Aktákban gyűlnek a bűnök, hogy ne maradjon minden következmények nélkül

Dragomán György (Fotó: Farkas Norbert) Dragomán György (Fotó: Farkas Norbert)

Tisztáznunk kell a korábbi rendszerek bűneit, különben csak saját magunkat traumatizáljuk – vallja Dragomán György, akinek Rendszerújra címmel jelent meg legújabb novelláskötete. A szerzővel a Margó Irodalmi Fesztiválon beszélgettünk. Részletek a Magyar Hang 25. számában megjelent interjúból!

Hirdetés

– Rendszerváltásokról és határátlépésekről szóló novellái jelentek meg most a Rendszerújra című kötetében. De már a Máglya is a román szocializmuson való túllépés lehetőségeiről szólt. Arról, sikerült-e feldolgozni a múlt bűneit, el lehet-e felejteni őket. Egyik fő kérdésünk lehet e tekintetben Corneliu Poromboiu vígjátékának címe: Volt-e vagy sem? És tényleg, volt román forradalom?
– Nemcsak az a kérdés, hogy forradalomnak lehet-e nevezni, hanem hogy egyáltalán mi volt. Mi történt Romániában, mi zajlott Magyarországon. Végül is az a dolgunk, hogy megpróbáljuk feltenni ezt a kérdést. A jelen nem változik ebből a szempontból, mi változunk. De én nem vagyok történelmi író, nem akarok igazságot tenni vagy megmondani, mi a valóság. Én mesélek. És talán ha elolvassák, amiket mesélek, az kicsit változtat is az embereken. A jó könyvektől maximum ezt várhatjuk el.

Legelő szamár és vizeletszag – ez maradt Ceausescu gigantikus stadionjából – Magyar Hang

Scornicesti, a faluból lett város hatalmasat fejlődött Nicolae Ceausescu uralkodása idején, de aztán visszanyalt a fagyi…

– Lehetséges az elszámoltatás, ha már a többség a rendszer részévé vált?
– Már ha egyáltalán akar valaki elszámoltatást. Az ellenállás célja mindig, hogy az ember szabadon élhessen. És egy barátom fogalmazott úgy, hogy mikor kiszabadultak az egészből, nem akart többet ezzel foglalkozni. Azt mondta, nem azért harcoltunk, hogy megbeszélhessük, ki mit csinált kivel. Úgy akartunk élni, hogy ne kelljen ezeken a dolgokon töprengeni. De neki is be kellett látnia, hogy nem lehet az egész mellett szó nélkül elmenni. Tisztázni kell, mi történt, különben csak saját magunkat traumatizáljuk. Fontos, hogy ne bennünk éljen tovább az egész. Ada Mileának van egy száma, amit nagyon szeretek, arról szól, hogy Ceausescu nem halt meg. Mindent ahhoz mérve csinálunk, hogy már nincs velünk, és ettől van velünk. Az is veszélyes, ha így benne ragadunk a múltban.

– A következménynélküliség viszont csak még nagyobb apátiát hozhat magával. Napjainkban is tapasztaljuk ezt például a korrupciós ügyeket illetően. De a korrupció tarol Romániában is, csak ott épp van egy korrupcióellenes ügynökség, a DNA, amely ezt hivatott üldözni. Erősíti a rendszerbe vetett bizalmat, ha látjuk, hogy keresztül-kasul behálózza a bűnözés, de azért végül nem ússzák meg a tettesek?
– Az én gyerekkoromban a korrupció a rendszer része volt, gyakorlatilag a pénz szerepét vette át. És a rendszer szerette volna azt is, hogy mi is korruptak legyünk, neki az csak jó. Ma már fontos, hogy ezek az emberek tudják: amit tesznek, nem maradhat következmények nélkül.

„Félrevezető lehetne, ha az olvasók az írók politikai nézetei alapján választanának könyvet”

Nincs összefüggés a mű, illetve a szerző politikai nézetei vagy kegyeltségi szintje között – mondja Tompa Andrea. Interjú.

Szíriában most nem lehet mit kezdeni az ott elkövetett bűnökkel. De létrehoztak egy intézményt, amely nem tesz mást, mint bizonyítékokat gyűjt. Bíróság előtt megálló ügyiratokat készít arra az esetre, hátha egyszer lehetőség lesz ezeket felhasználni. Aktákban gyűlnek a bűnök, esélyt adva arra, hogy ne maradjon minden következmények nélkül. Fontos megjegyezni, hogy mi történt, még ha nem tudunk azonnal igazságot is tenni.

– Lehet úgy élni, hogy elfogadjuk: sorra jegyezzük fel a bűnöket, de következmény talán majd egyszer lesz?
– Volt már erre példa a történelemben. Így telt a gyerekkorom. Aztán vége lett. De ha nem lehet teljes igazságot tenni, akkor csak folytatjuk az ő munkájukat.

Határátlépésekről, szabadságról, az elmaradt forradalmakról, Ceausescu Romániájáról, Ady Endre támadásáról és a Petőfi Irodalmi Múzeum további sorsáról is kérdeztük Dragomán Györgyöt, a teljes interjút keresse a Magyar Hang 2018. október 31-én megjelent 25. számában!

Hirdetés

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 25. számban? Itt megnézheti!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.