HIRDETÉS
Kezdőlap Kultúra „Magyarország...

„Magyarországon valami elmozdult a félelem felé”

HIRDETÉS

Ahmed Amran egy apró, hegyi faluban született Jemenben, több mint harminc éve ösztöndíjjal került Magyarországra, Miskolcon diplomázott és doktorált, ma geofizikusként a Molnál dolgozik kutatásiterület-vezetőként. Arab nyelven kamaszkora óta jelentek meg versei, novellái, négy éve magyarul publikál, műveit 2017-ben Az utolsó ebéd című kötetben gyűjtötte össze. Ahmed Amrannal az arab és a magyar történetek különbségeiről, a magunk köré épített falakról, a kultúrák békés együttéléséről, környezetvédelemről és a jemeni polgárháborúról beszélgettünk, de szóba került a mai ember is, aki mindig kényszert érez, hogy csináljon valamit, nem tud csak úgy leülni egy padra madárcsicsergést hallgatni, és „semmit tenni”.

HIRDETÉS

– Először 2015-ben beszélgettünk első magyar nyelven írt novellái kapcsán. Akkor az arab és a magyar próza különbségeiről szólva úgy fogalmazott, hogy az arab történet kacskaringós, sok kis kitérővel tarkított, akár egy hegyi út. Magyarul is megmaradnak a kitérők, vagy így sokkal céltudatosabban halad az ösvényen felfelé?
– Egy novella, de általában egy írás nem lehet független a társadalmi helyzettől. Magyarország mint a fejlett, felgyorsult világ része a novellában is siet, konkretizál. Amikor magyarul írok, nem hagyok fel a kitérőkkel, a csermelyekkel, ez amellett, hogy ösztönös, újat adhat a magyar olvasónak. Ugyanakkor ez nagy kihívás, hiszen ha ezek a kitérők önmagukban nem érdekesek, és a végén nem kapcsolódnak össze lágyan a fő folyammal, akkor az olvasót untatják, jó esetben átugorja őket, a következő novellát kezdi olvasni, vagy netán becsukja, és asztalra teszi a könyvet. Volt olyan kritika, amely szerint egy-egy novellám több egymásba bújtatott történetet tartalmaz, hogy amit csinálok, nem más, mint egy extra rövid regény írása, és inkább regényt kellene írnom, ha már olyan sok vonalat futtatok együtt. Sok a nyitott kérdés, de számomra az olvasók az igazi kritikusok.

– A kortárs elméletek szerint a nyelv alakítja ki és határozza meg a világlátásunkat; önt mennyire változtatta meg a magyar nyelv? Más emberré válik az, aki más nyelven beszél, és főleg más nyelven ír?
– Nem más emberré tesz, inkább gazdagabbá. De vajon egy nyelv nem úgy alakul, amilyenek mi vagyunk? Vajon egy nyelv tud-e optimista vagy pesszimista lenni, mert mi olyanok vagyunk? Azért lehetünk gazdagabbak, mert a nyelv a társadalom gondolattere, tehát gondolattérrel ismerkedünk, és ha az egyén adoptáló képessége megfelelő, akkor nő a gondolattere. Szoktam mondani, hogy erős anyanyelvi alap kell hozzá, ha az nincs meg, akkor az ember a nem létező helyére újat kap, nem lesz azzal gazdagabb.

– „Az ember többnyire falak közt születik és cseperedik. Sokáig azért küzd, hogy romba döntse a maga körül lévő falakat. Utána sokáig azért hajt, hogy saját falai legyenek” – írja a Falak című novellában. Túljuthatunk valaha is ezeken, lehetünk falak nélkül szabadok, vagy, legyenek akármilyen otthonosak, a saját falaink örökké bezárva tartanak minket?
– Kicsit sajnálom, hogy ez a novella nagyobb teret hódított a többivel szemben. Úgy tűnik, sokkal több ember érez, érzékel falakat maga körül, vagy életében legalább egyszer-kétszer már szembesült velük. Ez a novella arra a falra rávilágít, tükröt helyez elé, rajta firkál, láthatóbbá teszi. Nem szívesen értelmezném a novellát, de fő mondanivalója talán az, hogy a falak körülöttünk vannak, ám ha boldogok vagyunk, nem érzékeljük, makulátlan szélvédőként funkcionálnak, s ha boldogtalanok vagyunk, akkor csak a falakat látjuk. Ha szabad más mondanivalót is ide vélni, akkor ez a szöveg talán hívás arra, hogy lássuk meg, ha valaki falak között van, nyissunk hozzá ablakot.

– Jemenben évek óta kegyetlen polgárháború dúl, amelyről azonban jóval kevésbé értesül a világ, mint például a szír helyzetről. Mi lehet az oka, hogy ez a krízis alig kap figyelmet?
– A jemeni konfliktus messze van Európától, és nem hat direktben. De szerintem rosszul ítélik meg, hogy lokális lenne. Jemen érdekes ország, mindig is zárt volt a médiától. Jemen emberi, építészeti és kulturális múzeum. Az emberek többet hallanak és beszélnek a mozikról, a bevásárlóközpontokról, mint a múzeumokról.

HIRDETÉS

– Tartja a kapcsolatot az otthoniakkal? Mennyire tudja nyomon követni az eseményeket?
– Tartom, ahogy tudom, de nem eléggé. Jemeni családom kímél engem, enyhébbnek mondanak mindent. Az anyagi támogatásnak nagyon komoly adminisztrációs nehézségei vannak a terrorvédelmi törvények miatt. A kikötőkbe érkezhetnek fegyverek, de gyógyszerre való pénz nem. Mivel meglátásom szerint Jemenben regionális háború dúl helyi csoportokkal, a megegyezés még sokáig várathat magára, legalább négy félnek kell megegyeznie valamiben. Sajnos nem vagyok optimista a közeli végét illetően.

– A menekültválság nyomán felkorbácsolt indulatoknak is köszönhetően párbeszéd helyett főként a kultúrák összecsapása határozza meg a híreket. Mindkét közegben otthonosan mozogva hogy látja, mi kell ahhoz, hogy Európában békében éljenek egymás mellett a különféle kultúrák?
– Van két oldal, és mindkét oldalon van alapigazság, ezekről az igazságokról nem vitatkozunk. Problémát és zavart az okoz, hogy a két igazságra rárakódik sok minden, amitől az alapigazság alig látható. Az igazság immáron csupán egy rúd, amire bármi felfűzhető.

Vekerdy Tamás: A kormánynak csak politikai frázis a kereszténység | Magyar Hang

Az emberek létükből fakadóan mindig szoronganak, a kormány erre ad hamis választ – mondja a pszichológus. A teljes interjú.

– Magyarországon is sokakat vezérel az idegenségtől való félelem. Hogyan éli meg az itthoni helyzetet?
– Ezek a folyamatok – szerencsére – lassúak. Nem vagyok jó példa ennek méréséhez, mivel egy adott közegben élek húsz éve, mégis azt mondom, hogy valami elmozdult a félelem felé, és ez a mai, eredendően szorongó, aggódó, stresszre hajlamos magyar léleknek nem hiányzik. Nem tartom szerencsésnek a téma abszolút monopóliumát, mindennel való összekötését, egyeduralmát, oxigénfelvételét, ami csak politikai síkon értelmezhető.

– „A szörnyeteg nem érti, hogy az emberek miért akarnak mindent uralni, semmilyen más élőlénynek nem hagynak teret, sem erdőben, sem vízben, sem hegytetőn. A hatalmas lény azt állította, hogy szerinte nem ő a szörnyeteg, hanem maga az ember” – olvashatjuk egy novellában. Közelítünk ahhoz a ponthoz a Föld kizsákmányolásában, ahonnan már nincs visszaút, állítják a tudósok. Geofizikusként hogyan látja a helyzetet, az ember valóban semmilyen más élőlénynek nem hagy teret?
– Kezdjünk azzal, hogy a mai ember önmagát is kizsákmányolja. A mai ember nem tud jó értelemben „semmit” csinálni, leülni, elmélkedni, a gyerek játékát megnézni, csak a padon ülni, a madarak csicsergését hallgatni, kényszert érez arra, hogy valamit csináljon, hogy programja legyen, és az általában a fogyasztással és a fizikalitással kapcsolatos. A mai ember a másik embert is kizsákmányolja, és ha az ember mögé hatalmat, érdekcsoportot helyezünk, akkor minden érthető. A környezetvédelemnek is fontos, valós a magja, de már arra is rárakódott sok minden. Bízom benne, hogy a Föld védi önmagát. Multimédiás világunkban nem véleményt formálni egy témáról nehéz, a téma azonosítása a legnehezebb.

– Négy éve publikál magyarul, két éve jelent meg első kötete. Befogadta az irodalmi élet?
– Egyre több helyen, mondhatni elit folyóiratokban jelennek meg novelláim, előfordul, hogy maguk a főszerkesztők kérnek tőlem novellát. Magamtól szoktam kérdezni, vajon hogyan alakultak volna dolgaim, ha az Eső irodalmi lap nem nyit a falamon egy ablakot négy évvel ezelőtt? A Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent első novellakötetben vannak jemeni, illetve magyar történetek, de olyanok is, amelyek a két élettér, kultúra metszésén játszadoznak. A kötet fogadtatását inkább pozitívnak mondanám, a kiadó szerint a könyv piacképes. Tavaly év végén elkészültem a második kötet tartalmával. Szívem szerint 2019 júniusában, az Ünnepi Könyvhét idején jelentetném meg. Ehhez két akadályt kell még legyőzni: kiadót és címet kell találni a kötetnek.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/7. számában jelent meg, 2019. február 15-én.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/7. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

27,771lájkolóTetszik
2,389követőKövetés
16,718feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Elhallgatások és hazugságok – Magyar Hang-ajánló

Thuróczy Szabolcs-interjú. Lelepleződik „Tiborc”, a szalagmunkás riporter. Vannak anyák, akik maguk is árulják a drogot. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Ki fog el kit? Geopolitikai játszma a tengereken

Nem mindennapi politikai huzavonának lehettünk tanúi az elmúlt hetekben.