A tavalyi román Ne érints meg! után idén egy kevésbé provokatív darab, az izraeli Szinonimák nyerte az Arany Medvét a Berlini Filmfesztiválon. A 69. alkalommal megtartott filmes mustra fődíjasa azért így sem egyértelmű választás, miután Nadav Lapid rendezése pozitív és negatív kritikákat egyaránt kapott. Az önéletrajzi ihletésű darab egy tel-avivi férfiról szól, aki Párizsba költözve igyekszik feledni gyökereit, Izrael helyett már Franciaországot tekintve a hazájának.
Bucsi Réka filmjét díjazták a Berlinalén | Magyar Nemzet
A rövidfilmeknek odaítélhető három díj egyikét Bucsi Réka animációs alkotása kapta az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A héten zajló rendezvényről, illetve a magyar versenyzőkről korábban írtunk már, kiemelve Bogdán Árpád Genezis című játékfilmjét, illetve Bucsi Rékát, aki előzőleg a Love-val és a Symphony no. 42 című alkotással is jelen tudott lenni a Berlinalén.
A The Guardian egy éttermi hasonlattal élve úgy jellemezte a Berlinalét: az itteni filmek hagyományosan nem túl bizalomgerjesztőek, és némiképp meg is fekszik az ember gyomrát. A jelenlévők végül mégis arra fognak jutni, hogy csak megérte elfogyasztani, amit felkínáltak nekik. A lap szerint idén viszont ez kevésbé volt jellemző, a színvonal alacsonyabbnak bizonyult, mint korábban. A nyitófilmet, a Lone Scherfig rendezte The Kindness of Strangerst például sokkolóan unalmasnak látták. A filmben valóban az történik, amire a cím is utal: egy csapat idegen útja kereszteződik New Yorkban, ők pedig rendkívül kedvesen viselkednek egymással. Mintha csak az Ütközések egyik fele készült volna el, bemutatva, hogy emberségre ismeretlenektől is számíthatunk.
A katalán rendező, Isabel Coixet filmjei többnyire súlyos, elgondolkodtató darabok. Megkönnyeztük Az élet nélkülemet (Sarah Polley egyik legjobb alakítása!), átéreztük a Philip Roth-adaptáció Elégia szereplőinek sorsát, de szerettük A szavak titkos életét is. A Könyvesbolt a tengerparton után a Guardian szerint egy szürkébb filmet rendezett Coixet, pedig az Elisa y Marcela még akár botrányfilm is lehetne. A főszereplő leszbikus pár a film egy pontján elvégre konkrétan egy polippal igyekszik feldobni a szexuális életét. Ennek ellenére a Guardian szerzője rendkívül szemérmesnek (és minden szenvedélytől vagy örömtől mentesnek) látta az alkotást, tehát nem feltétlenül kell hasonló fogadtatást várnunk, mint pár éve az Adèle élete esetében.
Azért akadt kellőképp sokkoló, elborzasztó alkotás így is. Fatih Akin új filmje, a The Golden Glove egy sorozatgyilkos, Fritz Honka cselekedeteit brutális naturalizmussal tárja elénk. Olyan, mint A ház, amit Jack épített, csak kihagyva a filozofálást és a művészeti utalásokat. A rendező legutóbb még neonácikkal tarkított filmet készített, a Sötétben pedig egyszerre akart tárgyalótermi dráma, akciófilm és pszichológiai nyomasztás lenni. Úgy tűnik, Akin a hibából tanulva most nagyon valamilyen kíván lenni: szélsőségesen undorító. Kolbászhegyekbe gázolunk és pálinkában úszunk, a véres eseményekhez pedig vidám német nóták szolgáltatják az aláfestést.
Neonácikkal küzd meg a bosszú fehér angyala | Magyar Nemzet
Ágyazza épp romantikus drámába vagy komédiába, végül mindegyre kultúrák találkoznak és ütköznek Fatih Akin filmjeiben. A török származású német rendező már akkor multikulturális társadalomról, kisebbségi létről, másodgenerációs bevándorlókról forgatott, amikor mások még csak ismerkedtek a problémával. A számtalan díjat besöprő 2004-es Fallal szemben rendkívüli érzékenységgel tudott elmesélni egy integrációs vágyaktól fűtött érdekházasságot, két sérült lélek ...
„Technikai nehézségekre” hivatkozva törölték Zhang Yimou (A repülő tőrök klánja; Hős) új filmje, a One Second vetítését. Valójában a kínai vezetés lehetetlenítette el a bemutatását, miután a mű a kulturális forradalommal egy érzékeny témát dolgoz fel. Szintén így tesz Wang Xiaoshuai alkotása, a So Long, My Son is, de azt engedték indulni. A Guardian szerint összetett, provokatív műről van szó, ami bemutatja a társadalmi és lelki hatásait is a kínai egykepolitikának. A film a három órás játékidejével sem könnyű néznivaló. A produkció bezsebelhette a legjobb színésznőnek (Yong Mei), és a legjobb színésznek (Wang Jingchun) járó díjat is.
A nagyobb nevek produkciói inkább elfogadhatóak voltak, mintsem izgalmasak. Nem nyűgözte le kritikusok egy részét a kihívóbb rendezéseiről ismert, de ezúttal szikár, bár kétségkívül érdekes alkotással előálló François Ozon. A Grâce à Dieu szereplői együtt próbálnak elégtételt szerezni, miután egy pap gyerekkorukban zaklatta őket. Végül mégis ez a dokudráma vihette haza a zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét. Az Ozon által bemutatott elkövető, Bernard Preynat tettei egyébként évtizedekig rejtve maradtak, a férfi pedig még a berlini bemutatót is próbálta gátolni, sikertelenül.
Visszafogott alkotás után újra sokkol Francois Ozon | Magyar Nemzet
Utoljára talán az ezredforduló környékén volt ennyire aktív Francois Ozon: rövid időn belül már a második új filmje érkezett meg a mozikba. Nálunk a tavalyi Frantzot is 2017-ben mutatták be, akárcsak az idei Dupla szeretőt, így talán még élesebben kivehetjük, mennyire különböző alkotásokról van szó.
Agnieszka Holland új filmjének címe, a Mr Jones nem véletlenül juttathatja eszünkbe a George Orwell-klasszikus Állatfarmot. A walesi újságíró, Gareth Jones tudósított a harmincas évekbeli ukrajnai éhezésekről. Ez inspirálta az 1984 szerzőjét műve megírására.
A Guardian szerint az idei fesztivál nagy felfedezése egy kolumbiai dráma volt, Alejandro Landestől a Monos. A tinédzser gerillákról szóló film megközelítése jórészt realista, de az egész kap egy látomásos csavart is közben.
A legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét Angela Schanelec (I Was At Home, But) kapta, míg az Alfred Bauer-díjat Nora Fingscheidt és a System Crasher vihette haza. A legjobb forgatókönyvért a Piranhas íróit, Maurizio Braucci-t, Claudio Giovannesi-t és Roberto Savianót díjazták. A legjobb elsőfilm az Oray lett Mehmet Akif Büyükatalaytól.
A fesztiválon vetítették Tóth Luca animációs rövidfilmjét, a Lidérc urat, illetve Buda Flóra Annától az Entrópiát, ami végül megkapta a független zsűri által odaítélt Teddy-díjat. A Berlinale zsűrielnöke idén Juliette Binoche volt, a fesztiváligazgató pedig most utoljára Dieter Kosslick, aki 18. alkalommal állhatott a filmes esemény élén. Az új művészeti vezető, Carlo Chatrian jövőre érkezik Locarnóból.
