Hoppál Péter, akkori kulturális államtitkár egy 2015-ös háttérbeszélgetésen elismerte, hogy az előadó-művészeti taotámogatások rendszere komoly visszaélésekre ad okot. Helyzetjelentése nem volt újdonság, már a törvény 2009-es hatályba lépésekor is tudni lehetett, hogy a taóval sok probléma lesz. Az államtitkár azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, bár a nevesítést diplomatikusan elkerülte, a beszélgetésen nem volt nehéz kitalálni, kire utal a támogatási rendszer legnagyobb tehertételeként.
Az ExperiDance-csoda
A Román Sándor vezette ExperiDance tánctársulat – egészen pontosan a Román Sándor és Vona Tibor tulajdonában lévő Rivalda Stúdió Művészeti Iroda Közhasznú Nonprofit Kft. – az évek során sokmilliárdnyi taotámogatást szerzett, volt olyan esztendő, amikor többet tehettek zsebre, mint az Operaház és az Operettszínház együttesen. Ehhez mindössze arra volt szükségük, hogy egy év alatt 1200 előadást, vagyis naponta átlagban több mint három produkciót állítsanak színpadra. Bár az ExperiDance-t természetesen hivatalosan nem említették, a taotörvény három évvel ezelőtti módosítását éppen Román Sándorék emberfeletti teljesítménye indokolta. Működésük így vélhetően nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kormány végül megszüntesse a kulturális taót.
A megszüntetendő támogatási rendszer lényege az volt, hogy a Magyarországon működő vállalkozások a társasági adójuk (tao) egy részét a sportegyesületek és a filmek támogatása mellett nyilvántartásba vett előadó-művészeti szervezetek számára is felajánlhatták. A törvény eredeti célja szerint a kulturális intézmények – színházak, táncegyüttesek, zenekarok – így kiegészítő bevételhez juthattak, mivel azonban a tao megjelenésével párhuzamosan nagyjából ugyanakkora összeggel csökkentették a fenntartói – állami és önkormányzati – támogatásokat, a tao a kulturális szervezetek költségvetésének pótolhatatlan részévé, működésük zálogává vált.
A tao kijátszása
A rendszer azonban több módszerrel is könnyedén kijátszhatónak bizonyult. Az első a jegybevétel után felvehető támogatás feltornázása. Az arra jogosult kulturális szervezetek az évi nettó jegyárbevételük legfeljebb 80 százalékáig vehetik igénybe a taót, vagyis egy 1000 forintért eladott jegy után 800 forintot kaphatnak a magyarországi vállalkozások adójából. Ettől nem függetlenül szaporodtak el látványosan a világ körüli turnék egyes társulatok körében. Egy távoli kontinens ismeretlen színpadán aratott elsöprő siker a taoigénylések jogosságát vizsgáló Előadó-művészeti Iroda számára ellenőrizhetetlen maradt, az itt eladott jegyek után így a művészeti szervezetek gyakorlatilag annyi pénzt vehettek fel, amennyit akartak. 2013-ban ezen visszaélések kiszűrése miatt szigorítottak a törvényen, onnantól már csak az európai gazdasági térség országaiban bemutatott előadások jegybevétele után lehetett taót igényelni.
Szőcs a múlton mereng, L. Simon több Guettát akar – Magyar Hang
Jelenlegi és egykori fideszes kulturális államtitkárok sorolták a sérelmeiket a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Nem kevésbé volt kreatív módszer a visszaosztás, amikor az adóját felajánló cég jelentős összeggel segítette a művészeti szervezet munkáját, amely cserébe visszafolyatta a támogatás egy részét a támogatónak. Erre az elmúlt évtizedben komplett iparág épült. Akárcsak a jutalék-rendszerre. Számos cég vállalta, hogy a kulturális intézmények helyett összeszedi a működésükhöz szükséges taotámogatást, ezért pedig néhány százaléknyi jutalékot kértek csupán – ami az évek során szépen felszaladt akár 50 százalékra is. Ezzel a nagylelkű gesztussal mindössze az volt a probléma, hogy így, a cégek kasszájába csurgó társasági adóval, magánemberek tehettek zsebre jelentős mennyiségű közpénzt.
Fiktív színházak
A támogatási rendszert több művész már a bevezetésétől fogva hevesen ellenezte. A leghangosabban talán Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója tiltakozott a tao ellen. – 2018-ban „világosan látszik, az előadó-művészeti szervezetek nagy része a tao manipulációjára jött létre. Ez szégyen” – fogalmazott a direktor a Népszavának augusztusban. A lap emlékeztetett rá, hogy amíg 2010-ben 126 regisztrált előadó-művészeti szervezet 6,5 milliárdos taotámogatást vihetett haza, 2017-ben már 315 szervezet 37,5 milliárdot zsebelt be.
A vélhetően csupán a támogatások megszerzése érdekében alapított szervezetek között találhatunk társulatot (Anonymus Színház), amely angliai fellépések alapján vett fel hatalmas összeget, miközben állítólagos koprodukciós partnere szerint magyar művész nem is szerepelt a produkcióban. De akadt olyan egyesület is (Műhely Produkció), amely három hónap alatt 553 alkalommal mutatott be egy jégtáncshow-t, amelyet az 50 ezres izraeli Eilat városában összesen 387 ezren néztek meg – írta meg a G7. A gazdasági online portál cikkében rámutatott, a nemzetközi koprodukciókban résztvevő magyar társulatok a teljes jegybevétel után igényelhették a taót, függetlenül attól, hogy mekkora részét képezték az előadásnak. Az Index számításai szerint 2017-ben 5,6 milliárd forint vándorolt fiktív színházakhoz, amelyeket kizárólag a tao megszerzésére alapítottak. Hiába jelentek meg azonban a sajtóban folyamatosan azon társulatok nevei, amelyek feltehetően csaltak a taóval, egyik ügyben sem indult hatósági vizsgálat.
Lövészárkok felett átívelő egyetértés
A visszaélések, és azok felderítetlensége miatt is alakult ki a politikai lövészárkok felett átívelő egyetértés a szakmai szereplők között a tao rendszerének megreformálásáról. Vagy épp a megszüntetéséről, amely mellett Vidnyánszky Attila kardoskodott. Végül a Nemzeti Színház vezetőjének álláspontja győzedelmeskedett, Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti kormányinfón bejelentette, jelenlegi formájában biztosan megszűnik az előadó-művészeti tao. Bár a rendszer hibáit szinte mindenki elismerte, a drasztikus váltás meglepte a színházi vezetőket, hiszen a bejelentést megelőzően a kormány nem folytatott érdemi egyeztetést a szakmai szervezetekkel.
Megkeresésünkre, hogy az előadó-művészeti tao megváltoztatása milyen változásokat generálna a Nemzeti Színház életében, Vidnyánszky Attila igazgató igazán cinikusan reagált: – Mindent, amit a taóval kapcsolatban el szerettem volna mondani, az elmúlt 10 évben elmondtam, sokszor, sok helyen – válaszolta megkeresésünkre.
Veszélyben a működés
Természetesen a legtöbb művészeti szervezet nem élt vissza a tao adta lehetőségekkel, hanem a támogatási rendszer eredeti céljainak megfelelően használta fel a pénzt. Most ők is kilátástalan helyzetbe kerülhetnek, ahogy a támogatási forma eltörlését még a nagyobb színházak is megérzik majd. Azok a magánszínházak, amelyek nem kapnak állami támogatást – az Átrium, a Rózsavölgyi Szalon, az Orlai Produkciós Iroda –, csak a jegybevételre, és az azután igényelhető taóra támaszkodhatnak, számukra a támogatás eltörlése a működés veszélyeztetését jelentheti.
– A tao a költségvetésünk negyven százalékát jelenti, ha ez a jegyártámogatás kiesik, minimum nyolcvan százalékkal kell megemelni a jegyárakat, aminek eredményeként az előadásszám drasztikusan csökkenni fog. Eddig évente 10-12 bemutatót tartottunk, de ha mindez tényleg megtörténik, egy évadban maximum 2-4 új darabot tudunk majd csak műsorra tűzni, mivel ennyit tudunk finanszírozni egy jegyártámogatás nélküli rendszerben. Nem is beszélve arról, hogy a támogatás megszűnése miatt több darabot is le kell venni a repertoárról, amivel a színészek, színházi háttérdolgozók egzisztenciája is veszélybe kerül és a budapesti műsorkínálat is szűkülni fog. A fő probléma jelenleg, hogy a 2018-as műsortervet, előadások és bemutatók számát a vidéki vendégelőadások számát a színházak a taotámogatások fényében alakították ki és vállalták el, viszont a rendszer váratlan megszüntetésével ex-lex állapot alakulhat ki. A 2018 év taóját 2019-ben kellene megkapnunk, de ezt így utólagosan vonnák meg tőlünk – hívta fel a figyelmet Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője.
A félelem megeszi a lelket – Magyar Hang
A politika mindig beleszólt az emberek magánéletébe. Volt idő, amikor szerelmeket, családokat szakítottak szét. Erről is szól a Varsói melódia című előadás.
– Egy politikai akaratnak köszönhetően több magán- és független színház, produkciós iroda kerülhet most nehéz helyzetbe, pedig ezek az intézmények magas minőségű produkciókkal igazolták a létjogosultságukat mind a nézők, mind a szakma előtt. Magyarországon az elmúlt években virágzott a színházművészet, a prózai színház fel tudta venni a versenyt a zenéssel. Azt gondolom, a kultúrpolitika feladata az lenne, hogy mindez megmaradjon egy új konstrukcióban is – fogalmazott Orlai Tibor.
De hogy nem csupán a magánszínházak és a független társulatok szenvedik majd meg a tao hiányát. Erre jó példa Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház igazgatójának előrejelzése. A direktor a 24.hu-nak adott interjújában elmondta, színháza költségvetésének 20 százalékát adja a tao, ennek kiesése egyik játszóhelyük, a Kamra bezárásával járna.
Kell egy tükör, amibe bele tudok nézni – Máté Gábor-interjú – Magyar Hang
A Katona József Színház igazgatója a zaklatási botrányok elmaradt hatásáról, a társadalomkritikáról és az ötvenes éveket idéző listázásokról.
A korábbi támogatási rendszer ugyanakkor nem vész el teljesen Gulyás Gergely bejelentése alapján. – Az eddigi ráfordítások nem csökkennek, a forrásokat a kormány jövőre is biztosítja, de nem ebben a formában, nem ebben a rendszerben – fogalmazott a miniszter. Gulyás hozzátette, bár a forrást nem kívánják csökkenteni, jó lenne, ha arról pályázati formában vagy egyéb világos, megismerhető szempontok alapján döntene az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Kiszolgáltatott helyzet
Tarlós István, Budapest főpolgármestere a Népszavának kedden elmondta, nem ért egyet a döntéssel, hogy a kormány teljesen megszüntesse a kulturális taotámogatást. – Azt fogom kérni miniszterelnök úrtól, amikor találkozunk, hogy a kormány ne generálisan szankcionáljon, ha valamilyen rendellenességet észlel a kulturális taotámogatások esetében, hanem ha konkrét esetek jutnak a tudomására, akkor ezekben járjon el. És azt is kérem majd, hogy a budapesti színházak esetében a kulturális taotámogatások értékét továbbra is deklaráltan garantálja” – nyilatkozta a lapnak Tarlós István. Szerinte „a pályázati rendszer kiszámíthatatlan követelményei miatt pénzügyileg tervezhetetlenné válnának a színházi évadok, ez pedig nem engedhető meg.”
A tao kritikusai abban jórészt egyetértettek, hogy a támogatási forma részben független volt a politikától. Amennyiben a Gulyás Gergely által felvázolt forgatókönyv valósul meg, és a társasági adóból befolyó összeg elosztásáról egy központi szerv dönt, akkor a támogatási rendszer a kultúrpolitika bármire felhasználható eszközévé válik. Erre hívta fel a figyelmet az Indexnek adott interjújában Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója is: „Ha megszüntetik (a taót), akkor ennek a kétarcú képződménynek a vonzó oldala is elvész. A támogatás elosztása egészében a kultúrpolitika hatásköre lesz, ami kiszolgáltatottabbá teszi a színházakat.”
