HIRDETÉS
Kezdőlap Kultúra Életről, halá...

Életről, halálról és dundi parasztokról – évtizedek óta nem volt ilyen fontos művészeti esemény

HIRDETÉS

Először és vélhetően utoljára láthatjuk egyben a németalföldi mester, idősebb Pieter Bruegel majdnem teljes életművét. A Bécsi Szépművészeti Múzeum kiállításának egyetlen hibája a festőművész népszerűsége.

Irány, Bécs!

HIRDETÉS

Ebben tényleg ott van minden, a halál, az élet, és ezek a dundi parasztok – lelkendezett egy idős úr mellettem a feleségének. Pieter Bruegel egyik festménye előtt álltunk a Bécsi Szépművészeti Múzeumban (KHM), a németalföldi mester halálának közelgő 450. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon. A zsúfolásig telt teremben, abban a pillanatban legalább fél tucat művészettörténész beszélt egyszerre, beavatva csoportjaikat Bruegel képeinek rejtelmeibe, de olyan tömören talán egyikük sem tudta összefoglalni a festőművész világát, mint a mellettem álló úr. Élet, halál és dundi parasztok.

Idősebb Pieter Bruegel, a németalföldi reneszánsz legnagyobb hatású festője 1569 szeptemberében hunyt el. A 2019-ben esedékes évforduló tiszteletére művei legjelentősebb őrzője, a bécsi KHM nagyszabású tárlatot rendezett. Most először láthatjuk egyben Bruegel majdnem összes festményét – és feltehetően utoljára. A képek állapotát és az utaztatás kockázatát figyelembe véve várhatóan egyetlen múzeum sem vállal még egy, a bécsihez hasonlóan átfogó kiállítást. Az október elején nyílt és január 13-áig látható tárlat emiatt is az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb művészeti eseménye, amelyért nem is kell a világ másik végére utaznunk.

„Paraszt Bruegel”

Pieter Bruegel a képei tematikájának hála, és kiemelendő a szintén festőművész leszármazottai, mindenekelőtt fiai, ifjabb Pieter Brueghel és idősebb Jan Brueghel (ők már jellemzően h-val írták a nevüket) köréből, állandó eposzi jelzőt kapott: „Paraszt Bruegel”. Az itáliai mesterek fennkölt művészetéhez mérve az elnevezés első hallásra talán lealacsonyítónak tűnhet, ám remekül mutat rá a festő munkásságának azon vonására, amelynek köszönhetően Bruegelt ma nem túlzás a legjelentősebb alkotók között emlegetni. A flamand mester nem idealizált, nem a magasból nézett le, festményein elvegyült a tömegben, a tekintete egy volt a sok közül, és mégis jóval több annál. Hiszen ő észrevette a látványban az egyediséget, és képes volt abban megragadni az általánost: magát az embert. Talán senki sem került olyan közel a festményein az emberhez, mint Bruegel.

Életéről jóval kevesebbet tudunk, mint az életművéről. Valamikor 1525 és 1530 között született a Brabanti Hercegséghez tartozó Bredában (a mai Hollandia területén). Pieter Coecke van Aelst antwerpeni műhelyében tanult, majd 1551-től már önálló művészként jegyezte be a városi festőcéh. 1552 és 1554 között itáliai utazást tett – az Alpokon át –, majd Antwerpenbe visszatérve Hieronymus Cock, Észak-Európa akkor legjelentősebb kiadójának dolgozott. 1563-ban feleségül vette mestere lányát, Maykent, akivel Brüszszelbe költöztek. Bruegel itt halt meg 1569. szeptember 9-én.

HIRDETÉS

Egy „magyar” kép hiányzik

Képei már életében nagy népszerűségnek örvendtek, bár a szakmai kritika eleinte csupán Hieronymus Bosch követőjeként tekintett Bruegelre, a gazdag műkedvelőket azonban ez sem rettentette el, festményei kivétel nélkül gazdára leltek. Lelkes gyűjtői között találjuk a következő évszázad nagy flamand művészét, Peter Paul Rubenst és II. Rudolf német–római császárt (I. Rudolf néven magyar királyt). A Habsburg uralkodó szenvedélyének és jó ízlésének hála ma a KHM rendelkezik a legjelentősebb Bruegel-gyűjteménnyel a világon.

A bécsi múzeumban őrzött tucatnyi festmény és metszet mellé az október 2-án nyílt kiállításra számos intézményből és magángyűjteményből érkeztek alkotások, Amszterdamtól Londonig, Brüsszeltől Washingtonig. Bruegel összes festményének csaknem kétharmadát, egyéb munkáinak pedig a felét láthatjuk a KHM-ben.

Az átfogó a tárlaton azért így is akadnak fájó hiányok, köztük a Szépművészeti Múzeumban őrzött Keresztelő Szent János prédikációja című alkotás, amelynek helyén rövid felirat tudatja a látogatóval, hogy a képet a magyar állam nem engedte el Bécsbe. A festmény kivitelét a Miniszterelnökség tiltotta meg, a mű tulajdonjogi hátterének tisztázatlansága miatt. A németalföldi mester egyik legismertebb képéért évtizedek óta harcolt a Batthyány család. Lázár János 2016-os miniszteri döntése értelmében a mű visszaadhatóvá vált, mivel az állam nem tudja bizonyítani a tulajdonosi jogviszonyát, ezt azonban egyelőre az örökösök sem tették meg, így nem rendeződött a mű helyzete. Olyannyira, hogy időközben a festményért bejelentkezett a Batthyány család güssingi (németújvári) várát és a vagyontárgyait kezelő burgenlandi Stiftung Güssing alapítvány is. A magyar hatóságok vélhetően emiatt akadályozták meg, hogy az alkotás átlépje az osztrák határt.

Pillanatnyi megnyugvás sincs

A hiányérzetet ugyanakkor gyorsan elűzi a mesterművek már-már feldolgozhatatlan bősége. A múzeumi térben általában jótékonyan hatnak a kevésbé fajsúlyos, könnyebben emészthető alkotások a remekművek mellett, segítenek oldani a teljes odaadást igénylő munkák keltette belső feszültséget. Erre a KHM tárlatán ne nagyon számítsunk, a kiállított közel 100 száz festmény és metszet pillanatnyi megnyugvást sem hagy, egyik képet sem ugorhatjuk át szívfájdalom nélkül. Akadnak azonban olyan művek, amelyek még ebből a közegből is kiviláglanak.

A Vadászok a hóban című festmény Bruegel évszakokat megjelenítő hatrészes sorozatának darabja. A kép egy vadászatból hazatérő csapatot ábrázol, a kutyák gyűrűjében, jókora lándzsákkal a vállukon menetelő férfiak bokáig süllyednek a hóban, leszegett fejük és görnyedt tartásuk kudarcról árulkodik, amit az egyik vadász vállán lógó szerény zsákmány, egyetlen apró róka is megerősít. Mély nyomuk a hótakaróban akár megalázottságuk és reménytelenségük jele is lehet, életük kiszolgáltatott a természetnek, amely bármikor magába nyelheti őket. Nehézkes, sötét tónusú alakjaik előtt azonban megnyílik a világ, téli völgy látványa tárul elénk: a befagyott tavakon korcsolyázó emberekkel. A táj mögöttük az Alpok hegycsúcsait idézi, emberábrázolása mellett Bruegel az aprólékos precizitással megalkotott tájképeinek köszönhetően vált világszerte ismertté.

A mozivásznon

A halál és az újjáéledés, a világba vetettség okozta szorongás és a felszabadult játék egymásba fordulása ellenállhatatlanná teszi a téli vadászatot felelevenítő alkotást. A fagyba dermedt természet, és a természetbe zárt ember megjelenítése időtlenséggel jutalmazza a festményt, amely koroktól függetlenül mutatja be a létezés küzdelmét. Talán épp ez a vonás ragadta meg az orosz rendezőt, Andrej Tarkovszkijt is, aki a Solaris és a Tükör című filmjeiben is megidézte Bruegel alkotásának képi világát.

HIRDETÉS
Vadászok a hóban, 1565, Bécs, Kunshistoriches Museum (Forrás: Wikipédia)
Vadászok a hóban, 1565, Bécs, Kunshistoriches Museum (Forrás: Wikipédia)

Ugyancsak a mozivásznon láthattuk viszont Bruegel a kiállításon szereplő egy másik festményét. Lech Majevski lengyel rendező a Keresztút című képből forgatott filmet, nem is akárhogy: a Malom és kereszt a legapróbb részletekig ragaszkodik a németalföldi mester világához, figuráról figurára járva végig Krisztus szenvedésének útját. Bruegel alkotásainak részletgazdagsága valóban filmre kívánkozik. Féktelen mesélőkedvének egyik legkézenfekvőbb példája a Gyermekjátékok című festmény, amely a legkülönfélébb szórakozási formákat eleveníti meg a szemünk előtt, tucatnyi apró mesét életre keltve.

Társadalomkritikából horror

Hasonlóan zsúfolt, ám lényegesen ironikusabb mű a Farsang és böjt harca, amely szatirikus formában jeleníti meg az emberben lakozó ellentétes erők küzdelmét. Egyik oldalt egy malacfejjel ékesített hordón lovagló bacchusi alak, kezében nyársra szúrt húsok, vele szemben egy csontsovány, halott arcú figura, kezében lapáttal, azon két hering. A farsang és a böjt a hagyomány szerint vízkeresztkor és húshagyókedden csap össze, előbbi ütközetben a karneváli erők diadalmaskodnak, másodjára azonban az önmegtartóztatás csapatai kerekednek felül.

Farsang és böjt harca, 1562, Bécs, Kunsthistorisches Museum (Forrás: Wikipédia)
Farsang és böjt harca, 1562, Bécs, Kunsthistorisches Museum (Forrás: Wikipédia)

A részletgazdagságot megőrzi, ám a társadalomkritika irányából a horror felé tesz nagy lépést a Halál diadala című kép. A festmény Bruegel elődje, és felfedezettje, Hieronymus Bosch hatását mutatja, a rémisztő látomás a halál apoteózisa, pátosz helyett azonban mindent áthat a borzalom. A pokol anatómiáját látjuk a Delle Gruet című festményen is, amely a hasonló képi világ mellett a harcos amazon alakjában már főszereplőt is kreál, a nőt, aki – egy flamand közmondás alapján – alámerült a halál birodalmába, de sértetlenül tért vissza onnan.

Bruegel vallásos munkái azonban nem merülnek ki az ijesztgetésben. Képein a már említett Kálváriát, Krisztus feltámadását, Szent Pál megtérését, Szűz Mária halálát, és a Bábel tornyát egyaránt megjelenítette, akárcsak a Háromkirályok imádását is, amelynek több festményt is szentelt, ezek közül kettőt láthatunk Bécsben.

Megteremti, újraalkotja az embert

Nem meglepő, hogy Bruegel egyszerűen „hazavitte” a témát, hiszen mindent a környezete vizualitásából eredeztetett. Képein a mindennapok egyszerűsége jelenti a világ teljességét. Talán legszebb példája ennek az alkotói attitűdnek a Parasztlakodalom című festmény, amely falusi esküvőt mutat be annak minden puritanizmusával. A pompa és az emelkedettség hiánya az idealizmustól megfosztott embert állítja elénk, amely hibáival, félelmeivel és kisszerűségével együtt, éppen ezek miatt válik elevenné. Képein Bruegel megteremti, újraalkotja az embert, ami a XVI. század egyház-szakadással, vallásháborúkkal terhelt, a reneszánszot a barokkal összekötő manierizmus átmeneti időszakában egyszerre volt szükségszerű és forradalmi tett.

Parasztlakodalom, 1568, Bécs, Kunsthistorisches Museum (Forrás: Wikipédia)
Parasztlakodalom, 1568, Bécs, Kunsthistorisches Museum (Forrás: Wikipédia)

A bécsi kiállítás nem éri be a gazdag gyűjtemény bemutatásával, átfogó képet ad Bruegel koráról és alkotói módszeréről is. Megtudhatjuk, hogy milyen technikával festett, milyen anyagokat használt, ahogy azt is, hogy a képein szereplő figurák hogyan élhettek a valóságban, miből ettek, miből ittak, és hogyan értelmezték az őket körülvevő világot. A KHM tárlatának egyetlen hibája Bruegel népszerűsége: a tömeg miatt alig lehet elmélyülni a képekben, a pozícióharc közben ugyanis könnyen elvész a művészet szemlélésének már-már szakrális áhítata. Persze a profán értelmezés is gyöngyszemeket rejt, hiszen mi másról szól a létezés küzdelme, ha nem az életről, a halálról, és rólunk, dundi parasztokról?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 24. számában jelent meg, 2018. október 26-án.

HIRDETÉS

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 24. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

29,084lájkolóTetszik
2,661követőKövetés
17,700feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Robban a „cigányplutónium” – Magyar Hang-ajánló

Bogdán László-interjú, a Borkai-botrány háttere, nádirtás és ingatlanbiznisz a Balatonnál. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Az ellenzék a pályán van

A mostani választás üzenete egyértelmű: a történelem Magyarországon sem ért véget, a Fidesz verhető, az Orbán-rendszer sebezhető.