A kritikusok nagy része nem lelkesedett ugyan Dobó Kata filmjéért, a Kölcsönlakásért, de pozitívumként így is többen megemlítették a színészi alakításokat, különösen Balla Eszter természetessége miatt szerethető játékát. Vagy említhetjük a nőiességében sértett, félrekacsintgató feleséget alakító Martinovics Dorinát, akit nem épp hasonló szerepekben szokhattunk meg. Két különböző életút: előbbi operett-musical szakon végzett, ami érzése szerint nem örvendett általános megbecsültségnek a Színművészetin. Ehhez képest nem épp könnyed limonádékkal kezdett, első munkái a Moszkva tér, a Kontroll és a Szezon voltak. Martinovics Dorina ezzel szemben nézni sem igen szokott vígjátékokat, és főleg thrillerekben, drámákban láthattuk eddig. Nemrég épp Madarász Isti feszült, időugrós mozijában, a Hurokban. A két színésznővel még a Kölcsönlakás bemutatója után beszélgettünk.
Viszonylag korán indult Balla Eszter filmes pályája, a Moszkva tér forgatásakor alig volt húszéves. A kultfilmmé érett produkció szintén nem mellőzte a komikus elemeket, de persze nagyon más volt, mint egy Kölcsönlakás-féle könnyed zsánerdarab. A művészfilmes indulás ugyanakkor meglepő lehetett azok után, hogy leginkább a vígjátékok álltak közel hozzá, és operett-musical szakon is végzett. Amit, úgy érezte, a Színművészetin nem kezeltek a legmegfelelőbben.
– El sem jöttek a vizsgáinkra, valamiféle lefitymált szak volt ez, nem a megfelelő polcra téve – mesélte. Pedig szerinte borzasztóan nehéz műfaj, még ha a zenés vagy komikus darabokat valóban könnyebb is elvinni ízléstelenebb irányba. – De Kaposváron például nagyon szerettem a zenés előadásokat, olyan stílussal rendezték azokat, amely közel állt hozzám – tette hozzá.
Az előzetesek alapján attól is lehetett tartani, hogy a Kölcsönlakás hasonló film lesz. Utóbb viszont Dobó Kata is kiemelte, hogy ezt igyekezett elkerülni, és egy-két poéntól eltekintve a film valóban mellőzi a gatyaletolós humort. (Ha az elmúlt éveket nézzük, az ilyesfajta humor jóval jellemzőbb volt az olyan vígjátékokra, mint a Valami Amerika 3. vagy a Megdönteni Hajnal Tímeát. De az erényeit még az utóbbinak is meg lehetett látni.) Balla Eszter is kiemelte, hogy erre törekedtek: – Nyilván vannak a Kölcsönlakásban teljesen elrajzolt dolgok, de nekem pont a film ízlésessége tetszett. Az én karakterem pedig épp hogy egy kiegyensúlyozott, finoman megrajzolt figura.
Dobó Kata: Egy vígjáték nem azért készül, hogy szikével boncolgassuk | Magyar Hang
Mióta kiderült, hogy Dobó Kata filmre vinné a színdarabként sikeres Kölcsönlakást, számos kritikát kapott a projekt, és a rendezőként debütáló színésznő. Bírálták Sárosi Mónika producer személyét is, aki szintén nem rendelkezik még sok tapasztalattal ezen a téren. Ezekről is kérdeztük interjúnkban A miniszter félrelép, illetve a Szabadság, szerelem sztárját.
Martinovics Dorina már ritkábban mond igent egy vígjátékra, és először a rendező megkeresését is elhárította. – Mondtam Katának, hogy nagyon aranyos, de nem biztos, hogy ebben lesz helyem. Aztán mégis elmentem a castingra, ahol már az kellemes meglepetést jelentett, ahogy instruált minket. Nem kérte, hogy túlozzuk el, azt szerette volna látni, amit én csinálok, ahogy én állok hozzá – mondta. A Ray Cooney darabja alapján készült forgatókönyv pedig végül elnyerte a tetszését, a szöveget kifejezetten szórakoztatónak találta.
A forgatás természetesen másmilyen volt, mint a korábbi filmjeinél, bár elmondása szerint egy feszült thriller felvételei során is jókat tudnak nevetni. – A Kölcsönlakás esetében összefolyt a készülődés magával a forgatással olyan szempontból, hogy nem kellett a hangulatok között váltogatni. Thrillernél viszont kondicionálnia kell magát az embernek arra, hogy egyik pillanatban sír, a következőben már szalad – részletezte a különbségeket. A Huroknál valóban ezt is láthattuk, bár a történet ehhez képest is rendhagyó volt: az időugrások miatt ugyanazokat a jeleneteket vették fel újra és újra.
Balla Eszter végül megtalálta a számítását a vígjátékokban, bár ahogy említettük, kicsit más vonalon indult. – Az elején nagy gallérral úgy gondoltam, az életem majd úgy folytatódik, hogy főszerep főszerepet követ mind színházban, mind filmben. Aztán kaptam néhány pofont az élettől, több mint tíz évig nem forgattam, és bőven kijutott a nehéz pillanatokból – idézte fel. De még ne szaladjunk ennyire előre. Kollégista volt a Színművészetin, ennek köszönhette, hogy hamar megismerkedett több rendező szakos hallgatóval. Akik, függetlenül attól, hogy musical szakra járt, elkezdték hívni, szerepeltetni. Így találkozott Babarczy Lászlóval, aki rögtön leszerződtette a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. – Az azért egy legendás színház volt, még ha én ennek a korszaknak a végére is érkeztem. Nagyon jófajta munkamorált tanultam itt meg, nagyban formálta a személyiségem – elevenítette fel.
Dobó Kata filmje: a félreértések klasszikus vígjátéka | Magyar Hang
Könnyed szórakoztatásnál többre persze nem kell számítanunk.
Aztán megismerkedett későbbi férjével, és Budapestre költöztek. Ezután a Madách Színházban játszott, illetve vidéki operettszerepeket vállalt, de ezek a lehetőségek már nem jöttek olyan magától értetődően. – Kaposváron évente volt négy bemutatóm mindenféle műfajban, és azt gondoltam, így is marad. Miután feljöttem, konkrétan nem volt semmi munkám. Nagyon megijedtem. Eltelt egy év, szabadúszóként nyilván állandó jövedelem nélkül, ami már problémát jelentett. Végül már abba is belecsúsztam, hogy elvállaltam olyan szerepeket, amilyenekre korábban nem feltétlenül mondtam volna igent. Mindezeket helyre kellett tenni magamban – idézte fel.
Végül a Madách-beli darabok megkönnyebbülést hoztak, majd a gyerekei születésével a hangsúlyok is eltolódtak, a munka háttérbe szorult az életében. Emiatt is maradhatott ki a filmezésből még tovább: a 2007-es Noé bárkája után nemigen láthattuk őt nagyvásznon, televízióban is csupán elvétve. Szerencsére a Kölcsönlakás után már nem kell ennyit várnunk a következő produkcióra, még ha az Akik maradtak-ban kisebb szerepet is kapott. Tóth Barnabás tévéfilmje a II. világháború utáni világot mutatja meg, a főbb szerepekben Hajduk Károllyal és Szőke Abigéllel.
„Nem szeretem a semmitmondást, a köldöknézést, az üres pöffeszkedést" | Magyar Hang
Sokan csak akkor ismerkedtek meg Tóth Barnabás nevével, amikor nemrég rövidfilmje, a Susotázs felbukkant az Oscar-jelöltek bővített listáján. De már korábban is tömegek találkozhattak munkáival: ő rendezte Kovács Zsolt és Pogány Judit szereplésével azt a szerethető nyugdíjastörténetet, ami pár éve robbantotta fel a közösségi médiát.
Martinovics Dorina a Színművészeti elvégzése után a Nemzeti Színházhoz igazolt, kilenc éven át ott is játszott. Komolyabb darabok és szerepek találták meg, ahogy ezt követően a Radnóti Miklós Színházban szintén. Egy ideig maradt Alföldi Róbert távozása után is, de arra jutott, hogy ami a Nemzetiben történik, az nem neki való. Hiányoztak neki a régi emberek, ráadásul egy idő után azt vette észre, hogy többet játszik a társulattal külföldön, mint itthon.
De hiába a váltás, hamarosan megint szoríthatott, ezúttal Kováts Adélért. Az Indexnek fejtette ki három éve: „Nagyon drukkoltam Adélnak, hogy megkapja a színházat, és megint azon kaptam magam, hogy ott vagyok egy társulati ülésen, ahol azon gondolkodunk, hogy tudunk a mellé az ember mellé állni, akit igazgatónknak szeretnénk, és hogy vajon még ki fog igazgatónak jelentkezni, és beleszól-e a politika a döntésbe. Én voltam az első, aki elsírta magát, és nagyon szégyelltem, mert csak fél éve voltam ott, mindenki más pedig régóta. De azt éreztem, nem hiszem el, hogy megint ez van.”
Ahogy lapunknak hozzátette, filmeknél más a helyzet: ott lehetőség sincs, hogy hosszú távon összeszokjon egy csapat, és az egyik felkérés után akár évek telhetnek el a következőig. – Egy rendező biztos jobban aggódhat például a filmalap jövője miatt, én is aggódom; de nem ebből élek, így kicsit más a helyzetem. Nekem a Radnóti Színház a munkahelyem, miközben remélem, adódnak jó filmes lehetőségek is – jegyezte meg. Szabadideje így sincs sok, augusztus óta meg sem állt, új filmre is ritkán jut ideje. Legutóbb a Bird Box (Madarak a dobozban) című Sandra Bullock-mozit látta, míg sorozatok közül a Maniac kötötte le.
A szereplehetőségek Balla Eszternél sem jönnek mindig könnyen. Előfordult például, hogy rövid időn belül két castingon is részt vett, majd mindegyiken szabadkoztak. Az egyiknél azt mondták, túl fiatal a szerephez, a másiknál, hogy túl idős. Természetesen pozitív történet is akad bőven. Az egyik ilyen a Párterápia, ahol nagyon másféle karaktert formálhat meg, mint amilyeneket szokott. A Kölcsönlakáshoz hasonló visszafogottabb figurák helyett itt egy nagyon szenvedélyes, indulatos szereplőt alakít, ami a lehető legtávolabb áll a valós személyiségétől is. Az Orlai Produkciós Iroda darabja nemrég volt túl a századik előadáson. – Imádom játszani, egyre jobban. Bárcsak a premier után az első húsz előadást ne is látták volna, mert most kezdek igazán ráérezni, belelazulni a szerepbe, ami nagyon más, mint én vagyok. Azt meg úgy nehéz csinálni. Persze eleve ez a feladatunk, de egy teljesen más vérmérsékletű csajt nehezebb megformálni – mesélte a szerepről.
A példát mindenesetre tudta honnan ellesni, már családon belül is: apósa a Régi idők focija legendás színésze, Garas Dezső volt. – Kicsit későn kezdtem el kérdezni őt, mert mindig azt hittem, otthon egyáltalán nem akar már a színházról beszélni. Aztán egyszer mégis rákérdeztem valamire, ő pedig máris magyarázott, tanácsokat adott – elevenítette fel. De azt is tudta nagyon szeretni, amikor épp anyósa mesélte a háttérsztorikat: „na, itt úgy összeveszett Kern Andrással, hogy a forgatás végéig nem is beszéltek egymással. Itt pedig már Sándor Pál ellen szövetkeztek!”
