Angyalként vált széles körben ismertté, élete egyik utolsó szerepében pedig Vergiliusként kísérte át Matt Dillon karakterét a másvilágra. A kettő között félúton még megformálta az emberiség történetének egyik legnagyobb szörnyetegét, méghozzá olyan hiteles portrét rajzolva, hogy abba azóta is beleborzongunk. Az európai mozi fontos alakja, Bruno Ganz hetvenhét éves korában, február 15-én hunyt el Zürichben. Tavaly került nyilvánosságra, hogy a színész a bélrendszert támadó rákkal küzdött.
Bruno Ganz 1941. március 22-én, Zürichben született svájci apától és észak-olasz anyától. Csak miután felvették az egyetemre, döntött úgy, hogy inkább a színészet felé fordul. Színházi debütálása 1961-re esett, ezután pedig közel két évtizedig inkább a színpadi karrierre koncentrált. Egyik legnépszerűbb alakítása a Faust címszerepe volt 2000-ben, Peter Stein darabjában.
Első filmje az 1960-as Der Herr mit der schwarzen Melone (A fekete keménykalapos úr) volt, de nagy sikerre ezzel a svájci vígjátékkal még nem sikerült szert tennie. Ezután kisebb szerepek, tévéfilmek következtek, amik olykor még hozzánk is elértek: A lobositzi csatát 1975 decemberében vetítette a Magyar Televízió. Az első fontosabb szerep Peter Stein 1976-os filmjéhez (Sommergäste) köthető, ezzel a Makszim Gorkij-adaptációval elérve az európaiakon túl az amerikai nézőket is. De emlékezetes az Éric Rohmer rendezte O. márkiné (1976) is, ami Cannes-ban a zsűri nagydíját vehette át.
Wim Wendersszel már az 1977-es Az amerikai baráton együtt dolgozott, legfontosabb közös filmjük viszont a tizenegy évvel későbbi Berlin felett az ég lett. A Peter Handke által jegyzett sztoriban Ganz egy angyalt alakít, aki emberré szeretne válni, miután szerelembe esik egy földi nővel. A filmért Wenders megkapta a legjobb rendező díját Cannes-ban, de Európai Filmdíjakat is átvehettek a produkcióért.
Készített filmet Jeanne Moreau-val (A fény), Werner Herzoggal (Nosferatu, a vámpír) és Alain Tanner-rel (A fehér városban). Játszotta Antoine de Saint-Exupéry-t A repülés éjszakájában, 1993-ban pedig vállalta a főszerepet a Berlin felett az ég folytatásában, a Távol és mégis közelben is. Nemzetközileg ismert sztárrá válva szerepelt A mandzsúriai jelöltben, A felolvasóban és A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendájában. Élete végén vergiliusi ihletettségű karaktert alakíthatott Lars von Trier sokkoló filmjében, A ház, amit Jack épített-ben.
A művész útja az Alvilágba vezet | Magyar Hang
Mára a feledés homályába veszhet, hogy lassan két éve, 2017 elején Lars von Trier arról beszélt, új filmje elkészítésében Donald Trump személye inspirálja. „A ház, amit Jack épített osztja az elméletet, miszerint az élet gonosz és lelketlen. Ennek szomorú bizonyítékát adja a Homo Trumpus felemelkedése" - nyilatkozta akkor.
Oliver Hirschbiegel 2004-es drámájában az összeomlás szélén álló náci vezetőt, Adolf Hitlert formálta meg, alakítása pedig még a filmkedvelőknél is szélesebb körű ismertséget hozott számára. A görnyedt, remegő, düh és kétségbeesés határán billegő diktátor A bukás egyik kulcsjelenetében kifakad, hogy nem teljesítik a parancsait, „a tábornoki kar a német nép söpredéke.” Tombolását a négy benn maradt tiszten túl az odakint állók is rémülten hallgatják. Ebből a részletből azóta számtalan paródiavideó készült éppen aktuális eseményekhez és szereplőkhöz igazítva, az egyik legismertebb filmes jelenetté téve Hitler őrjöngését.
A színész még 2005-ben beszélt arról a Guardian-nek, hogy meggyőződése szerint Hitler élete felé Parkinson-kórral küzdött. A forgatás előtt hosszú hónapokig tanulmányozta a diktátorról fenn maradt videókat, köztük egy titokban rögzített felvételt is. Ganz szerint svájci származása is segített, hogy a megformálás ellenére is távolságot tudjon tartani Hitlertől, és ne érezze úgy, hogy sajnálni kellene a diktátort egészségügyi és emberi gyengeségei miatt. Úgy látja, már-már vallásos kultusszal fordult a német nép Hitler felé, és el sem tudták képzelni annak idején, hogy a nemzetiszocializmus után is mehet tovább az élet. Szerinte a bunkerben látszott ez a legtisztábban, az emberi fanatizmust pedig jól mutatta, hogy Goebbels felesége még a gyerekeit is meg tudta gyilkolni a Hitler utáni Németországtól való félelmében.
Azt ugyanakkor Ganz nem mondhatja el, hogy megértette volna Hitlert és a motivációit, és szerinte még a bunkerben körülötte lévő emberek sem igazán tudtak közel férkőzni hozzá.
Bruno Ganz 1996-ban vehette át az Iffland-gyűrűt, ami a XIX. század elejétől hagyományozódik egyik színpadi színészről a másikra. Az August Wilhelm Iffland képével díszített ékszer viselője a hagyomány szerint a német nyelvű színjátszás legjelentősebb élő képviselője. A gyűrű közel negyven éven keresztül, 1959-től 1996-ig volt Josef Meinradnál, előtte pedig olyanok viselték, mint Emil Devrient, Friedrich Haase és Albert Bassermann. Még nem tudni, ki lehet Ganz követője, miután eredeti jelöltje, Gert Voss 2014-ben meghalt leukémiában.
