talán kicsit skizofrén dolog, mert egyfelől az írót érdeklik a világesemények, másfelől azoknak a magánember szenvedő alanya.

– Európa alkonya? – ez a címe Gyurgyák János történész új társadalomtudományos munkájának, amelyben Spengler és Toynbee vélekedéseit is bemutatja: a német filozófus szerint 2300 körül végleg leáldozik az európai kultúra jövője, a brit történész szerint is véget érhet a nyugati civilizáció. Miként látja ezt Ön?
– Lassan száz éve annak, hogy a sárgaveszedelemtől, vagyis attól rettegett Európa, hogy elözönlik a kínaiak. Feltűnt volna, ha ez megtörtént volna. Ezek tetszetős elméletek, de én úgy gondolom, hogy az, ami Európával történik, nem más, mint a politikai jobboldal utolsó próbálkozása. Talán most választásokat nyernek, de végül elbuknak. Ha döcögve is, de teljesen természetes, hogy a világ előre megy, viszont én úgy látom, a jobboldal fékezi a haladást. Tudom, sok csúnya dolgot követtek el a baloldalon is, de a legtöbb társadalmi vívmányt a „balosoknak” köszönhetjük – legyen szó a munkaidő szabályozásáról, az orvosi ellátásról, a választójog kiterjesztéséről, a sajtójogról. Ha a jobboldal másmilyen lett volna, akár kétszázötven évvel előrébb tarthatnánk.

– Mégis, minek könyvelhető el akkor Orbán Viktor, Recep Tayyip Erdogan és Vlagyimir Putyin sokadik újraválasztása?
– Erre egyszavas válaszom van: butaságnak. Ez történik, ha nem kellően informáltak a választópolgárok. Nyilván, egy kisebb csoport érdekorientált, de az más kategória. A brexit-ügy éppen ilyen. Túl azon, hogy az oroszok ott is manipuláltak, jól látható, hogy a nagyvárosok lakói nem igazán akartak volna kilépni az Unióból, a vidékiek, akikhez kevesebb hír jutott el, viszont igen.

– Van még létjogosultsága annak, ami európai?
– Egyik kontinens sem tud felmutatni olyan eredményeket, mint Európa. Társadalmi, kulturális szinten semmiképpen sem, a privát véleményem pedig az, hogy Kínában a gazdaság olyan, mint egy lufi. Idővel rá kell jönniük, hogy kommunista párt nem irányíthat kapitalista fejlődésű gazdaságot. Másrészt olyan környezetszennyezést termelnek, hogy abba szó szerint maguk fulladnak bele.

– Ha már orosz (köz)beavatkozásról szól, hisz az összeesküvés elméletekben?
– Alapból lesújtó véleményem van azokról, akik ezeket vallják. Ajánlanám nekik Richard Pipes amerikai kutatásait tartalmazó szakmunkát, amely magyarul is olvasható… Az összeesküvés-hívőknél valami nem kerek, de hiába magyaráznám nekik, miért nincsen igazuk. Volt, aki megkeresett azzal, hogy nem volt honfoglalás, mert a magyarok mindig is a Kápát-medencében éltek. Magyarázzam neki, hogy az Uráltól ideáig számtalan régészeti leletre bukkantak, s vannak nyelvészeti emlékek is az együttélésről? A választások kapcsán pedig azt gondolom, hogy Trump elnök megválasztása nem volt teljesen tiszta, de a fő baj az emberi butaság. A nagy liberális jelszóban, miszerint egy szavazat egyet ér, egyre erősebben kételkedem.

– Földbarát címmel tavaly regényt írt a Phylazonit felkérésére. A vékony kötetben a cég küldetését, környezettudatos gazdáknak ajánlott technológiáját mutatja be. Mi hajtja a felkérések elfogadására?
– Ismeretség útján kerestek meg, de a poén az, hogy baranyai erdőtulajdonosként nagyon érdekelt, miként hat ez a mesterséges technológia, amelynek kiötlésére millió évek óta vártak az erdőgazdálkodók, termelők.

– Sokat kap egy-egy megrendelésre írt könyvért?
– Hát, nem hétszámjegyű összegeket. A Földbarát című könyvért például annyit kaptam, mint egy jó kalandregényéért…

– Ehhez tudni kellene, mennyit kap egy jó kalandregényért.
– Annyi forintot kérek, ahány nettó karaktert írok le. Szoktam mondani, hogy én vagyok a legolcsóbb magyar író.

Hirdetés

– Észszerű határok között mindent megírna?
– Igen, de nem vállalok el mindent. Tavaly írtam meg Sziszák György, egy helybeli milliomos élettörténetét 10 év alatt 100 millió címmel. Névvel, címmel vállalta a históriát. Jó szívvel gondolok vissza A hűség horgonya című, szintén tavalyi munkámra is: Újpest történetét is felkérésre írtam. Ahhoz „felkészülésre” bőven elég volt az öt vagy hat darab könyv, amelyet kaptam a várostól. Ezt a hagyományt folytatnám, ha bármelyik város megkeres, szívesen feldolgozom a történetüket. Úgy érzem, Újpest jól járt, mert ki sem jött az első löket a nyomdából, már rendeltek még néhány ezret. A város számtalan példányt vásárolt meg, hogy azokat iskoláknak, könyvtáraknak szétoszthassa.

– Jól fogynak az ilyesféle történelmi regények?
– Igen, Magyar királyok és uralkodók, valamint Magyar királynék és nagyasszonyok alcímmel is írtam sorozatot az elmúlt években. Kilenc kötet fér egy díszdobozba, de huszonhatot írtam, így a kiadóm megkért, gyorsan írjak még egyet, így kormányzókról is írtam. Ez is azt mutatja, hogy van rá igény, a Magyar Posta hírlapterjesztő is beállt mögé, kéthetente kellett kihozni egy újabb munkát. A míves kivitelezéséért díjat is kapott, de nem vehettem át, mert titokban tartottuk, hogy én vagyok a szerző. Azért nem az én nevemen, hanem különböző álneveken jelentek meg, mert a kiadó attól félt, a történészek majd ránk rohannak és lőni kezdenek. A honlapomon, a könyvlistámon is sokáig az állt, hogy az ikszedik számú könyv a kiadóval történt megegyezés alapján később kerül fel az összes művemet pontos adatokkal bemutató listára.

– A történészek nem szálltak rá Önre a sorozat miatt, viszont a roboraptor blog szerzője az Őrült regény című 2015-ös félig-meddig önéletrajzi kötete kapcsán azt írta, „a könyvnek üvöltően rossz a humora.” Vicces embernek tartja magát?
– Én nagyon vicces ember vagyok, bár lehet, ez sokakat meglepne. A magánéletben folyamatosan vicceket mesélek addig, amíg el nem felejtem azokat. Mellesleg nagy kabaréhallgató vagyok.

– Két életútinterjú-kötet után nem vágyik arra, hogy megírja a memoárját?
– De, a dolgozószobámban a dossziémban van egy cetlim, amelyre azt írtam, ha lesz elég időm és türelmem, nekiveselkedem a famíliám történetének. A magyarországi svábok nyomoztak a családom után, anyám ága pedig tolnai parasztcsalád, szóval izgalmas lenne. Mostanában néha a feleségemmel közösen írok. Nem egymás mellett ülünk, de a Moretti-sorozatban volt már olyan kötet, ahova ketten voltunk beírva szerzőként. Néha nekem van ötletem, amelyet ő ír meg, máskor én táplálkozom az övéből.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.