Mióta kiderült, hogy Dobó Kata filmre vinné a színdarabként sikeres Kölcsönlakást, számos kritikát kapott a projekt, és a rendezőként debütáló színésznő. Bírálták Sárosi Mónika producer személyét is, aki szintén nem rendelkezik még sok tapasztalattal ezen a téren. Ezekről is kérdeztük interjúnkban A miniszter félrelép, illetve a Szabadság, szerelem sztárját.
– Régóta szeretett volna rendezni, vagy a Kölcsönlakással együtt jött az ötlet is?
– Volt egy időszakom Los Angelesben, amikor viszonylag sok időm volt írni. Több téma is erősen foglalkoztatott, szerettem volna magam is választ kapni a kérdéseimre. Gondoltam, dokumentumfilm formájában nyúlok az ötleteimhez. Kíváncsi voltam például, a világ különböző tájain élő, nagyon eltérő anyagi helyzetű nők mennyire élik meg másként a terhességet. Hogy zajlik le a szülés, és aztán az első pár hónap mennyire lesz más ezeknél az anyáknál. Vizsgáltam volna kifejezetten módosakat, nemesi családból származókat, és olyanokat is, akik a legnagyobb szegénységben élik át az egészet. Aztán az On the Spot megcsinálta végül, én nem. A filmezés régóta foglalkoztatott tehát, ha más formában is, mint amibe most belevágtam.
– Mikor és miért tett le róluk?
– Nagyjából a kétezres évek közepén gondolkoztam az egészen. Nem volt hozzá merszem végül, túl fiatal is voltam talán. Nem követtem végig az álmaimat. Szerencsére az ember idővel bölcsebbé válik, megismeri a határait és a lehetőségeit is. Most érkeztem el oda, hogy játékfilmet forgassak. Sorsszerűnek is éreztem, hogy annak a Ray Cooneynak a történetét filmesítsem meg, aki engem színésznőként feltett a palettára.
„Lehet, hogy a technológia segítségével válik majd valósággá Orwell rémálma" | Magyar Hang
Cseke Eszter és S. Takács András a közmédiával való szakításról, a megfigyelésről és hogy a digitális fejlődéssel okosabb lett-e a világ.
– A megfilmesítés egyébként Sárosi Mónika producer ötlete volt?
– Inkább azt mondanám, hogy egymásra találtunk az ötlettel, mindketten lelkesedtünk érte. Én színészként voltam benne a darabban, ő pedig megnézte azt, és rögtön tudta, hogy érdemes vele foglalkozni.
– A miniszter félrelép-re mennyire tekintettek előképként?
– A műfaj nyilván ugyanaz, de szerettem volna azért maibb filmet készíteni, nem ugyanazt hozni, amit 22 éve egy vígjáték tudott. Még ha az az utóbbi évtizedek legnépszerűbb komédiája is volt.
Dobó Kata: A skatulyázás nem rólam szól | Magyar Nemzet
Viszonylag ritkán kerül magyar krimi a mozikba. Mennyire volt más a Budapest Noir forgatásán dolgozni, mint mondjuk egy vígjátékban szerepelni?- Mivel egy másik történelmi korban játszódik a történet, az ember eleve másként áll hozzá, mint a napjaink világát bemutató sztorikhoz. A Budapest Noir egy elképesztő időszakba röpít: a harmincas évek vége Magyarországon, illetve Európában ...
– Koncepció volt, hogy a színészeiből valami nagyon mást próbáljon kihozni, mint amit korábban csináltak? Martinovics Dorinát eddig nem vígjátékokban szokhattuk meg, és Oroszlán Szonjától is új a kissé karót nyelt, de bohókás írónő szerepe.
– Valóban szerettünk volna Szonjából valami nagyon mást csinálni. De ő eléggé otthon van ebben a műfajban, mindenféle vígjátéki karakter könnyen megy neki. Ismerem régóta, tisztában vagyok a kvalitásaival. Az évek során nagyon sokszor végighallgattuk egymást a „beskatulyázás Magyarországon” című történet kapcsán, aminek mindig ugyanaz a vége, hogy minden marad a régiben. Gondoltam, ha már van egy ilyen lehetőségem, ideje végre beleállni.
„Én hoztam le Matt Damont a Marsról" | Magyar Hang
Szokatlan szerepben próbálhatta ki magát Oroszlán Szonja, aki a Kölcsönlakásban bogaras, kissé karót nyelt gyerekkönyvírót alakít. A színésznőt kérdeztük korábbi metoo-ügyi kijelentéseiről, a Mentőexpedícióban vállalt szerepéről és új hivatásáról is. - Sokszor kérdezik a jól ismert karakteréről, azaz a nem túl összetett „szőke nőről", akit eljátszhatott már többek közt a Valami Amerikában és a Szeret, nem szeret-ben is.
– Önt milyen skatulyába tették be?
– Én még megyek fel a Parlamentbe a lépcsőn. A „kicsit butácska” lány Pepsivel, aki akár lehetne szőke is, de épp vörös. Sokat dolgoztam azon színházban, filmen, tévében, hogy ezek az egyszerűsítő jelzők elkopjanak mellőlem, mindig megújulni, mást mutatni tudjak, és hogy kitörjek a nekem tulajdonított skatulyából.
– Miközben készült a Kölcsönlakás, a témát látva lehetett attól tartani, hogy sok magyar vígjátékhoz, például a Valami Amerika 3.-hoz hasonlóan ez is elmozdul az altesti humor irányába. Próbálták ezt elkerülni?
– A Kölcsönlakás tükrözi azt, aki én vagyok, amit gondolok erről a történetről. Szoktam mondogatni, hogy nem akartam gatyaletolós vígjátékot csinálni. Oké, egy darab ilyen jelenet van benne, de akkor is más szerintem. Így is el lehet mesélni egy történetet, nem kell feltétlenül elmenni abba az irányba. Nyilván, annak is megvan a közönsége, de éppúgy ennek is.
– Az említett színésznőkön túl Szabó Simontól is inkább a baltával faragott karaktert szokták meg, nem az érzékeny lakberendezőt. Nem fognak a nézők idegenkedni az ilyen váltásoktól?
– Amikor gondolkoztam azon, kiket kérhetnék fel, valamiért elsőre Szabó Simon neve ugrott be erre a szerepre. Pont azért, mert homlokegyenest más, mint szokott lenni. Persze, betehettem volna valami vékonyabb, feminin férfi színészt, akivel a nézők majd ezeket a sztereotípiákat párosítják, de épp nem erre vágytam. Inkább valami elsőre szokatlannak tűnőre. Megmutatni, hogy nem lehet senkiről ránézésre eldönteni, milyen is belül. És a visszajelzések épp azt mutatják, hogy kedvelik ezt a karaktert a nézők. Martinovics Dorina pedig iszonyatosan érzékeny, egyben nagyon vonzó színésznő, és pont ilyet kerestem Linda szerepére. Valóban nem szokott vígjátékokat csinálni, nem a kedvenc műfaja, de beleszeretett a forgatókönyvbe, és a végeredmény kapcsán is pozitív volt.
– A kritikusok nagy részét nem győzte meg a végeredmény, sokan szétszedték a filmet. Számított erre?
– Nyilván vannak, akik nem tudnak hátradőlni és csak élvezni egy filmet. Ami persze nem hiba. Egyszerűen elsősorban szakmai szemmel nézik, és ízekre szedik az egészet. Miközben egy vígjáték nem azért készül, hogy szikével boncolgassuk, hanem hogy könnyed másfél órát adjunk a nézőknek. Az is kiszámíthatóbb volt számomra, hogy inkább nőknek fog tetszeni. Van ez a mondás, hogy vígjátékokra nők viszik el a pasikat, akciófilmre fordítva.
– Megvolt vagy megvan még a bizonyításvágy? Elsőfilmesként is sok kritikát kapott.
– Nem volt bennem semmi ilyesmi. Inkább a mozinézőknek szeretném megmutatni, hogy tudok szórakoztató filmet rendezni. Nem érdemes amúgy olyasmin görcsölni, hogy ennek vagy annak bizonyítani próbáljak. Rossz pozíció lenne, ha innen indulnék. Fiatalabb koromban persze volt ilyen. De azt hiszem, felmentem időközben azon a lépcsőn a Parlamentbe, és eltűntem az egyik folyosón. Persze nem most jöttem a falvédőről, nyilván tisztában vagyok azzal, hogy nem nulláról, hanem mínuszról indulok itt is.
– Sárosi Mónika kapcsán is elhangzottak ilyen bírálatok, hogy korábban nem producerkedett.
– Ez nem így van, mert Mona a Kölcsönlakás előtt a Pappa Pia munkálataiban is részt vett, mint társ-producer. Személy szerint én nagyon örültem, hogy vele készíthetem el ezt a filmet. Mi jól tudtunk együtt dolgozni, abszolút producerkedésre termett, erősen, határozottan képviseli az érdekeit. Így könnyű dolgom volt, csak hátra kellett dőlnöm, és a művészeti oldalra koncentrálnom. Nem tudom, mennyiben jön ez a női energiákból, de egy másodpercig nem volt köztünk ellentét. Az ízlésvilágunk is hasonló. Gulyás Budával szintén, aki technikai rendezőként dolgozott mellettem.
– Mi volt az, amin a színdarabhoz képest mindenképp változtatni akartak?
– Kinyitottuk a tereket, nem maradtunk meg a négy fal között. Nálunk az kevésbé lett volna élvezhető, mint mondjuk a BÚÉK esetében. Utóbbinál fontos volt az adott hely, az asztal és telefonok együttállása. Nem érezte az ember közben sem bezárva magát. A Kölcsönlakásnál fontos volt, hogy tizenkét külső helyszínen forgattunk, a néző így kicsit levegőhöz is juthatott, egyben több impulzust kapott.
– Rendezne ezután is? Mennyire teszi függővé a sikertől?
– Erre még nem tudnék válaszolni. Meglátjuk. Mindenesetre szerettem csinálni. Nagy élmény volt a kamera másik oldalán állni.
– Beszélt korábban arról, hogy önnek is voltak olyan filmjei, amikben szerepelt volna, de a Filmalap nem támogatta a projekteket, korábbi társa, Andy Vajna szavazata pedig ugyanannyit számított, mint a többi döntéshozóé. Tehát nem érezte magát kivételezett helyzetben. Azt nem tapasztalta, hogy nehezen meghatározható szempontok alapján döntöttek arról, mire adnak támogatást és mire nem?
– Erről a Filmalapot kell megkérdezni. Alkotói oldalról azt mondhatom, hogy ha nem vagy benne a projektben, mint producer, akkor nem is nagyon tudhatsz sokat a folyamatról. Szerencsére a Kölcsönlakást támogatták a döntéshozók, mert tisztában vannak vele, hogy egy jól megírt vígjátékra azért mindig vevő a közönség, van rá fogadókészség.
Akinek sikerült korszakot alkotnia | Magyar Hang
Nekem ápolnom kell a művészlelkeket, simogatva vagy kicsit erélyesebben fellépve, hogy az jöjjön ki a filmből, amit korábban elképzeltünk - fogalmazott Andy Vajna a HVG-nek 2012-ben. A nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos producerként érkezett haza, Magyarországra, és ebben a minőségében dolgozott haláláig.
– Andy Vajna a bemutatón már nem tudott ott lenni, de a munkafolyamatokat még közelről figyelhette. Volt valamilyen javaslata, véleménye a film kapcsán?
– Azzal, amit utoljára látott, nagyon elégedett volt. De nem a kész filmet nézte meg, a végleges hangot sem hallotta. De majdnem a legutolsó verziót, és szerette.
– A klasszikus produceri munkái mellett miben látja örökségét a magyar filmipar szempontjából?
– Ez borzasztóan nagy kérdés, nem is tudnék rá válaszolni. Egyébként sem ezt az oldalát ismertem elsősorban, hanem a művészt, illetve azt, aki filmeket gyártott Los Angelesben. Nem csak egy pénzember volt, hanem olyan valaki, rettenetesen értette minden egyes szegmensét a filmezésnek. Pontosan tudta, mire van szüksége a közönségnek, legyen szó akár vígjátékról vagy akciófilmről.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.
