A magyar sajtó történetében egyáltalán nem újdonság, hogy teljes szerkesztőségeket puccsolnak meg, igyekeznek ellehetetleníteni. A sztori számunkra nagyon ismerős lehet, de megesett a XX. század elején is Pethő Sándor lapjával, akkor épp a Magyarsággal. A korábban elkötelezett legitimista Milotay István döntött úgy, hogy feláll, és inkább hatalomközeli lapot csinál a továbbiakban.
Társaival megalapította az Új Magyarságot, még az előfizetői névsor egy részét is megszerezve. A Magyarságot aztán 1938-ban érte újabb csapás, amikor az addig a háttérben húzódó Rupprecht Olivér magához ragadta az irányítást, vezércikkében pedig kiadta az irányt: „Jobbra!” Ez konkrétan a szélsőjobbot jelentette a szálasista irányba elmozduló újságírónál. Pethő Sándorék ezután döntöttek a német orientációval szemben továbbra is kritikus Magyar Nemzet megalapítása mellett.
Ezt a történetet is felelevenítették szerda este az Írók Boltjában, ahol Murányi Gábor új könyvét, A sajtó szövedékét mutatták be. A XX. századi laptörténeteket feldolgozó tanulmánykötet külön fejezete tárgyalja a Magyar Nemzet körüli ügyeket, többek közt Illyés Gyula karácsonyi cikkeit vagy Szabó Zoltán levelét Vásárhelyi Miklóshoz. A kötet szerzője a hetvenes évek közepétől 1991-ig dolgozott a Magyar Nemzetnél, azután a HVG munkatársa lett.
„Parragi úr közveszélyessé vált, tehát meg fogjuk fékezni" | Magyar Hang
A Magyar Nemzet 1945 és 1949 közötti, valamint ötvenes évekbeli története kevéssé ismert. Eltörpül a közvetlen előtte volt hőskorszak, az alapítástól az 1944. márciusi betiltásig tartó közel hat esztendő mellett. Pedig a háború utáni újság munkatársainak egyáltalán nincs semmi szégyellnivalója, hiszen a szűk három koalíciós év szellemiségében egyenes folytatása volt a háború előtti időknek.
A könyvbemutatón Murányi beszélgetőpartnere Spiró György volt, aki hosszan méltatta Pethő Sándort. Elmondása szerint a lapalapító fantasztikus ember lehetett, és nagy lépés volt, hogy akkor hozott létre egy konzervatív-liberális lapot, amikor épp azt nem lehetett. A puccstörténet kapcsán az író megjegyezte: „Magyarország folytonos, Magyarország nem megy sehová. Lehet a XX. századba bárhová nézni, olyan mondatokat találunk, mint ma.”
A kötetben interjúkat is találunk azokkal, akik a negyvenes években álnév alatt publikáltak a Nemzetben. Ilyen volt a Tempefői név alatt író Sibelka-Perleberg Arthur, továbbá „Bánfalvy Szilárd”, azaz Weninger Antal. Sibelka-Perleberg az 1988-as beszélgetésben többek között azt mondta: a háborús időkben „a Magyar Nemzet lényegében nem változott, nem adta fel az induláskor megfogalmazott elképzeléseit, ami változott, az a környező világ, s ez óhatatlanul felerősített több elképzelést. Magyarországon a háború kitörése után például a lapoknak kötelező volt a német hadijelentések átvétele, a fő oldalakon. A Magyar Nemzet viszont közölt nyugati hadijelentéseket is, igaz, a második oldalon, kis betűkkel, de közölt.”
Magyar Nemzet 80: A magunk útján | Magyar Hang
Élőnek vagy halottnak a születésnapját ünnepeljük? Mitől élő vagy halott egy újság? A hagyományai éltetik? Netán attól él, hogy nevében, de igazi hagyományaitól merőben idegen tartalommal feltámasztják? A kérdéseket a rohanó idő kényszeríti ki belőlünk. A jubileumi esztendejébe lépő Magyar Nemzetet az április választás után tulajdonosa részben rejtélyes okok miatt bezárta.
A beszélgetésen emellett Murányi hátborzongatónak nevezte, amilyen vezércikkek az ötvenes évek második felében megjelentek például a túlteljesítő Mihályfi Ernő tollából. A hatvanas évek végétől, a hetvenes évektől viszont már „majdnem-újságként” működött a lap, ezalatt értve, hogy a kor viszonyait többé-kevésbé szem előtt tartva, de majdnem úgy, mint egy szabadabb rendszer alatt lehetett volna.
A beszélgetésen dicsérték Mátrai-Betegh Béla színikritikáit, illetve szóba kerültek az írásaiban megbújó áthallások is. Kitértek arra a történetre is, ami régóta élt a legendáriumban: eszerint Sztálin halála a „mélységes megrendeléssel közöljük” elütéssel jelent meg az egyik lapban, aminek súlyos következményei lettek. Murányi erről megírta korábban, hogy az elütés valójában a halálhír előtt egy nappal, a szovjet diktátor betegsége kapcsán volt olvasható a Népszavában.
A nyolcvanéves Magyar Nemzetet történetét korábban kollégánk, Pethő Tibor írta meg könyvében.
A Magyar Nemzet története - 1938-2018 | Magyar Hang
Nincs könnyű helyzetben az, aki úgy ajánl egy könyvet mindenki számára, hogy a leírt 80 esztendőből rövid ideig ő maga is szereplő volt. Az átélt hónapok, hetek és órák mélyen beivódtak e sorok írójába is, és tagadhatatlanul úgy érezhette - akárcsak kollégái és sorstársai -, hogy részese valaminek, ami a hazai sajtótörténet része.
