A tanú én vagyok. Bacsó Péter, az ötven éve, elkészültekor be nem mutatott kultuszfilm rendezője mondta ezt magáról. Másszor egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Rákosi-rendszer harcos kollaboránsa volt, aki „egy ideig bedőlt az egész kitalációnak”. Paradox módon azonban az ebben az időszakban játszódó, szatíra műfajába sorolható főművében, A tanúban pont hogy kitalációból van talán a legkevesebb, noha az abszurd és a groteszk jelenetek alapján épp az ellenkezőjére számítanánk.
Monori Lili, aki a filmben Pelikán elvtárs lányát játssza, lapunknak elmesélte: ma már alighanem kibogozhatatlan, hogy a rengeteg társszerző közül ki írta az egyes poénokat (a stáblistán egyedül Bacsó Péter jegyzi a forgatókönyvet), de két szállóige eredete egészen biztosan ismert.
A rendező egy dramaturgoknak tartott ideológiai fejtágítón hallotta Andics Erzsébet kommunista történésztől – az ÁVH alezredese, Farkas Vladimir anyósától –, hogy „az élet nem habos torta”. Azt pedig, hogy a „határ az égbolt”, a „mi bölcs vezérünk” Rákosi Mátyás mondta. Az „Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd” kezdetű csasztuskát pedig – amelyet Dezső disznó levágásakor énekelt a Pelikán örs – még a fiatal, kortársai által csak szektásan baloldalinak bélyegzett Bacsó írta egy soha el nem készült filmhez, mert – emlékszik vissza a rendező – „jött egy bőrkabátos ember, és a kópiát egy zsákban elvitte”.
„Parragi úr közveszélyessé vált, tehát meg fogjuk fékezni" | Magyar Hang
Hogyan lett a fiatal keresztény újságírás egyik legnagyobb ígéretéből a kommunisták tehetetlen bábja? Egy történet a Magyar Nemzet múltjából.
Bőrkabátosok, azaz ÁVH-sok éppenséggel A tanúban is voltak, „nagy fekete autón” közlekedtek: sanszos, hogy épp Mindszenty József hercegprímás lefoglalt járművén, akiről a film börtönjelenetében bemutatott papot formázhatták. Bástya elvtársat pedig Bacsó Farkas Mihály honvédelmi miniszterről mintázta, aki tényleg kiüríttette az uszodát, amikor lubickolni akart reggelente (ráadásul éppen azt a medencét, ahol a kultuszfilm jeleneteit forgatták). A szocialista szellem vasútjának alapjául pedig az a valóságban is a Vidám Parkba kihelyezett ideologizált vurstli szolgált, ahol Engels gondolatai mentén lehetett végigszáguldani a társadalmi fejlődések különböző stációin.
Pelikán József filmbeli harmadik próbája, a magyarországi narancstermesztés meghonosítása viszonylag közismert tény, Rákosi személyes ambíciója volt ez. Az már viszont kevesek által tudott anekdota, hogy Bacsó maga is kapott Sztálin legnagyobb magyar tanítványától egy narancsot, de nem merte elfogyasztani, inkább remegő kézzel vitte haza a szerelmének – ahogy tette Pelikán elvtárs a minyonnal. Szintén valós élmény alapján került a moziba: Bacsó egykori főnöke, Újhelyi Szilárd – aki megjárta Horthy, Rákosi és Kádár börtöneit, és aki Rajk László mellett Dániel elvtárs „modellje” volt – mesélte, hogy a vallatása során így váltakozott a gonoszság és a kedvesség. Hol süteményt kapott, és szendvicset, hol pedig a talpát verték.
Mindezen valós eseményeken túl a szatirikus mű keletkezése is magán viseli a bornírt, „fokozódó nemzetközi nyomás” alatt lévő diktatúra nyomát. Mint ahogy Francis Ford Coppolának a maffiával kellett egyezkednie, hogy megalkothassa a Keresztapa-trilógiát, úgy Bacsó Péternek muszáj volt magával a párttal konzultálnia, hogy az emberarcú szocializmus hajnalán forgathasson egy filmet az akkor már meghaladottnak hitt 50-es évek lehetetlenül abszurd kommunizmusáról.
Monori Lili: Az öreg Lukács György végigsírta a belső vetítést | Magyar Hang
Első filmje A tanú volt, amelyben Pelikán gátőr lányát alakította. Csak utólag tűnt fel neki, hogy volt benne egy poénja. A teljes interjú!
– 1956 után már senki sem volt kommunista igazából ebben az országban. Szerintem maga Kádár János sem. Úgyhogy amikor megjelent a közbeszédben, hogy emberarcú szocializmus lesz, akkor azok a rendezők, akik hittek az egypártrendszerben, mint például Bacsó is, alig várták, hogy ennek szellemében készíthessenek filmet – emlékezett vissza a Magyar Hang kérésére Monori Lili. A színésznő a forgatásra magára úgy emlékszik vissza, hogy „nagy volt a vidámság”, és nekik nem is tűnt fel, hogy „bevonultunk Csehszlovákiába”.
– Megesett, hogy olyan utasítás jött reggel nyolckor, hogy vége, álljunk le, de Péter tíz órára már kijárta, hogy mégiscsak dolgozhattunk tovább. Nem tudtuk, mi lesz ebből, de mindannyian vállaltuk a következményeket – nyilatkozta korábban Kállai Ferenc a forgatásról, amit valóban többször is leállítottak. Ilyenkor újabb és újabb jeleneteket kértek, a rendező elbeszélése szerint azért, hogy „helyreálljon az ideológiai egyensúly”. Vagyis ha szerepel a filmben egy bolond rákosista, akkor kellett mellé egy pimasz kisnyilas is. Egy ilyen betolásnak köszönhetően jelent meg a vásznon Virág Árpád múltja is: Bacsó állítólag saját gyermekkori emlékeit idézte fel, amikor kitalálta, hogy a kiégett ÁVH-s vezérről derüljön ki, jótékony krumpliosztóként tevékenykedett a második világháború végóráiban.
Ragályi Elemér: Mintha hipnotizálták volna az országot | Magyar Hang
Az Emmy-díjas filmessel politikai propagandáról, a történelmi filmek követeléséről és a világsztárokkal közös munkáról is beszélgettünk. Interjú.
A direktor azonban nem értett egyet a politikai tanácsadó minden döntésével, aki állítólag még a jelenetekbe is besétált, csak hogy leállítsa a forgatást. De nem csak tőle jöttek ukázok: „Egy buta ember, egy miniszter adta nekem az instrukciókat. Pontosan olyan helyzet volt ez, amikor Virág elvtárs adott instrukciókat a filmbeli írónak” – mondta Bacsó A tanú audiokommentárjában annál a jelenetnél, amikor Virág elvtárs felveti az ürgebőrbe varrt dobozok ötletét a koncepciós per forgatókönyvét kidolgozó írónak. Fontos pillanatai ezek a filmnek, és a frenetikus poénokban dúskáló képsorokat képtelenség nevetés nélkül végignézni, ám egy 2015-ös dokumentumfilm után ma már arcunkra fagy a mosoly ennél a résznél. Novák Tamás Cinema Infernójából ugyanis kiderül, hogy a valóságban – azaz Rajk László belügyminiszter koncepciós peréhez kapcsolódóan – is írók szállították a „jeleneteket” a tárgyaláshoz. Így fordulhatott elő, hogy Pálffy György, a per egyik vádlottja szabályosan kijavította a bírót, aki eltért a kikérdezés eredeti menetrendjétől, és kihagyott egy kérdést. Ki tudja, talán innen eredhet A tanúnak az a fordulata, amikor Pelikán még a vallomás megtétele előtt kézhez kapja az ítéletet.
Valós személyen, egészen pontosan Máriássy Juditon alapul A tanú azon karaktere, aki felkészíti a pösze gátőrt a szereplésre. Ő nem csak besúgó volt, hanem felesége Máriássy Félixnek – aki ugyancsak jelentett, valamint rendezőként maga is végigkísérte a helyszínen a Rajk-pert. Egészen Pálffy korrekciójáig: ekkor ugyanis elájult, és nem követte már a tárgyalásokat. A propagandacélokra szánt „dokumentumfilm” így is elkészült, sőt: a hatalom játékfilmet is rendelt a Magyar Filmiroda nyomdokába lépett Mafirttól Rajkról és bandájáról. Aczél Tamás Sztálin-díjas író Összeesküvők címmel le is adta az anyagot, maga Rákosi Mátyás is felbukkant volna a műben. A kor uszító filmhíradóit is gyártó Mafirt művészeti vezetője pedig Both Béla volt, aki A tanúban mint Bástya elvtárs szerepelt.
Jóvá is hagyták a művet: nem más látta el kísérőlevéllel, mint az akkor a Mafirt alkalmazásában álló Bacsó Péter. Így aztán már inkább bizarr, mint vicces a címbéli szállóige. A rendező egyébként fő műve audiokommentárjában úgy fogalmaz: „feladatul kapta” az újravágásnál, hogy emelje el minél jobban a Rajk-ügytől a filmet. Ezért nem olyan hangsúlyos a bitófa a csúcsjelenetben, és persze ezért nincs akasztás sem. Az Összeesküvők ugyanúgy a „nemzetközi helyzet” miatt nem készült el, amiért a A tanú egy évtizedre dobozba került: előbbinél Sztálin 1953-as halála, utóbbinál a már említett 1968-as csehszlovákiai bevonulás szólt közbe.
A tanú felújított előzetes
Pelikán József nemcsak vérbeli kommunista, aki elvbarátaival küzdelmes éveken van túl, hanem gátőr is, feladatát pedig e téren is lelkiismeretesen végzi. Ebbéli minőségében akad össze egy orvhorgásszal, akiről kiderül, hogy nem más, mint régi harcostársa, jelenlegi miniszter. Ám épp barátja buktatja le Pelikánt feketevágás miatt, aminek eredményeként a börtön rabja lesz.
És feltehetően még valami közrejátszott a betiltásban: hiába igyekezte azt sugallni a párt, hogy az 50-es évek már messze vannak, A tanú nem egészen ezt erősítette. „Képzeljük el: ül a politikai bizottság a vetítőteremben, köztük Czinege elvtárs. A vásznon pedig Bástya elvtárs forgatja a szemét. Hát sok különbség nem volt köztük” – mondta jócskán a rendszerváltás után a 24-nek adott interjújában Bacsó. Monori Lili is azt mesélte nekünk, hogy ő a forgatáson Őze Lajos fantasztikus játékában nem Péter Gábort, az ÁVH mindenható urát ismerte fel, hanem Aczél Györgyöt, a Kádár-korszak kultúrpápáját, „ő tartotta így félre a fejét”, ahogy Őze.
Az az Aczél György, akinél épp a már említett, Újhelyi „Dániel elvtárs” Szilárd járta ki, hogy áldását adja a mozira. (Újhelyi és Aczél ugyanis korábban egy cellában raboskodott.) A film mégis dobozba került, bár az eltelt fél évszázad során kiderült, hogy a szó legszorosabb értelmében vett betiltásról azért nem beszélhetünk.
– Mesélte is Molnár Gál Péter, hogy nem érti, miért beszélnek betiltásról, mert éjszakánként Bécsből hozták haza a pártközpontokba az embereket, hogy könnyesre röhögjék magukat a filmen – mesélte Monori Lili. 1977-ben aztán Pozsgay Imre, az akkori kultuszminiszter, engedélyezte a vetítést – ő egyébként korábban számos klubvetítést szervezett, ahol kikerülhetett a dobozból A tanú. A zöld jelzésre végül azért került sor, mert rém kellemetlen lett volna a párt számára, ha A tanú szerepel külföldön a betiltott filmek szemléjén.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
