Idén már a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) és a József Attila Kör (JAK) bevonása nélkül zajlott a pályakezdőknek járó Gérecz Attila-díj odaítélése, szemben a korábbi gyakorlattal. Erről a két éve a JAK által delegált Áfra János írt néhány napja a Facebook-oldalán, hosszan részletezve, hogy nem ért egyet a szakmai párbeszéd lehetőségeinek beszűkítésével. Utóbb hozzátette, az történt, hogy így a 2016-ban kalapban maradt szerzők mellett a Kárpát-medencei Tehetséggondozó (KMTG) friss nomináltjai kerültek a két évente osztott díj jelöltjei közé.
Az elismerést ezúttal Dezső Kata kapta, akitől tavaly jelent meg az Előretolt Helyőrség Íróakadémiánál az Akiket hazavártak. „Az eredménnyel tehát nem az a problémám, hogy Orbán János Dénes mentoráltja, Dezső Kata nyert, hanem az, ahogyan. Innentől a két tény menthetetlenül összeforr. Ez a díjazottra nézve is megalázó, hiszen a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) mentoráltja számára értékesebb lenne már maga a felterjesztés ténye is, ha szakmailag korrekt körülmények közt mérhettük volna meg a kötet teljesítményét, összevetve például Borda Rékáéval, Ferencz Mónikáéval vagy Zilahi Annáéval. De biztosra akartak menni” – jegyezte meg Áfra János az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által odaítélt díj kapcsán.
Utóbbival, tehát hogy biztosra akartak menni, egyet kell értenünk a költővel. Annak sugalmazásával kevésbé, hogy a fentiekkel való összevetésben feltétlenül rosszul jött volna ki Dezső Kata. Olvastuk például A bálna nem motívum című Zilahi-kötetet, az is remek, de Dezső bátran felveheti vele a versenyt. Hozzászólásában Garaczi László is megjegyezte, hogy a szerző verseit nem tartja rossznak, a Revizor pedig ha összességében ugyan negatív, de részben dicsérő kritikát közölt a kötetről. Toroczkay András nem finomkodott, bőven részletezte a könyv gyermekbetegségeit, de nem hallgatta el a pozitívumokat sem. A kritikusok szigorú világában ez számít: emlékezzünk csak, Kálmán C. György milyen keményen írt nemrég a Káli holtakról, miközben Térey János pozíciója nem lehet kétséges számunkra. Dezső Kata figyelmét egyébként Szálinger Balázs hívta fel a KMTG-s pályázatra.
Emiatt is gondoltunk arra, hogy interjút kérünk Dezső Katától, amiben a Gérecz Attila-díj mellett kérdezhetjük az Akiket hazavártakról, a fiatal generáció előretöréséről, a KMTG mentorprogramjáról, irodalmi megosztottságainkról. Kíváncsiak lettünk volna a véleményére a Gérecz-díj körüli tavalyi botrányokról: többen adták vissza az elismerést, miután Follinus Anna beszámolt róla, hogyan zaklatta őt a díjat alapító Kárpáti Kamil. Hasonló esetekről beszélt a nyilvánosság előtt Hajdrák Tímea fotóművész és Oravecz Péter költő. Természetesen az fel sem merült volna, hogy Dezső Katának vissza kellene utasítania a díjat, a metoo-mozgalom korában viszont kíváncsiak voltunk a véleményére a hasonló ügyekről. Már csak azért is, mert kötetében hasonlóan fontos sorokat találunk: „Zománcukat vesztik a nők, / lekopik róluk a 18 karátos ragyogás. / játékosság és a karcsú derék / emlék lesz, és annak is keserű, / úgy a második gyerek körülre megtanulják, / meddig szabad meztelenül örülni /nyári éjszakának vagy eres férfikéznek.”
Megkeresésünkre Dezső Kata azonnal reagált is, pozitív volt és említést tett arról, mikor tartózkodik Budapesten. Nem sokra rá viszont azt kérte tőlünk, folyamodjunk engedélyért a KMTG-hez, illetve Orbán János Déneshez, mert anélkül nem nyilatkozhat. Önmagában ez is szokatlan, mindenesetre a levelet elküldtük, egész pontosan ezt:
„Kedves Orbán János Dénes, Dezső Katától kértem interjút a Gérecz Attila-díjról, az Akiket hazavártak kötetről, a fiatal költőnemzedékről, irodalmi lehetőségekről, a KMTG-ről és annak koncepciójáról, hogy lehetőséget biztosítana olyanoknak, akik eddig nem tudták hallatni a hangjukat. Azt mondta, szívesen élne a lehetőséggel, viszont engedélyt kell kérni a KMTG-től a szerződése miatt, és írjak ez ügyben, szóval emiatt keresem, kérve, hogy ezt az engedélyt kapja meg Dezső Kata.”Ugyanezeket a témákat vetettük fel egyébként a költőnőnek is. Természetesen sok minden eszünkbe jutott a válaszra várva: hogy a milliárdos íróiskolát vezető OJD látni akarná a kérdéseket, esetleg az elkészült interjút kérné be előzetes megtekintésre. Annál meglepőbb volt, amikor az alábbi üzenetet kaptuk tőle:
„Tisztelt Uram! Szó sem lehet róla, hogy engedélyezzük. Hagyjuk ki a pályakezdő fiatalokat a politika mocskos játékából. Üdvözlettel, OJD”Mindez azért is meglepő, mert a fenti témák közt nem találjuk, amelyik a politika mocskos játékait jelentené. Orbán János Dénes netán a jelölés folyamatára utal ezzel? Nem tudni. Annál is megdöbbentőbb ugyanakkor, hogy ezzel az egykori költő saját mentoráltjától vonná meg a nyilvánosságot, érné el, hogy a híre ne jusson el még több olvasóhoz. Ezt elfogadhatatlannak tartjuk, ahogy azt is, hogy kisajátítana egy fiatal tehetséget. (A kötetről hamarosan kritikát is közlünk. Recenziós példányt nyilván nem kérünk a kiadótól, azt megvesszük magunk.)
Természetesen eszünkbe sem jutott volna, hogy Orbán vagy bárki más kellemetlen ügyeit egy elsőkötetes költőn kérjük számon. Nem tett így a 444 sem, mikor nyáron Tusnádfürdőn interjút készített vele és Pejin Leával. Így adódik a kérdés, miért nem tartja Orbán János Dénes elég érettnek a költőt arra, hogy kifejtse a saját véleményét?
