Vlad Ivanovnál kevesen értenek jobban az ellentmondásos karakterekhez. A román mozi sztárja látszólag csupa ellenszenves alakot formál meg, mégsem tudunk egyértelmű ítéletet formálni még a filmek végén sem. Van ugyanis a figuráiban valami zavarba ejtő megingathatatlanság, amivel a legnagyobb gazemberségek ellenére is el tudja hitetni: valójában neki van igaza.
Ivanov nevét a 2007-es 4 hónap, 3 hét, 2 nap óta ismerheti a szélesebb közönség, azóta pedig nemcsak román, de amerikai és magyar produkciókban is láthattuk őt. Felbukkant a Toni Erdmannban és az Érettségiben, míg a Kenyeres Bálint-féle Tegnapban és a Napszálltában főszerepeket osztottak rá. Szerepei közt nagyítóval kell keresnünk a szerethető alakokat, mégis könnyen rábír minket, hogy ne őt, sokkal inkább a közeget és a társadalmat hibáztassuk. Mungiu említett 2007-es filmjében illegális abortuszt hajtott végre, fizetségként ráadásul szexuális együttlétet kért a megesett diáklánytól. Mégis érezhető megindultsággal magyarázta: ő nem ítél el senkit, és szóba sem került, hogy a „szívességért” cserébe pénzt várna el.
Aztán volt rendőrfőnök Corneliu Porumboiu Rendészet, nyelvészetében, ahol néhány füves cigiért akart lekapcsoltatni egy kamaszfiút. Beosztottja ettől húzódozott, és arra hivatkozott, hogy a lelkiismerete nem engedi neki. Mire a halálos nyugalmát végig őrző főnök behozatott egy értelmező szótárat, majd kikerestette a lelkiismeret, a törvény, majd az erkölcs fogalmát. A definíciók alapján pedig le is vonta a következtetést: „ez az erkölcsi törvény valami homályos dolog, és magánügy. Te az erkölcsi törvény és a jog közül előbbit választod, ami egy üres frázis.” Persze a megalázó eljárás közben végig a bűnüldözők kötelességére hivatkozott, majd a végén a rajtaütést azzal a megjegyzéssel rendelte el: „csak semmi durvaság, hiszen még gyerekekről van szó.” Megnyerni nem tudott minket a Tegnapban, és legutóbb a Napszálltában sem, még ha elsőre szimpatikusabb figurának is tűnt. Nemes Jeles filmjében Brill Oszkárt alakította, aki hallani sem akar róla, hogy Leiter Írisz (Jakab Juli) a szülei egykori kalapszalonjában vállaljon munkát. Kézenfekvő volt hát, hogy a 13. Román Filmhét miatt Magyarországra érkező Ivanovot ezekről az alkotásokról is kérdezzük.
–Eltérő okokból, de nem volt könnyű egyik említett munka sem – emlékezett vissza a színész. – Kenyeres Bálinttal Marokkóban forgattunk, egy teljesen más kultúrájú országban. Nem volt egyszerű megérteni az ottani mentalitást, ahogy a sivatagban sem bizonyult felhőtlennek a forgatás. Már eleve a borzasztó meleg miatt sem – fűzte hozzá. A Napszálltát már egész másért látta emberpróbáló feladatnak. – László odafordult hozzám, és nagyon kedvesen megkért arra, hogy akkor a szerep kedvéért tanuljak meg magyarul. Nem volt egyszerű feladat – jegyezte meg. A rendező egyébként is szerette megdolgoztatni, mint az a Román Filmhét sajtótájékoztatóján kiderült. Az egyik jelenetben egy nagyon sajátos hangulatot kellett megjelenítenie düh és sírás között. Amikor már úgy érezte, nem tudja jobban átadni az érzést, Nemes Jeles közölte: azért igyekezzen még egy kicsit jobban bevonódnia szerepbe. Látta egyébként már a Saul fiát is, ami megérdemelten lett szerinte Oscar-díjas.
A színész szerint a legtöbb dolog a forgatókönyvön áll vagy bukik, és egy-egy kedvére való szkripttel hamar meg lehet őt győzni. Van, hogy egész pontosan 45 perc alatt. Ennyi kellett neki, hogy a Rendészet, nyelvészetre rábólintson, pedig Porumboiu nem épp főszereppel kecsegtette. – Azzal keresett meg, hogy „Vlad, 25 percet játszol csak a film legvégén, de te leszel a legfontosabb.” Lementem a parkba, elolvastam a forgatókönyvet, majd szóltam is, hogy örömmel vállalnám – idézte fel a sajtótájékoztatón. Lapunknak hozzátette, Porumboiu-val egyébként nagyon más dolgozni, mint a 4 hónap...-ért Arany Pálmát átvevő Mungiu-val. – Utóbbi erőteljesen koncentrál a munkára, a forgatás alatt nagy csend veszi körül, nem szabad megzavarni, ahogy a színészektől is nagy fegyelmet vár el. Porumboiu jóval lazábban viszonyul az egészhez, kevésbé veszi olyan szigorúan az egészet – jegyezte meg.
A kortárs román film legfontosabb alkotói közt mindenképp ott van a két rendező. Mungiu az elmúlt években készített már sokkoló ördögűzős drámát (Dombokon túl) és a korrupciót tematizáló társadalmi látleletet (Érettségi), míg Porumboiu a román forradalom emlékezetét kutató vígjátékot (Forradalmárok – Volt-e vagy sem?). De Ivanov nemcsak velük, hanem napjaink legjobb román rendezőinek majd' mindegyikével dolgozott már. Szerepelt többek közt Cãlin Peter Netzer-nél (Anyai szív), de nem maradhatott ki Radu Muntean (Az alsó szomszéd), Bogdan Mirica (Kutyák) és Maren Ade (Toni Erdmann) sem. A pár éve szintén a Román Filmhéten járt Adrien Titieni mellett talán Ivanov az egyik legtöbbet foglalkoztatott férfi színész az országban. De nemzetközi ismertsége is jelentős: Jim Carreyvel szerepelt nemrég egy filmben (Sötét bűnök), és a Variety-nek adott interjút.
Alakul-változik közben a román film is, az idén Arany Medvét nyert Adina Pintilie-filmet már nehéz összevetni olyan konyhaasztal mellett játszódó családi drámákkal, mint a Mindenki a mennybe megy vagy a Sieranevada. A Ne érints meg! esetében sokan provokációt is kiáltottak, bár mi jobb véleménnyel voltunk a kész alkotásról. Kérdésünkre egyébként Ivanov megjegyezte: nem az számít, hogy egy film provokatív-e vagy sem, hanem hogy mennyire tudja megérinteni a nézőt. Pintilie filmje a címével ellentétben őt meg tudta, és örült az Arany Medvének is. Más jellegű a színész új filmje, az Urániában is bemutatott Egy lépéssel az angyalok mögött. Ivanov szerint ez a megszokott román drámák helyett jobban hasonlít az amerikai produkciókra. Hogy miben? – A román realizmus jobban épít a hosszú beállításokra, míg dialógus kevés akad. Ezzel szemben itt sokkal gyakoribb vágásokkal találkozunk, míg a szereplők végigbeszélik a filmet – sorolta lapunknak. Egy amerikai rendező szavai szerint azzal érzékeltette a két nemzet filmjei közti különbséget: „tehetséges színészek vagytok ti, románok, de túl sokat mozogtok a képben.” Az Egy lépéssel az angyalok mögött-ben egy ortodox szeminárium papját alakítja, aki hol túlzott nyájasságával, máskor könyörtelenségével nyűgözi le a nézőt. Megint a jól ismert Ivanov-figura.
Az egyébként a színészt is meglepte, hogy ennyi negatív karaktert osztanak rá, de mostanra hozzá is szokott, hogy ezt látják belé a rendezők. A közönség reakciói viszont az elején kisebb sokként érték. A 4 hónap… bemutatása után nem sokkal esett meg vele, hogy az utcán sétálva egyszer csak egy idősebb nő állította meg őt. – Bárgyún rámosolyogtam, ahogy mi színészek egy ismeretlen felé szoktunk, ő viszont csak állt, és nézett hosszan. Majd szomorúan annyit mondott, hogy „gyűlölöm magát”, és ment is tovább. Akkor döbbentem rá, mekkora hatással tud lenni egy film – elevenítette fel.
