Hetvenhét éves korában meghalt Az utolsó tangó Párizsban rendezője, Bernardo Bertolucci. Az olasz alkotó, aki egyaránt otthon volt érzékeny kamaradrámákban és nagyívű történelmi filmekben, római otthonában hunyt el hétfőn. Minderről a New York Times cikke szerint felesége, Clare Peploe számolt be egy közleményben, a halál okát viszont nem említette.
Ahogy a lap is írja, korai művei a hatvanas-hetvenes évek forradalmi szemléletének jegyében születtek. Nem félt ábrázolni a változó társadalmi és szexuális erkölcsöket, tabutémákat feszegetett és érzékenyen ábrázolta a közelmúlt tragédiáit. A francia újhullámból nyert inspirációt, és bár az olasz traumák megfestése sem esett nehezére, világművésznek tekintette magát. Hamar befogadta Hollywood, Az utolsó császár című 1987-es filmje például mind a kilenc Oscar-díjat elnyerte, amire jelölték. Diadalmaskodott a legjobb film és a legjobb rendező kategóriában is.
A legismertebb műve persze Az utolsó tangó Párizsban (1972) volt, ami egy megözvegyült, középkorú amerikai férfi és egy fiatal francia nő közt kialakult kapcsolatot mutatta be. A filmet sokan éltették szokatlan őszinteségéért és a nemi vonzalom nyílt és pontos ábrázolásáért, míg mások nőgyűlöletet és pornográfiát kiáltották. A botrány még közel ötven évvel később sem ült el: két éve került elő egy 2013-as Bertolucci-interjú, amiben a rendező arról beszélt, hogy szövetkeztek Marlon Brandóval Maria Schneider színésznő ellen. Az erőszakjelenetről ugyanis nem tájékoztatta pontosan Schneidert, mert azt szerette volna, hogy „úgy reagáljon, mint egy nő, nem mint egy színész.” Vittorio Storaro operatőr 2016-ban viszont úgy nyilatkozott, nem volt a valóságban semmiféle erőszak. Ismert ugyanakkor, hogy a 2011-ben elhunyt Schneider többször elmondta, úgy érezte, egy kicsit Brando és Bertolucci is megerőszakolta.
A film a maga idejében is botrányt keltett, végül pedig az olasz Legfelsőbb Bíróság el is rendelte volna az összes kópia megsemmisítését, Bertoluccit pedig négy hónapos felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtotta.
A rendező 1940. március 16-án született Parmában, édesapja pedig a jelentős olasz költő, Attilio Bertolucci volt. Pier Paolo Pasolini támogatásával vágott bele a filmezésbe, első alkotása, A kaszás (1962) útját is ő egyengette. Itt még Jean-Luc Godard és Jean Renoir művészetét vette alapul, míg az 1968-as Partner már Dosztojevszkij A hasonmás című elbeszélését idézte fel. Forgatókönyvíróként kivette a részét az 1968-as Volt egyszer egy vadnyugat sikeréből is. A nagy klasszikusok után a kilencvenes és kétezres években is tovább filmezett, olyan alkotásokat letéve az asztalra, mint A kis Buddha (1993), a Lopott szépség (1996) és az Álmodozók (2003). Utolsó filmje, az Én és te 2012-ben került a mozikba.
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
